202901. lajstromszámú szabadalom • Öntapadó fóliaszerkezet és eljárás ennek előállítására
1 HU 202 901 B 2 mintázattal csökkentett felületi! műanyag fedőfóliával, előnyösen polietilén fedőfóliával fedjük. Dekorációs célokból, például tapétának szánt öntapadó fóliaszerkezetek előállításánál előnyös, ha szabad felületén mintázattal ellátott alapfóliát használunk. Az eljárás egyaránt végrehajtható műanyagból vagy fémből készített alapfólia választása mellett is. A találmány szerinti eljárásnál vizes bázisú ismert diszperziós ragasztót használunk. Ezek a ragasztók rendszerint poliakrilát vizes diszperziói, amelyben a gyártótól függő különböző adalékanyagok vannak. Az eljárás során egyformán kedvező eredményeket kaptunk a Pálma Gumigyár által „PALMATALP” kereskedelmi néven forgalmazott ragasztóval, valamint a Tiszai Vegyi Kombinát „CELLÁKON” kereskedelmi elnevezésű ragasztóval. A felhasznált vizes diszperziós ragasztók 50-55 t% hatóanyagot tartalmaztak, és az eltávolítandó vízfázis mennyisége 45-50 t% volt. A találmány szerinti eljárás első foganatosítási módjánál a ragasztóréteget közbenső henger felhasználásával visszük fel az alapfóliára. Ez a megoldás különösen előnyös a vízzel szemben érzékeny, például víz hatására duzzadó vagy erősebben nedvszívó anyagú alapfóliák, főleg papír anyagú alapfóliák esetében. Ezt a megoldást részletesen az 1. és 2. példák kapcsán ismertetjük. 7. példa Papír alapú alapfólián öntapadó rétegszerkezet kialakításánál az 1000 mm szélességű alapfóliát egy síkfelületű asztal felett 500 m/6ra állandó sebességgel mozgattuk. Az asztallal egy kb. 800 mm átmérőjű, az alapfóliánál szélesebb közvetítő henger egy érintő mentén érintkezett. A henger felülete szilikongumi bevonattal volt ellátva, tengelye az alapfólia mozgási irányára merőleges volt. A hengert forgattuk, kerületi sebessége megegyezett az alapfólia haladási sebességével. A közbenső henger palástjára az említett érintőtől távoli helyen 50-80 mikrométer vastagságban az említett vizes bázisú diszperziós ragasztót (Cellákon) felhordtuk. A ragasztó nedvességtartalma 47-48 t% közé esett. A felhordott réteg vastagságát lengőkéssel állítottuk be. A felhordási hely és az említett érintő közötti palástfelületet 90 °C hőmérsékletű forró levegővel szárítottuk. A fűtőteljesítmény 18 kW volt. A forró levegő hatására a szilikongumi bevonatú közvetítő henger palástján lévő ragasztóból a víz elpárolgott. A felületen keletkező bőrréteg kialakulása miatt a közvetítő hengeren lévő ragasztóiéteg nedvességtartalma kívülről befelé haladva növekedett, a legnagyobb értéket a szilikongumi bevonatnál érte el. A választott hőteljesítmény, sebesség, továbbá hengerméret mellett a felületen a teljes száradás éppen az alapfóliával való érintkezést közvetlenül megelőző szakaszon következett be. Az alapfólia és a közvetítő henger érintkezésekor a száraz, igen jó tapadással bíró ragasztóréteg az alapfólia felületére tapadt és az érintkezési felületet elhagyva teljes mértékben levált a közvetítő henger felületéről. A teljes leválását a szilikongumi felület, valamint a felülettel érintkező ragasztószakasz magasabb nedvességtartalma biztosította. Az asztalon haladó bevont alapfólián lévő ragasztóréteg külső, még nedvesebb felülete rövid szabad út során lehűlt, a nedvességtartalma kismértékben csökkent. Ezt követően a mozgó, ragasztóréteggel bevont alapfólia szabad felületét polietilénből készült fedőfóliával vontuk be, majd a kész szerkezetet feltekercseltük. 2. példa Egy eljárási változatnál az 1. példa szerint jártunk el, de fedőfóliaként úgynevezett prägelt fóliát használtunk. A fedőfóliaként használt 0,1 mm vastagságú, 1000 mm szélességű polietilén fóliát 1000 m/óra sebességgel mozgattunk. A fóliát egy 500 mm átmérőjű, 1050 mm szélességű 80 *C hőmérsékletű fűtőhenger fél palástfelületén vezettük keresztül, majd innen átvezettük egy 500 mm átmérőjű, 85 SH keménységű gumival bevont henger és egy 350 mm átmérőjű rézhenger között. A rézhenger felületén prägelt mintázat volt kiképezve, amelynél a minta átlagos mélysége 1,5 mm volt, sűrűsége pedig átlagosan 50%-os rasztereloszlásnak felel meg. A rézhengert hűtővízzel hűtöttük, a hozzávezetett fóliát predig 6 kW teljesítményű elektromos hősugárzó sugárzó hőjével melegítettük. Eredményül olyan fedőfóliát kaptunk, amelynek nyomott felülete a prägelt mintázatot követte. A fedőfóliát az 1. példa szerint vittük fel a ragasztőréteggel bevont alapfólia felületére. A fedőfóliát a mintázattal ellátott felülete miatt könnyebben tudtuk az alapfóliáról eltávolítani. A 1. és 2. prélda szerint készült mintadarabokat összehasonlító minőségi vizsgálatoknak vetettük alá, és azt tapasztaltuk, hogy az öntapadó fóliaszerkezet minőségi jellemzői megegyeztek az ismert eljárásokkal készített, a kereskedelmi forgalomban kapható hasonló alapfóliát felhasználó öntapadó szendvicsszerkezetek jellemzőivel. A különbséget a találmány szerinti megoldásból adódó lényegesen kisebb gyártási költségek jelentették. Az eljárást nem befolyásolta, ha az alapfóliának a ragasztóréteggel átellenes oldalán előzetesen mintázatot is kialakítottunk. A ragasztóréteg tehát az alapfólia és a fedőfólia között helyezkedett el, a gyártási eljárás gondoskodott arról, hogy a nedvességtartalom az alapfólia és a ragasztóréteg érintkezési felületén volt minimális (ebből adódik az alapréteghez való jó tapadás), és kifelé haladva növekedett, maximális értékét a fedőfólia alatt érte el. Ez a maximális érték sem tekinthető magasnak (3-101%), amely érték egyrészt a leválást segíti, másrészt pedig elegendően alacsony ahhoz, hogy a fedőfólia eltávolítása és a felhasználás közötti átmeneti időben értéke az öntapadáshoz szükséges mértékre csökkenjen. Hasonló eredményeket kaptunk a PALMATALP kereskedelmi elnevezésű ragasztó használatakor is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4