202877. lajstromszámú szabadalom • Szubsztituált foszfonsav- és foszforsavamid-származékokat tartalmazó larvicid, akaricid és/vagy aphicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására
1 HU 202 877 B 2 a szulfonált benzimidazol-származékokat vagy az alkil-aril-szulfonátokat alkalmazzuk. A zsírszulfonátokat vagy -szulfátokat rendszerint alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben helyettesített ammóniumsóik alakjában használjuk. Ezekben az alkilcsoport 8-22 szénatomos és ebbe az acilcsoportokban levő alkilcsoportokat is bele kell érteni. Ilyenek példának okáért a ligninszulfonsav nátrium- vagy kalciumsója, a dodecil-alkohol kénsavas észterének nátrium- vagy kalciumsója, vagy a természetes eredetű zsírsavakból készített zsíralkohol-szulfát-elegyek nátrium- vagy kalciumsója. Ide tartoznak még a zsíralkohol-etilén-oxid-adduktumok kénsavas észtereinek vagy szulfonsavszármazékainak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen két szulfonsavcsoportot és egy 8-22 szénatomos zsírsavmaradékot tartalmaznak. Az alkil-aril-szulfonátok közül példaképpen a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalinszulfonsav vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehidkondenzátum nátriumsóját, kalciumsóját vagy trietanol-aminnal képezett sóját említjük meg. Mindezeken túlmenően szóba jöhetnek még a megfelelő foszfátok is, ilyenek például egy p-nonil-fenol(4-14)-etilén-oxid-adduktum foszforsavas észterének sói, vagy a foszfolipidek. Nemionos tenzidként szóba jönnek elsősorban az alifás vagy a cikloalifás alkoholok poli(glikol-éter)származékai telített vagy telítetlen zsírsavakkal és alkil-fenolokkal, melyek 3-30 glikol- éter-csoportot és az (alifás) szénhidrogéngyökben 8-20, míg az alkilfenol alkilrészében 6-18 szénatomot tartalmaznak. További alkalmas, nemionos tenzidek a 20-250 etilénglikol-éter-csoportot és 10-100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó, vízben oldható poli(etilén-oxid)-adduktumok polipropilénglikolra, az etilén-diaminopolipropilénglikolok és az alkilláncban 1-10 szénatomot tartalmazó alkil-polipropilénglikolok. Az említett vegyületek propilénglikol-egységenként rendszerint 1- 5 etilénglikol-egységet tartalmaznak. Az ilyen nemionos tenzidekre példaképpen a nonilfenol-polietoxi-etanolokat, a ricinusolaj-poliglikolétert, a ricinusolaj-tioxilátot, a polipropilén-poli(etilénoxid)-adduktumokat, a tributil-fenoxi-polietoxi-etanolt, a polietilénglikolt és az oktil-fenoxi-poli-etoxi-etanolt nevezzük meg. A fentieken túlmenően még a poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsavészterek alkalmazása is szóba jöhet, ilyen például a poli(oxi-etilén)-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidként főleg olyan kvatemer ammóniumsókat használunk, melyek N-szubsztituensként legalább egy 8-22 szénatomos alkilcsoportot és további helyettesítőként egy vagy több rövid szénláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportot, benzilcsoportot vagy hidroxi-(rövid szénláncú)-alkil-csoportot tartalmaznak. A sók előnyösen halogenidek, metil-szulfátok, vagy etil-szulfátok lehetnek. Ilyen tenzid például a sztearil- trimetil-ammónium-klorid vagy a benzil-di(2-klór-etil)-etil-ammónium-bromid. A formálási technológiában szokásosan alkalmazott tenzideket egyébként - többek között - az alábbi publikációk ismertetik: „McCutcheon’s Detergents and Emulsifiers Annual” Me Publishing Corp., Ridgewood, New Jersey, 1979; Dr. Helmut Stäche „Tensid- Taschenbuch”, Carl Hanser-Verlag, München/Wien, 1981. A peszticid készítmények rendszerint 0,1-95% (I) általános képletű hatóanyagot, továbbá 99,9-5% szilárd vagy folyékony adalékanyagot, valamint 0-25%, különösen 0,1-20% tenzidet tartalmaznak, mimellett ezek az adatok tömegszázalékra vonatkoznak. Kereskedelmi áruként a koncentrált készítmények előnyösek, ugyanakkor a végső felhasználás rendszerint hígított készítmény alakjában történik. Az utóbbiak például 0,1-1000 ppm hatóanyagot tartalmazhatnak. A készítmények további adalékanyagokat, így stabilizátorokat, habzásgátlókat, viszkozitást szabályozó szereket, kötőanyagokat, tapadást fokozó szereket, trágyázószereket vagy speciális hatások elérése céljából másféle hatóanyagokat is tartalmazhatnak. 1. példa N-Metil-N-metoxi-S-(szek-butil)-etán-ditiofosrfonsav-amid előállítása: 1,41 g N.O-dimetil-hidroxil-amin és 2,34 g trietilamin keverékét hozzácsepegtetjük 5 g S-(szek-butil)etán-ditiofoszfonsav-kloridnak 20 ml metilén-dikloriddal készített oldatához. Ezután a reakcióelegyet egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 8 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. Lehűlés után a reakcióelegyet 20 ml vízzel kirázzuk. Az elválasztott szerves fázist ezután nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott nyers terméket szilikagélen végzett oszlopkromatografálással tisztítjuk, melynek során eluálószerként hexán - metilén-diklorid (1:1) elegyet használunk. így színtelen folyadék formájában megkapjuk a cím szerinti vegyületet, melynek jelzése a továbbiakban 1. számú vegyület és törésmutatója: mg - 1,5290. A fentiekben leírtakkal analóg módon állítjuk elő az alábbiakban következő (I) általános képletű vegyületeket: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 Vegy. száma X Y R Rí R2 R3 Fizikai állandó 2. S s-c2h3-ch3-ch3 --C3H7(n) ng - 1, 5381 3. s s-c2h3-(CH2)4--C4H9(s) ng - 1,5450 4. s s-ch3-ch3-ch3-C4H9(t) ng - 1,5379 5. s s-ch3-(ch2)4--C4H9(t) ng - 1,5538 4
