202852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alkanofenonok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

9 HU 202 852 B 10 zációját, mind a kiindulási anyagok előállítását főként úgy végezzük, hogy mindenkor sztereokémiailag egy­ség kiindulási anyagokat reagáltatunk, a reakciókat le­hetőség szerint sztereoszelektíven, például sztereoké­miailag egységes, optikailag aku'v reagensekkel és/vagy segédanyagokkal végezzük, és a sztereokémiailag egy­séges termékeket közvetlenül a reakció lejátszódása után a reakcióelegyből elkülönítjük. így például a telí­tetlen kiindulási anyagok előállításánál képződött cisz- és transz-izomereket egymástól azonnal elválasztjuk, mely célra a szokásos fizikai elválasztási módszerek, például főként a kromatográfia alkalmasak. A főreak­cióban a (II) általános képletű sztereomer epoxidot fő­ként, a végtermékben, a kettős kötés(ek)nél kedvező sztereotaxiában éspedig racém alakban (mint az az (V) általános képletű vegyület hidrogénperoxiddal történő epoxidálási változatánál gyakran képződik) vagy olyan diasztereomerje alakjában alkalmazzuk, melyben az oxirángyűrű kénatommal kapcsolódó szénatomjánál el­lentétes konfigurációjú, az (I) általános képletű végter­mékben a (C-S)-szénatomnál lévő kedvező konfigurá­cióval. A keletkezett sókat savas kezeléssel szabad savakká, illetve a keletkezett szabad savakat bázissal kezelve sókká alakíthatjuk. Az új vegyületek szabad alakja és sóalakja közötti szo­ros összefüggés következtében, az előzőekben és az ezután következőkben szabad vegyületek és sóik alatt ésszerűen a megfelelő sók és szabad vegyületek is értendők. A találmány szerinti eljárásban és egyes lépéseinél szereplő új kiindulási anyagok és közbenső termékek előállítására szolgáló eljárás szintén a találmány tárgya. Előnyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, és a reakciókörülményeket úgy választjuk meg, hogy az előzőekben különösen előnyösnek említett vegyietek­hez jussunk. A találmány szerinti eljárás során nyert vegyieteket gyógyászati összetételek és gyógyszerkészítmények előállításánál alkalmazzák. A találmány szerinti vegyü­­leteket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati összeté­telek olyanok, melyek lokális adagolásra és mindeneke­lőtt inhalációs adagolásra alkalmasak, például aerosol, mikroszemcsés por vagy finoman permetezhető oldat alakban adagolhatók emlősöknek, mindenekelőtt embe­reknek, és a hatóanyagot egymagában vagy egy gyógyá­szatiig elfogadható hordozóanyaggal együtt tartalmaz­zák. A topikus és lokális felhasználásra alkalmas gyógyá­szati készítmények például a bőr kezelésére borogató víz és krém alakúak, melyek egy folyékony vagy félig szilárd olaj-vízben- vagy víz-olajban-emulziót tartal­maznak, és kenőcsök (az ilyen előnyösen konzervá­lószert tartalmaznak). A szem kezelésére szemcseppek, melyek az aktív vegyületet vizes vagy olajos oldatban tartalmazzák, és szemkenőcsök használhatók, melyeket előnyösen steril alakban állítanak elő. Az orr kezelésére aerosolok és spray-ek (hasonlók, mint amelyeket az alábbiakban a légutak kezelésénél említünk), durva szemcsés púderek, melyek gyors inhalálással az orrlyu­kakba adagolhatók, és mindenekelőtt orrcseppek alkal­masak, melyek az aktív vegyületet vizes vagy olajos oldatban tartalmazzák; a szájüreg lokális kezelésére a szopogatható bonbonok is alkalmasak, melyek az aktív vegyületet általában egy cukorból és gumiarábikumból vagy tragantból képzett masszában tartalmazzák, mely­hez ízesítőanyagokat is keverhetünk, valamint pasztil­lák, melyek az aktív anyagot egy inert, például zselatin­ból és glicerinből vagy cukorból és gumiarábikumból álló masszában tartalmazzák. Gyógyászati összetételekként, aerosolok vagy spray­­ek alakjában történő adagolásra a találmány szerinti (I) általános képletű hatóanyag megfelelő, gyógyászatiig elfogadható oldószerekkel, például főként etanollal és vízzel, vagy ilyen oldószerek elegyével készített oldatai, emulziói és szuszpenziói alkalmasak. Ezek szükség sze­rint más gyógyászati segédanyagokat, például nem io­nos vagy anionos felületaktív anyagokat, emulgeátoro­­kat, stabilizátorokat, valamint más jellegű hatóanyago­kat tartalmazhatnak és mindenekelőtt célszerűen egy hajtógázzal, például egy inert gázzal emelt nyomáson, vagy főként egy könnyen illó, előnyösen normál, at­moszférikus nyomásos a szokásos szobahőmérséklet alatt (például körülbelül -30 *C és +10 *C közötti hő­mérsékleten) forró folyadékkal, például legalább rész­ben fluorozott, polihalogénezett rövid szénláncú alkán­­nal, vagy ilyen folyadékok elegyével kevertek. Az ilyen jellegű gyógyászati összetételek, melyeket túlnyomó­­részt mint közbenső termékeket vagy előkészített keve­rékeket a megfelelő gyógyászati készítmények előállí­tásánál kész alakban használnak, a hatóanyagot szoká­sosan körülbelül 0,1 és körülbelül 10 tömeg% közötti, főként, 0 körülbelül 0,3 és körülbelül 3 tömeg% közötti koncentrációban tartalmazzák. A gyógyászati készítmé­nyek előállításához, egy ilyen gyógyászati összetételt kész alakban egy megfelelő tartályba, például flakonba, vagy nyomás alatt álló tartályba töltünk, melyet egy ilyen célra megfelelő permetező berendezéssel, illetve szeleppel látunk el. A szelep előnyösen adagoló szelep­ként kialakított, mely a működtetésnél, a folyadék egy előre meghatározott mennyiségét - mely egy meghatá­rozott mennyiségű hatóanyag dózisnak felel meg - teszi szabaddá. A kész gyógyászati készítmény alakok előál­lításánál úgy járhatunk el, hogy az előkészített oldatként rendelkezésre álló gyógyászati összetétel és a hajtó­anyag megfelelő mennyiségét külön-külön töltjük a tar­tályba és csak ott keverednek össze. Az adagolandó (I) általános képletű hatóanyag dózisa és az adagolás gya­korisága függ minden egyes ilyen vegyület mindenkori hatásosságától, illetve a hatás időtartamától, a kezelendő betegség súlyosságától, illetve szimptomáitól, valamint a kezelendő emlős nemétől, korától, súlyától és egyéni tulajdonságaitól. Általában egy találmány szerinti (I) általános képletű vegyület ajánlott napi dózisa egy kö­rülbelül 75 kg súlyú emlős (elsősorban ember) esetén körülbelül 10 és körülbelül 500 mg, előnyösen körülbe­lül 25 és körülbelül 250 mg között lehet, amikor is az adagolás célszerűen, szükség szerint napi több részlet­ben történhet. A következő példák közelebbről mutatják be a talál­mányt. Az összes hőmérsékleti értéket Celsius fokokban adtuk meg. 1. példa ( ÍR 2$)-l-hidroxi-1 -(3-trifluor-metil-fenil)-8-(4-acetil­­-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-okta-3(E)3(Z)-dien-2-il-7- -tio-4-oxi-4Il-l-benzopirán-2-karbonsav-metilészter 0,93 g (lR,2R)-l,2-epoxi-l-(3-trifluor-metil-fenil)­­-8-(4-acetil-3-hidroxi-2-propÍl-fenoxi)-okta-3(E),5(Z)­­-dién 25 ml metanollal készített oldatához argon atmosz­férában 0,8 g trietilamint és 0,62 g 7-merkapto-kromon-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom