202716. lajstromszámú szabadalom • Esővel szemben megnövelt ellenállású, hatóanyagként ditiokarbamát-származékokat tartalmazó, fungicid készítmények

HU 202716B cozeb. A készítményt úgy állítjuk elő, hogy a száraz for­mában levő ditiokarbamáthoz hozzáadjuk a poli­mereket, a készítményt azonban a felhasználáshoz meghígíthatjuk. „Száraz formán” a ditiokarbamát bármely száraz formáját értjük, például a száraz port, a nedvesíthető port, a szárazon folyó anyagot, port, granulátumot, diszpergálható granulumot, a hígított szárazforma pedig például olyan száraz for­ma, amelyet a ditiokarbamát felhasználása előtt vi­zes formára hozunk. A száraz formába nem tartoz­nak bele a folyékony önthető emulziók, a folyékony önthető emulziókoncentrátumok és a folyékony szuszpenzió-koncentrátumok. A találmány szerinti készítményben alkalmazott polimerek nemionos, vízben oldható polimerek, molekulatömegük elegendő ahhoz, hogy a ditiokar­­bamátok esővel szembeni ellenállását megnöveljék. Előnyös polimerek a legalább ~80 000, előnyöseb­ben -600 000 és ~1000 000 közötti molekulatöme­gű hidroxi-(2-5 szénatomos alkü)-cellulóz; a leg­alább 10 000, előnyösebben -100 000 és -400 000 közötti molekulatömegű poli(etilén-oxid) (pEO); a legalább -16 000 molekulatömegű és -45 és -55 kö­zötti elszappanosítási indexű, előnyösebben -95 000 és -100 000 közötti molekula tömegű poli(vinil­­alkohol); a legalább 40 000, előnyösebben -300 000 és 360 000 közötti molekulatömegű poli(cinil-pir­­rolidon). Előnyös polimerek a hidroxi-(2-5 szén­atomos alkil)-cellulóz, különösen a hidroxi-etil-cel­­lulóz, a hidroxi-propil-cellulóz, a hidroxi-propil­­metil-cellulóz és a hidroxi-butil-metil-cellulóz; a poli(etüén-oxid); a poli(cinü-alkohol) és a poli(cinü­­pirrolidon), amelyek mindegyikét az előzőekben már leírtuk. Legelőnyösebb polimerek a -100 000 és -400 000 közötti molekulatömegű poli(etilén­­oxid) és legfőképpen a -600 000 ;s -100 000 közötti molekulatömegű hidroxi-etil-cellulóz. A molekula­­tömeg, ha más megjelölés nem szerepel, a viszkozi­tás alapján meghatározott átlagos molekulatömeg. Általában az esővel szembeni ellenállás növelésé­re adagolt polimer mennyisége a ditiokarbamátra vonatkoztatott -0,1 és -5 tömeg% közötti, előnyö­sen -0,1 és -1 tömeg% közötti. Ha a polimert 5 tö­­meg% feletti mennyiségben alkalmazzuk, a ditio­­karbamátot és polimert tartalmazó oldat olyan visz­kózus lehet, hogy nem hordható fel egyenletesen. Ezen kívül a polimer mennyiségének növekedésével és a készítmény esővel szembeni ellenállásának nö­velésével csökken a ditiokarbamátnak az a képessé­ge, hogy víz jelenlétében a növény felületén újra el­­oszlódjon. A polimer elegyíthető közvetlenül a száraz for­mában levő ditiokarbamáttal, például keverő beren­dezésben. Hozzáadható a polimer a száraz ditiokar­bamáthoz azt követően is, hogy a ditiokarbamátot vízzel formáljuk, például egy ditiokarbamát tank­­elegyhez adjuk a polimert. Alkalmazhatjuk a poli­mert olyan formában is, hogy előzetesen nátrium­szulfát- vagy nátrium-benzoát-oldattal - például 2:1 tömegarányban - porlasztva szárítjuk, majd a porlasztva szárított anyagot adjuk a száraz ditio­karbamáthoz vagy a ditiokarbamát-tartalmú tank­­elegyhez. Az utolsóként említett alkalmazási tech­nika különösen alkalmas, ha a polimer lágy, azaz, ha 3 olvadáspontja alacsony. Ezen kívül a porlasztva szá­rított polimer gyorsabban oldódik a ditiokarbamát tartalmú tankelegyben. Általában minél nagyobb a polimer molekulatö­mege, annál nagyobb a készítményben levő ditio­karbamát adhéziója a növényhez. Következéskép­pen bizonyos esetekben kívánatos lehet, hogy a ké­szítményben egymásodik polimert, például egy ala­csonyabb, -10 000 és -150 000 közötti molekulatö­megű, vízben oldható polimert is alkalmazzunk, amely lehet ionos vagy előnyösen nemionos poli­mer. Megfelelő ionos polimerek például a nátrium­­karboxi-metil-cellulóz, a poliakrilátsók, a poliakri­­lát-kopolimerek sói, a lignoszulfonát- és az alginát­­sók. Megfelelő nemionos polimerek például a hidro­­xi-(l-5 szénatomos alkil)-cellulóz, a poli(etilén­­oxid), a poli(vinil-alkohol), a poli(cinil-pirrolidon), a poliakrüamid és a poli(vinil-metü-éter). Az ala­csonyabb molekulatömegű polimerek adagolása ja­vítja a ditiokarbamát újraeloszlási sajátosságát, azaz a ditiokarbamátnak azt a képességét, hogy har­mat vagy enyhe eső után újra szétterüljön a levél fel­ületén. Az esővel szembeni ellenálló képesség és az újraeloszlási képesség egyensúlya érhető el például -0,5 tömeg% 900 000 molekulatömegű hidroxi-etü­­ceUulózt és 0,25 tömeg% 125 000 molekulatömegű hidroxi-etil-cellulózt valamint nedvesíthető porrá formált ditiokarbamátot, például mancozebet tar­talmazó készítménnyel. Minthogy a ditiokarbamát kontakt fungicidek, kívánatos a ditiokarbamát új­raeloszlási képessége, mivel ez teszi lehetővé, hogy a fungicid eljusson a levél felületének azokra a része­ire is, amelyeket korábban nem borított, és amelyek a gombafertőzésnek ki vannak téve. A találmány szerinti polimertartalmú ditiokar­bamát készítmények hasznos mezőgazdasági fungi­cidek, és mint ilyenek, különféle helyekre, például a magra, a levélzetre vagy a talajra vive alkalmazha­tók. Ilyen célra a készítmény technikai vagy tiszta formában, oldatként vagy készítményként alkal­mazható. A készítményeket általában hordozó­­anyagra visszük vagy formáljuk, hogy alkalmassá tegyük a fungicidként való felvitelre. Formálhatunk például nedvesíthető porokat, porokat, szárazon fo­lyó vagy granulált készítményeket. Ezek a készítmé­nyek tartalmazhatnak szüárd hordozóanyagokat és kívánt esetben megfelelő felületaktív szert. Kívánatos lehet - különösen, ha a készítményt le­­vélpermetként kívánjuk felvinni - segédanyagok, így nedvesítőszerek, szétterülést elősegítő szerek vagy diszpergálószerek alkalmazása is, a szokásos mezőgazdasági gyakorlatnak megfelelően. Az üyen szokásosan alkalmazott segédanyagokat például a John W. McCutcheon, Inc. publication „Detergents and Emulsifiers, Annual” szakirodalmi helyen is­mertetik. A ditiokarbamát koncentrációja a találmány szerinti készítményekben -1 és -99% előnyösen -5 és-90% közötti. Permetezésre alkalmazható nedvesíthető porok készíthetők a találmány sezrinti készítménynek fi­noman eloszlatott szüárd anyaggal, például agya­gokkal, szervetlen szilikátokkal és karbonátokkal és kovaföldekkel, valamint nedvesítőszerekkel és/vagy diszpergálószerekkel való elegyítésével. A ható-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom