202772. lajstromszámú szabadalom • Katalizátorkészítmény és eljárás szénmonoxid és olefin kopolimerizálására
HU 202772B elő). Ha az 1. példát a 2. példával összehasonlítjuk - amikor olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-komponense nem tartalmazott poláris szubsztituenst; továbbá ha a 3.példát a 4. példával összehasonlítjuk - amikor olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-komponensében kapcsolódott - akkor kitűnik a reakció hőmérsékletének a befolyása mind a reakció sebességére, mind az így kapott kopolimerek molekulatömegére. Ha a 10. példát all. példával hasonlítjuk össze - amikor olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-komponense poláris szubsztituenst tartalmazott - akkor kitűnik az a hatás, amelyet a reakció hőmérséklete gyakorol a terpolimer előállítása során a reakciósebességre és a molekulatömegre. Ha az 1. példát a 3. példával, és másrészt a 10. példát a 12. példával vetjük össze, akkor világossá válik az a kedvező hatás, amelyet elérünk azzal, hogy a katalizátorkészítményekben levő olyan biszfoszfint, amely nem tartalmaz poláris szubsztituenst, olyan biszfoszfinre cseréljük, amely a foszforatomhoz képest para-helyzetben poláris szubsztituenst tartalmaz. E példák szerint két polimerpár képződik, amelyek molekulatömege megközelítőleg azonos; azonban a para-szubsztituált biszfoszfin alkalmazása nagyobb reakciósebességet tesz lehetővé. A találmány szerinti katalizátorkészítmények - amelyek biszfoszfin-komponense a foszforatomhoz képest orto-helyzetben poláris szubsztituenst tartalmaz - kiemelkedő előnye azokkal a katalizátorkészítményekkel szemben, amelyek biszfoszfinkomponense poláris szubsztituenst nem tartalmaz, vagy a poláris szubsztituenst a foszforatomhoz képest para-helyzetben tartalmazza, nyilvánvalóvá válik, ha a 7. példát az 1. és 3. példával, és a 13. példát a 10. és 12. példával vetjük össze. E példák szerint három, megközelítőleg azonos molekulatömegű polimer képződik, azonban az orto-szubsztituált biszfoszfin alkalmazása jelentősen nagyobb reakciósebességet tesz lehetővé. A találmány szerinti katalizátorkészítmények jobb teljesítmnyét akkor is megfigyelhetjük, ha az 1. példát - ahol olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-komponense nem tartalmaz poláris szubsztituenst - összevetjük a 6. példával, amelyben találmány szerinti katalizátorkészítményt használtunk. Mindkét példában leírt eljárás reakciósebessége - amellyel a polimerek képződnek - azonos, azonban a találmány szerinti, orto-szubsztituált biszfoszfin alkalmazásával kapott polimerek molekulatömege sokkal nagyobb. A 7. példa 8. példával, másrészt a 13. példa 15. példával való összehasonlítása mutatja azt a reakciósebességre kifejtett kedvező hatást, amelyet azzal érünk el, hogy a találmány szerinti készítményhez negyedik komponensként valamilyen kinont adunk. Itt két polimerpár képződik a találmány szerinti katalizátorkészítmények alkalmazásával, s ezek molekulatömege megközelítőleg azonos; azonban ha negyedik komponensként a katalizátorkészítményben egy kinont alkalmazunk, akkor a reakciósebesség lényegesen nagyobb. A találmány szerinti katalizátorkészítmények 11 kiemelkedő teljesítményét mutatja továbbá az 5-9. példák szerint és 13-19. példák előállított polimerek morfológiájának az összehasonlítása - e példákban találmány szerinti katalizátorkészítményeket alkalmaztunk - az l.,2„ 10. és 11. példák szerint előállított polimerekkel, ahol olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-komponense poláris szubsztituenst nem tartalmaz; ugyanezt mutatja az 5-9. és 13-19. példák összehasonlítása a 3., 4. és 12. példák szerint előállított polimerekkel, ahol az utóbbiak során olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfinkomponensében a poláris szubsztituens a foszforatomhoz képest para-helyzetű. Az 5-9. és 13-19. példák szerint előállított polimerek - amelyek előállítása során találmány szerinti katalizátorkészítményt alkalmaztunk - gömbalakú részecskékből állnak, amelyek átmérője 0,2-3 mm. Az l-4.és 10-12. példák szerint eljárva-ahol a találmánytól eltérő katalizátorkészítményt alkalmaztunk - olyan polimereket kaptunk, amelyet 50- 100 mikron nagyságú, pelyhes részekből állnak. A polimer-részecskék alaktani sajátságainak az ülepedési sebességre gyakorolt hatását úgy határoztuk meg, hogy az 1-19. példák szerint előállított valamennyi polimer 1-1 grammját keverés közben 20 ml metanolban szuszpendáltuk, és megállapítottuk minden egyes szuszpenzió ülepedési sebességét. Az 5-9. és 13-19. példák szerint előállított polimerek - ahol az előállítás során találmány szerinti katalizátorkészítményt alkalmaztunk - ülepedési sebessége 5-30 másodperc. Az 1-4. és 10-12. példák szerint előállított polimerek - ahol az előállítás során a találmánytól eltérő katalizátorkészítményt alkalmaztunk - ülepedési sebessége 10-30 perc. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Szénmonoxid és olefinek kopolimerizációs eljárásánál alkalmazható katalizátorkészítmény, amely a. egy 1-4 szénatomos alkánkarbonsav palládium-sóját; b. 1 mól palládiumra vonatkoztatva 0,5-200 mól ekvivalens mennyiségben egy 6-10 szénatomos aromás szulfonsav vagy 2-4 szénatomos halogénezett karbonsav anionját; c. 1 mól palládiumsóra vonatkoztatva 0,1-2 mól menniységben egy R1 R2P-R-PR3R4 általános képletű biszfoszfint, ahol R1, R2, R3 és R4 adott esetben poláros csoportokkal szubsztituált fenilcsoportot jelentenek, és R jelentése hídképző alkiléncsoport, amely a hídban 2-4 szénatomot tartalmaz, és adott esetben d. 1 mól palládiumra vonatkoztatva 1-10000 mól 1,4-benzokinont tartalmaz, azzal jellemezve, hogy R1 -R4 azonosak és fenilcsoportot jelentenek, amelyek legalább egy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal vannak szubsztituálva a foszforatomhoz képest orto-helyzetben. 2. Az 1. igénypont szerinti katalizátorkészítmény, azzal jellemezve, hogy a) komponensként 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
