202772. lajstromszámú szabadalom • Katalizátorkészítmény és eljárás szénmonoxid és olefin kopolimerizálására

HU 202772B elő). Ha az 1. példát a 2. példával összehasonlítjuk - amikor olyan katalizátorkészítményt alkalmaz­tunk, amelynek biszfoszfin-komponense nem tar­talmazott poláris szubsztituenst; továbbá ha a 3.pél­­dát a 4. példával összehasonlítjuk - amikor olyan katalizátorkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-komponensében kapcsolódott - akkor kitűnik a reakció hőmérsékletének a befolyása mind a reakció sebességére, mind az így kapott ko­­polimerek molekulatömegére. Ha a 10. példát all. példával hasonlítjuk össze - amikor olyan katalizá­torkészítményt alkalmaztunk, amelynek biszfosz­fin-komponense poláris szubsztituenst tartalma­zott - akkor kitűnik az a hatás, amelyet a reakció hőmérséklete gyakorol a terpolimer előállítása so­rán a reakciósebességre és a molekulatömegre. Ha az 1. példát a 3. példával, és másrészt a 10. pél­dát a 12. példával vetjük össze, akkor világossá válik az a kedvező hatás, amelyet elérünk azzal, hogy a katalizátorkészítményekben levő olyan biszfosz­­fint, amely nem tartalmaz poláris szubsztituenst, olyan biszfoszfinre cseréljük, amely a foszforatom­hoz képest para-helyzetben poláris szubsztituenst tartalmaz. E példák szerint két polimerpár képző­dik, amelyek molekulatömege megközelítőleg azo­nos; azonban a para-szubsztituált biszfoszfin alkal­mazása nagyobb reakciósebességet tesz lehetővé. A találmány szerinti katalizátorkészítmények - amelyek biszfoszfin-komponense a foszforatomhoz képest orto-helyzetben poláris szubsztituenst tar­talmaz - kiemelkedő előnye azokkal a katalizátor­készítményekkel szemben, amelyek biszfoszfin­­komponense poláris szubsztituenst nem tartalmaz, vagy a poláris szubsztituenst a foszforatomhoz ké­pest para-helyzetben tartalmazza, nyilvánvalóvá válik, ha a 7. példát az 1. és 3. példával, és a 13. példát a 10. és 12. példával vetjük össze. E példák szerint három, megközelítőleg azonos molekulatömegű po­limer képződik, azonban az orto-szubsztituált bisz­foszfin alkalmazása jelentősen nagyobb reakcióse­bességet tesz lehetővé. A találmány szerinti katalizátorkészítmények jobb teljesítmnyét akkor is megfigyelhetjük, ha az 1. példát - ahol olyan katalizátorkészítményt alkal­maztunk, amelynek biszfoszfin-komponense nem tartalmaz poláris szubsztituenst - összevetjük a 6. példával, amelyben találmány szerinti katalizátor­készítményt használtunk. Mindkét példában leírt eljárás reakciósebessége - amellyel a polimerek képződnek - azonos, azonban a találmány szerinti, orto-szubsztituált biszfoszfin alkalmazásával ka­pott polimerek molekulatömege sokkal nagyobb. A 7. példa 8. példával, másrészt a 13. példa 15. példával való összehasonlítása mutatja azt a reakci­ósebességre kifejtett kedvező hatást, amelyet azzal érünk el, hogy a találmány szerinti készítményhez negyedik komponensként valamilyen kinont adunk. Itt két polimerpár képződik a találmány szerinti ka­talizátorkészítmények alkalmazásával, s ezek mole­kulatömege megközelítőleg azonos; azonban ha ne­gyedik komponensként a katalizátorkészítményben egy kinont alkalmazunk, akkor a reakciósebesség lényegesen nagyobb. A találmány szerinti katalizátorkészítmények 11 kiemelkedő teljesítményét mutatja továbbá az 5-9. példák szerint és 13-19. példák előállított polime­rek morfológiájának az összehasonlítása - e példák­ban találmány szerinti katalizátorkészítményeket alkalmaztunk - az l.,2„ 10. és 11. példák szerint el­őállított polimerekkel, ahol olyan katalizátorkészít­ményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin-kompo­nense poláris szubsztituenst nem tartalmaz; ugyan­ezt mutatja az 5-9. és 13-19. példák összehasonlí­tása a 3., 4. és 12. példák szerint előállított polime­rekkel, ahol az utóbbiak során olyan katalizátorké­szítményt alkalmaztunk, amelynek biszfoszfin­­komponensében a poláris szubsztituens a foszfor­atomhoz képest para-helyzetű. Az 5-9. és 13-19. példák szerint előállított poli­merek - amelyek előállítása során találmány szerin­ti katalizátorkészítményt alkalmaztunk - gömbala­kú részecskékből állnak, amelyek átmérője 0,2-3 mm. Az l-4.és 10-12. példák szerint eljárva-ahol a találmánytól eltérő katalizátorkészítményt alkal­maztunk - olyan polimereket kaptunk, amelyet 50- 100 mikron nagyságú, pelyhes részekből állnak. A polimer-részecskék alaktani sajátságainak az üle­­pedési sebességre gyakorolt hatását úgy határoztuk meg, hogy az 1-19. példák szerint előállított vala­mennyi polimer 1-1 grammját keverés közben 20 ml metanolban szuszpendáltuk, és megállapítot­tuk minden egyes szuszpenzió ülepedési sebességét. Az 5-9. és 13-19. példák szerint előállított poli­merek - ahol az előállítás során találmány szerinti katalizátorkészítményt alkalmaztunk - ülepedési sebessége 5-30 másodperc. Az 1-4. és 10-12. példák szerint előállított poli­merek - ahol az előállítás során a találmánytól elté­rő katalizátorkészítményt alkalmaztunk - ülepedé­si sebessége 10-30 perc. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Szénmonoxid és olefinek kopolimerizációs el­járásánál alkalmazható katalizátorkészítmény, amely a. egy 1-4 szénatomos alkánkarbonsav palládi­um-sóját; b. 1 mól palládiumra vonatkoztatva 0,5-200 mól ekvivalens mennyiségben egy 6-10 szénatomos aro­más szulfonsav vagy 2-4 szénatomos halogénezett karbonsav anionját; c. 1 mól palládiumsóra vonatkoztatva 0,1-2 mól menniységben egy R1 R2P-R-PR3R4 általános kép­­letű biszfoszfint, ahol R1, R2, R3 és R4 adott eset­ben poláros csoportokkal szubsztituált fenilcsopor­­tot jelentenek, és R jelentése hídképző alkiléncso­­port, amely a hídban 2-4 szénatomot tartalmaz, és adott esetben d. 1 mól palládiumra vonatkoztatva 1-10000 mól 1,4-benzokinont tartalmaz, azzal jellemezve, hogy R1 -R4 azonosak és fenil­­csoportot jelentenek, amelyek legalább egy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal vannak szubsztituál­­va a foszforatomhoz képest orto-helyzetben. 2. Az 1. igénypont szerinti katalizátorkészít­mény, azzal jellemezve, hogy a) komponensként 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom