202752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás propiofenon-származékokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
HU 202752B 7 8 1. táblázat folytatása (intravénás beadás) Vizsgált Adag Patkányok Eltűnési idő ED3 vegyület (mg/kg,i.v.) száma (perc ± S.E.) (mg/kg,i.v.) 7.vegyület 2 3 1,8 ± 1,0 2,8 8 3 6,8 ± 2,1 8. vegyület 2 3 1,5 ± 0,9 4,7 4 3 2,4 ± 2,0 8 3 5,2 ± 2,5 9. vegyület 1 3 0,5 ± 0,1 2,7 2 3 1,2 ± 0,8 4 3 5,5 ± 2,7 Összehasonlító 1 3 1,1 ± 1,1 1,4 gyógyszer 3 3 7,5 ± 2,7 ED3 :3 perc alatt eltűnt ritmikus hólyagösszehúzódások adagja 2. táblázat (intraduodenális beadás) Vizsgált ED50 vegyület (mg/kg) 1. vegyület 14,3 Összehasonlító vegyület 270,0 A találmány szerinti gyógyszerkészítmények ha- 35 tásos vizeletürítő-reflex-gátló hatást mutattak. Az (I) általános képletű vegyületek hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények intravénás beadás esetén összehasonlítva csaknem azonos mértékben gátolják a vizeletürítő reflexet és hatá- 40 sosabban gátolják azt intraduodenális beadásnál, mint az imsert gyógyszerkészítmények. 2. példa Vizeletürítő reflexre gyakorolt gátlóhatások (rit- 45 mikus hólyagösszehúzódások, érzéstelenített állatok) Körülbelül 300 g súlyú hím wistar patkányokat, amelyeket 15 óránál hosszabb ideig koplaltattunk intraduodenális beadás esetén, érzéstelenítettünk 50 éterrel és mozgásképtelenné tettünk 5 mg/kg gallaminnal (i.v.), majd a hátukon rögzítettük azokat. A kísérlet során a gallamin infúzióját folytattuk, mégpedig 13 mg/kg (óra sebességgel, i.v.) intraduodenális beadás esetén 10 mg/kg (óra sebességgel, 55 i.v.) és mesterséges lélegeztetést alkalmaztunk (90 légzés percenként, 3 ml levegő légzésként). Ezután a has középső bevágásán keresztül a húgyhólyagot megnyitottuk és egy kis nyíláson át bevittünk egy kis ballont (körülbelül 1 ml térfogat) a hólyag felső részébe. A ballont egy nyomásátvivő készülékhez kapcsoltuk és a belső nyomásváltozásokat rögzítettük rekorder segítségével. Vizeletürítő reflexet idéztünk ezután elő oly módon, hogy a ballon-nyomást 10-20 H2O cm-el növeltük. Intravénás beadás esetén a gyógyszert a bal nyaki vénába épített kanülön keresztül vittük be, míg az intraduodenális beadásnál a gyógyszert a duodenumba épített kanülön keresztül adagoltuk a külső gyomorból. Intravénás bevitel esetén a gyógyszer hatását a vizeletürítő reflex által okozott hólyagösszehúzódásnak az eltűnési idejével mértük. A kapott eredményeket a 3. táblázatban adjuk meg. Intraduodenális beadás esetén a vizeletürítő reflex által okozott hólyagösszehúzódások amplitúdójának a teljes összegét mindig 5 percig értékeltük 5 perccel a beadás előtt és 15, 30,45 és 60 perccel a beadás után. Ezután a gátlás mértékét úgy határoztuk meg, hogy a hólyagösszehúzódás amplitúdójának a teljes összegét mindegyik pontnál összehasonlítottuk a beadás előtti értékkel. A csúcshatás mindegyik adag esetén 5 perccel a beadás után volt elérhető. A kapott eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg. 5
