202749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarha ketózist megelőző hatású takarmánykiegészítő készítmény előállítására
HU202749 A A találmány tárgya szarvasmarha ketózist megelőző hatású takarmánykiegészítő készítmény előállítása. Gyakori anyagcserezavar a ketózis a nagy tejtermelésű teheneknél a laktáció elején. A nagy tejtermelésű tehenek mintegy 50%-a a laktációja elején ketózisban szenved. A ketózis leggyakrabban az ellést követő első 6-8 hétben fordul elő. A vérben ugyanis a ketonjellegű vegyületek koncentrációja megemelkedik, aminek oka az energiahiány. Ugyanis a takarmányból az állat nem tudja fedezni az energiaszükségletét és a zsír mobilizálódik a zsírraktárakból. Ha a ketózis hosszú ideig tart, megnövekszik a máj zsírtartalma és zsírmáj-szindróma fejlődik ki (Schultz, L. M. és Frank, TJ. 1980). Ennek következménye az, hogy az állatok tejtermelése csökken, a zsírmáj szindróma kialakítása miatt a nagy tejtermelésű teheneket 4-5 évenként selejtezni kell és emiatt nem tartható fenn az optimális 8-9 éves tenyésztési ciklus. A ketózis megelőzésének és gyógyításának alapvető feltétele a termeléssel arányos és kiegyensúlyozott takarmányozás. A megelőzésnek azt kell céloznia, hogy ezt a felfokozott zsír bomlási folyamatot valamilyen módon támogassa. A gyógyítás célja pedig a már felborult szénhidrát és zsírforgalom helyreállítása. A zsírok a szénhidrátok „tüzében” égnek el. A ketózisban szenvedő állatnak alacsony a vércukor szintje és az inzulin szint is valamelyest csökken. Ez utóbbi csak súlyosbítja az állapotot, hiszen inzulin kell ahhoz, hogy a vérből a glükóz bejusson a szomatikus sejtekbe, ahol a zsírsavak oxidációja folyik. A 183.673. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból ismeretessé vált olyan aminosavtartalmú takarmánykiegészítő előállítása, amely a mikrobiális aminosavemésztő enzimekkel szemben bevonattal védett. A bevonat zselatin és formaldehid keverékéből, 14 szénatomszámú zsírsavakból, nagy molekulasúlyú észterekből, viaszokból, sztearinsavból, sztearinsav és paraffin elegyéből, egyéb polimerekből állhat. Az aminosav ped ig lizin, treonin vagy metionin lehet. Az aminosavak — így a lizin, treonin és a metionin — adalékként a takarmányhoz való hozzáadása fokozza a takarmány egyéb aminosavainak és fehérjéinek felhasználhatóságát. Az adagolt aminosavak bevonattal való védése azt a célt szolgálja, hogy a bendő baktériumflóráját a takarmánykiegészítő kikerülje, vagyis védve legyen a bendőben történő biodegradációval szemben. A 173.959. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban magas hatóanyagkoncentrációjú, műszakilag könnyen előállítható takarmánykiegészítő készítmény előállítására főként szárnyasok számára riolitos őrleményt kolin-kloriddal és adott esetben vitaminokkal vagy mikroelemekkel vagy antibiotikummal homogenizálnak. A riolitos őrlemény obszidíán, szurokkő, horzsakő vagy perlit lehet. Az antibiotikumok közül az ardinont vagy bacitracint említik. A kolin-klorid és niacin aránya 100:8 (12,5:1). A niacin mellett ardinont és bacitracint is alkalmaznak. A szárnyasok — főként csirke és pulyka — te1 nyésztésénél takarmánykiegészítőként használt kolin-klorid koncéntrátűm hatásmechanizmusát vagy hatását a leírás nem ismerteti. A megoldás célkitűzése ugyanis az ismert takarmánykiegészítő anyagok stabilitásának növelése speciális vivőanyag alkalmazásával. A 184.583. lajstromszámú magyar szabadalmi leírás kolinkloridra és/vagy zsírtartalmú takarmányadalékra vonatkozik. A kolinklorid szerepe az, hogy a zsírokkal növelt energiatartalmú takarmányban megelőzze a zsírlerakódást a szervezetben. A kezelhető kolinklorid készítmény vivőanyaga a szabadalmi leírás szerint magas hőmérsékleten és nyomás alatt vízzel feltárt, lignint és cellulózt tartalmazó feloszlatott növényi anyag, így lombos fa, maghéj stb. A fentiekből megállapítható, hogy a metionint a fehérjék állati szervezetbe való átkerülése elősegítésére, a kolin-kloridot és a niacint a szervezetbe való zsírlerakódás csökkentésére használják. A találmány célja olyan takarmánykiegészítő anyag előállítása, amely könnyen hozzáférhető komponensekből előállítva hatásosan véd laktáció esetén a ketózis kifejlődése ellen nagy tejtermelésű teheneknél, és változatlan tejtermelési mennyiség mellett lehetővé teszi a tenyészállatok optimális tenyésztési ciklusának fenntartását. A találmány szerinti eljárás szarvasmarha ketózist megelőző hatású takarmánykiegészítő előállítására azzal jellemezhető, hogy 20-30 tr 0,4-1,0:1 — 2:0,4:1,0 tömegarányban metionint és/vagy metionin fém-kelátot 45-55 t%-os kolinkloridot és niacint tartalmazó keveréket 70-90 °C hőmérsékletű 80-70 tr sztearinsav vagy sztearinsav és paraffin keverékének olvadékához keverünk és a homogenizált keveréket ismert módon porlasztásnak vetjük alá és a főtömegében 1-2 mm-es szemcsenagyságú terméket elkülönítjük. Metionin-fém-kelátként Zn, Mn- vagy Fe-kelátot alkalmazunk. A takarmánykiegészítő anyag alkalmazása abban áll, hogy naponta és állatonként a laktáció időtartama alatt 20-60 g, célszerűen 40 g takarmánykiegészítő anyagot adagolunk a tápba bekevert állapotban. A találmány szerinti zsírsav bevonattal ellátott hatóanyagkeverék by pass hatású, vagyis a bendőben csak kismértékben, az oltógyomorban teljes egészében feloldódik. A három hatóanyagkomponens együttes adagolása ketózisellenes hatást fejt ki, stabilizálja a napi tejhozamot anélkül, hogy az állatban ketózis kifejlődése miatt a tenyészidő csökkenne. A találmány szerinti takarmánykiegészítő anyag előállítását és alkalmazását a példákban szemléltetjük: 1. példa Gőzzel fűtött keverős tartályban homogén sztearinsav olvadékot állítunk elő. A 70-90 °C hőmérsékletű olvadékot egy következő kevert, fűtött tartályba szivattyúzzuk. Száraz porkeverőben metionin, niacin, kolinklorid előírt arányú keverékét állítjuk elő. A kész porkeveréket a második tartályban keverjük a sztearinsav olvadékhoz. A hatóanyag és sztearinsav homogén elegyét 70-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
