202730. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sertésbélcsatorna mikroflórája és a sertés közti anyagforgalom stabilizálására
HU 202730A A találmány tárgya eljárás a sertésbélcsatoma mikroflórája és a sertés közti anyagforgalom stabilizálására. A sertéstakarmányok tápláló értéke szoros öszszefüggében van az emészthető nyersfehérje, emészthető nyerszsír, emészthető nyersrost, emészthető N-mentes kivonható anyag, makroelem, mikroelem és egyéb biológiai anyag tartalommal. Továbbá lényegesen függ a sertésállomány bélcsatornájának mikroflórájától és a közti anyagforgalom állapotától. Az utóbbi három évtized nagy vívmánya volt, hogy különböző hozamfokozókkal (antibiotikumokkal, kemoterápiás készítményekkel), különféleszerves- és szervetlen vegyületekkel a sertések bélcsatornájának mikroflóráját, a közti anyagforgalmát kedvező irányban lehetett módosítani és ezzel a sertéstakarmányok tápláló értékét növelni (Herold I.: 1977 Takarmányozás Mezőgazdasági Kiadó, Budapest; Kovács F.: Állathigiénia Mezőgazdasági Kiadó, Budapest; Kakuk T. - Schmidt J.: 1988 Takarmányozástan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest). A hozamfokozók rendszerint testidegen, vagy a természetben is előforduló vegyületektől szerkezetileg eltérő, de hatástanilag velük megegyező preparátumok vagy szintetikusan előállított anyagok voltak. Jelenleg elvi álláspont, hogy az állati eredetű élelmiszerek nem tartalmazhatnak testidegen anyagokat, így ezek takarmányozási célú felhasználása is gyakorlatilag tütott (Magyar Takarmánykódex, 1984 Budapest). A tömeges sertéstartás egyik feltétele a jövőben is a bélflóra és a közti anyagforgalom stabüizálása, ezzel a takarmányok táplálóértékének növelése. A találmány célja szinergetikusan ható, nem testidegen anyagokkal a konvencionális sertéstakarmányok tápláló értékének növelése a bélcsatorna mikroflórájának és a sertések közti anyagforgaloménak stabüizálásával. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a folyadékrendszerben a nem testidegen, természetes monokarbonsav (hangyasav, propionsav, akrilsav, szorbinsav, tejsav, ecetsav) molekulák először adszorbcióval a mikroorganizmusok felszínén megtapadnak, majd áthaladnak a sejtmembrános és a baktérium testben a protoplazma enzimjeinek aktivitását gátolják, sőt a membrános oxidativ folyamatokat indítanak el. Az enzimgátlás és az oxidativ folyamatok a mikroorganizmusokban a létfenntartáshoz szükséges anyagcserék megzavarják, ennek következménye a bélcsatomában élő, egyes anaerob baktériumok, vegetatív alakjainak elhalása, szétesése. Különösen érzékenyek a felsorolt monokarbonsavak iránt a toxintermelő coli baktériumok, salmonellák, fehérjebontók, rothasztó baktériumok. Ahhoz, hogy a folyadékrendszerben a felsorolt monokarbonsavak a jelzett baktériumokkal szemben (a bélcsatomában) biztonságos baktericid vagy bakterosztatikus hatást fejtsenek ki, a takarmányban minimum 4-5 tömeg%-os koncentrációban kell szerepelniük. Ebben a koncentrációban a monokarbonsavak viszont szövet toxikusak. Kutatómunkánk során felismertük, hogy a monokarbonsavak áthaladása a baktériumok memb1 ránjain annál nagyobb, minél több molekulájuk disszociálatlan, lipolüebb molekulákat könnyebben átengedi, mint az erősebb hidrofil jellegű disszociált változatot. A nem disszociált monokarbonsav molekulák a plazmában is gyorsabban oszlanak el. Ebből az összefüggésből ered, hogy a monokarbonsavak disszociációjának visszaszorításával a baktericid és bakterosztatikus hatás kifejlesztéséhez elegendő a takarmányban 0,5-2,0 tömeg%-os koncentrációjuk is. Ugyanakkor a disszociálatlan, kis koncentrációban levő molekulák a sertésre nem szövettoxikusak. A disszociálatlan molekulák az antibiotikumokhoz és kemoterápiás készítményekhez hasonlóan a bélcsatorna kedvezőtlen mikroflóráját a jobb táplálóanyag értékesülés érdekében képesek szabályozni. Felismertük, hogy a monokarbonsavak disszociálatlan molekula hányadát az élő szervezetben, a citrátkörben és a gyümölcsökben szereplő dikarbonsavakkal 4,2-4,5 pH értéknél 36-86%-ra lehet növelni. Ezzel csökken a monokarbonsavak szövettoxikus hatása, és a célnak megfelelően már kis koncentrációban is kellő baktericid, illetve baktrosztatikus hatást érünk el. Felismerésünk még, hogy a citrátkör tagjai, főként fumársav a sertések takarmányához hozzáadva az állatok közti anyagforgamát egyedül is előnyösen szabályozzák; 1. növelik a takarmány ízletességét, a takarmány felvételt, 2. serkentik a napi élőtömeg gyarapodását, 3. fokozzák közvetve a takarmány hasznosulását, 4. változtatják a májsejtek enzimtartalmát, 5. aktiválják egyes emésztőenzimeket, javítják az egyes táplálóanyagok emészthetőségét, 6. katalizálják a glikogénlebontást, energiát és metabolitokat szállítanak a glukoneogenezishez, fokozzák a zsírsavszintézist, 7. javítják a fehér jehasznosulát, 8. összességében növelik a sertéstakarmányok táplálóértékét. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a sertések konvencionális takarmányhoz (malactáp, süldő - hízótáp) 0,5-2,01% (előnyösen 1,21%) hangyasavat vagy propionsavat vagy szorbinsavat vagy akrilsavat vagy tejsavat vagy ecetsavat vagy ezek bármely arányú keverékét hozzáadjuk. Az így készült takarmányhoz adjuvánsként 0,5-5,01% (előnyösen 1,5 t%) fumársavat vagy citromsavat vagy oxálecetsavat vagy borkősavat vagy almasavat vagy ezek bármely arányú keverékét hozzákeverjük. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy sertések konvencionális takarmányához 0,5-2,01% baktericid hatású monokarbonsavat vagy ezek keverékét, adjuvánsként 0,5-5,0 t% dikarbonsavat vagy ezek bármely arányú keverékét hozzáadjuk. A keverék végső összetételének pH-ja 4,2-4,5. A keveréket sertésekkel dercés, nedvesített vagy préselt állapotban megetetjük. A találmány szerinti eljárás néhány példaképpeni foganatosítási módját az alábbiakban ismertetjük. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
