202877. lajstromszámú szabadalom • Szubsztituált foszfonsav- és foszforsavamid-származékokat tartalmazó larvicid, akaricid és/vagy aphicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

1 HU 202 877 B 2 a szulfonált benzimidazol-származékokat vagy az al­­kil-aril-szulfonátokat alkalmazzuk. A zsírszulfonátokat vagy -szulfátokat rendszerint al­kálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesí­tett ammóniumsóik alakjában használjuk. Ezekben az alkilcsoport 8-22 szénatomos és ebbe az acilcsopor­­tokban levő alkilcsoportokat is bele kell érteni. Ilyenek példának okáért a ligninszulfonsav nátrium- vagy kal­ciumsója, a dodecil-alkohol kénsavas észterének nát­rium- vagy kalciumsója, vagy a természetes eredetű zsírsavakból készített zsíralkohol-szulfát-elegyek nát­rium- vagy kalciumsója. Ide tartoznak még a zsíralko­­hol-etilén-oxid-adduktumok kénsavas észtereinek vagy szulfonsavszármazékainak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen két szulfonsav­­csoportot és egy 8-22 szénatomos zsírsavmaradékot tartalmaznak. Az alkil-aril-szulfonátok közül példa­képpen a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalin­­szulfonsav vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehid­­kondenzátum nátriumsóját, kalciumsóját vagy trieta­­nol-aminnal képezett sóját említjük meg. Mindezeken túlmenően szóba jöhetnek még a meg­felelő foszfátok is, ilyenek például egy p-nonil-fenol­­(4-14)-etilén-oxid-adduktum foszforsavas észterének sói, vagy a foszfolipidek. Nemionos tenzidként szóba jönnek elsősorban az alifás vagy a cikloalifás alkoholok poli(glikol-éter)­­származékai telített vagy telítetlen zsírsavakkal és al­­kil-fenolokkal, melyek 3-30 glikol- éter-csoportot és az (alifás) szénhidrogéngyökben 8-20, míg az alkil­­fenol alkilrészében 6-18 szénatomot tartalmaznak. To­vábbi alkalmas, nemionos tenzidek a 20-250 etiléng­­likol-éter-csoportot és 10-100 propilénglikol-éter-cso­­portot tartalmazó, vízben oldható poli(etilén-oxid)­­-adduktumok polipropilénglikolra, az etilén-diamino­­polipropilénglikolok és az alkilláncban 1-10 szénato­mot tartalmazó alkil-polipropilénglikolok. Az említett vegyületek propilénglikol-egységenként rendszerint 1- 5 etilénglikol-egységet tartalmaznak. Az ilyen nemionos tenzidekre példaképpen a nonil­­fenol-polietoxi-etanolokat, a ricinusolaj-poliglikol­­étert, a ricinusolaj-tioxilátot, a polipropilén-poli(etilén­­oxid)-adduktumokat, a tributil-fenoxi-polietoxi-eta­­nolt, a polietilénglikolt és az oktil-fenoxi-poli-etoxi­­-etanolt nevezzük meg. A fentieken túlmenően még a poli(oxi-etilén)-szor­­bitán-zsírsavészterek alkalmazása is szóba jöhet, ilyen például a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidként főleg olyan kvatemer ammóni­­umsókat használunk, melyek N-szubsztituensként leg­alább egy 8-22 szénatomos alkilcsoportot és további helyettesítőként egy vagy több rövid szénláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportot, benzilcsoportot vagy hidroxi-(rövid szénláncú)-alkil-csoportot tartal­maznak. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfá­­tok, vagy etil-szulfátok lehetnek. Ilyen tenzid például a sztearil- trimetil-ammónium-klorid vagy a benzil-di­­(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási technológiában szokásosan alkalmazott tenzideket egyébként - többek között - az alábbi pub­likációk ismertetik: „McCutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual” Me Publishing Corp., Ridgewood, New Jersey, 1979; Dr. Helmut Stäche „Tensid- Taschenbuch”, Carl Han­­ser-Verlag, München/Wien, 1981. A peszticid készítmények rendszerint 0,1-95% (I) általános képletű hatóanyagot, továbbá 99,9-5% szi­lárd vagy folyékony adalékanyagot, valamint 0-25%, különösen 0,1-20% tenzidet tartalmaznak, mimellett ezek az adatok tömegszázalékra vonatkoznak. Kereskedelmi áruként a koncentrált készítmények előnyösek, ugyanakkor a végső felhasználás rend­szerint hígított készítmény alakjában történik. Az utób­biak például 0,1-1000 ppm hatóanyagot tartalmazhat­nak. A készítmények további adalékanyagokat, így sta­­bilizátorokat, habzásgátlókat, viszkozitást szabályozó szereket, kötőanyagokat, tapadást fokozó szereket, trá­gyázószereket vagy speciális hatások elérése céljából másféle hatóanyagokat is tartalmazhatnak. 1. példa N-Metil-N-metoxi-S-(szek-butil)-etán­­-ditiofosrfonsav-amid előállítása: 1,41 g N.O-dimetil-hidroxil-amin és 2,34 g trietil­­amin keverékét hozzácsepegtetjük 5 g S-(szek-butil)­­etán-ditiofoszfonsav-kloridnak 20 ml metilén-diklorid­­dal készített oldatához. Ezután a reakcióelegyet egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 8 órán ke­resztül visszafolyatás közben forraljuk. Lehűlés után a reakcióelegyet 20 ml vízzel kirázzuk. Az elválasztott szerves fázist ezután nátrium-szulfáttal szárítjuk és be­pároljuk. Az így kapott nyers terméket szilikagélen végzett oszlopkromatografálással tisztítjuk, melynek során eluálószerként hexán - metilén-diklorid (1:1) elegyet használunk. így színtelen folyadék formájában megkapjuk a cím szerinti vegyületet, melynek jelzése a továbbiakban 1. számú vegyület és törésmutatója: mg - 1,5290. A fentiekben leírtakkal analóg módon állítjuk elő az alábbiakban következő (I) általános képletű vegyü­­leteket: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 Vegy. száma X Y R Rí R2 R3 Fizikai állandó 2. S s-c2h3-ch3-ch3 --C3H7(n) ng - 1, 5381 3. s s-c2h3-(CH2)4--C4H9(s) ng - 1,5450 4. s s-ch3-ch3-ch3-C4H9(t) ng - 1,5379 5. s s-ch3-(ch2)4--C4H9(t) ng - 1,5538 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom