202635. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntött alumínium és vas alkatrészek közötti fémes kapcsolat létrehozására

1 HU 202 635 B 2 A találmányi eljárás különböző, közel azonos hőtágulá­­sú fémek közötti fémes kötés létrehozására vonatkozik, különös tekintettel a Ni-Resist öntöttvas és az alumíni­umötvözetek között létrehozandó fémes kapcsolatra. Az ipari gyakorlatban elterjedten alkalmaznak olyan, különféle fémekből álló szerkezeti elemeket, melyek egyes fémrészeinek mechanikai tulajdonságai, például keménység, szilárdság stb. különbözőek, de más tulaj­donságuk, például a hőtágulásuk közel azonos. Ezen ismérveik alapján ezek az alkatrészek kitűnő gépele­mek. Számos előnyt biztosítanak, így élettartósságuk nagy, szerkezeti súlyuk kedvező. Ilyen szerkezeti ele­mek a különféle kerekek csapágyperselyei, a tengelyek, dugattyúk stb. Legtöbb esetben a különféle fémek között csak me­chanikus, úgynevezett zsugorkötés jön létre. A nagy igénybevételnek kitett szerkezeti elemeknél azonban kívánatos, hogy a különféle fémek között a zsugorkötés­től minőségileg jobb, vagyis fémes kapcsolatot létesít­sünk. Ilyen esettel állunk szemben a dugattyúgyártás eseté­ben. A korszerű dízelmotorok dugattyúinál kívánatos, hogy a vasalapú ötvözetből készült ún. hordozógyűrűk és az alumíniumtest között egy fémes kötést hozzunk léire. Az alumínium-ötvözettel közel azonos hőtágulású ún. Ni-Resist öntöttvas betétek és az alumínium-ötvözet közötti fémes kapcsolat megteremtésére széles körű ku­tatómunkát végeztünk. A nemzetközi irodalomban e tárgyban fellelhető hiá­nyos utalások alapján gyártástechnológiát kialakítani nem volt lehetséges. A különböző irodalmi források fé­mes kötés kialakítására (Litejnoe Proizv. 1979. 9. sz.) azt javasolják, hogy a különféle módszerekkel előállított Ni-Resist gyűrűket első lépcsőben kémiai felülettisztí­tásnak célszerű alávetni, amely célra vegyszeres mara­tást, mosást, majd szárítási műveletet jelölnek meg. Van olyan közlemény is, (2. Fachtagung „Dieselkolben” 1971. április), amelyik a mechanikus koptatást helyezi előtérbe. Köztudott, hogy ezek a folyamatok számottevő költséget, időt igényelnek, és megbízhatóságuk enyhén szólva is kétségesek. Ha a vasbetét fémesen tiszta, akkor annak felületén - a különböző tanulmányok által is említett feltételek teljesülése esetén - (mint pl. az alfináló fürdő összetéte­le, hőmérséklete, alacsony oxidtartalma, a betét mozga­tása az alfinálás során, az optimális alfmálási idő stb.) kellő vastagságú és egyenletességű vegyületréteg, ún. „alfin” réteg jön létre. Az „alfin” réteg az összekötő kapocs az alumínium­ötvözet és az öntöttvas betét között. Ezt a szerepét akkor tudja ellátni, vagyis a biztonságos kötés csak akkor jön létre, ha az „alfin” réteg a vasbetét teljes felületén kiala­kul, majd e vasbetét alumíniummal való körbeöntésekor az „alfin” réteg fémes kapcsolatba kerülhet az alumíni­um olvadékkal. Az „alfin” réteg kialakulását megakadályozhatja az öntöttvas betét felületének szennyezettsége (zsír, olaj stb.). A fémesen tiszta vasbetét felületén kialakult,fi­fin’’ réteg és az alumínium olvadék közötti fémes kap­csolatot pedig az „alfin” réteg felületén, a betét alfiná­­ló-fürdőből való kiemelésekor azonnal kialakuló oxid­­réteg akadályozhatja meg. Ha ezt az oxidhártyát nem sikerül eltávolítani, a fémes kötés akkor sem jön létre, ha a betétet tökéletesen „alfin” réteg borítja. Számos irodalmi forrás azt javasolja, hogy a különfé­le módon megtisztított öntöttvas betétet 750-850 °C-os alumínium olvadékba kell mártani, majd az így elkészí­tett, ún. „alfinált” betétet kell körbeönteni fémmel, pl. alumíniummal. Ezen módszert kísérleteink során ellen­őriztük, és kétségesnek tartjuk, mivel: a) a megmunkálás és tárolás során elszennyeződött vasbetéteket az irodalmakban található módszerek egyi­kével sem lehet olyan tökéletesen fémtisztára megtisz­títani, hogy annak felületén megfelelő,alfin” réteg ala­kuljon ki, b) az alfináló fémfürdőből kiemelt fémgyűrű felüle­tén lévő,alfin” rétegen azonnal képződik egy oxidhár­tya, melynek későbbi eltávolítása az öntés során szüksé­ges és nehéz feladat A kitűzött feladatot a bevezetőben leírt eljárásnál a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy az alumínium ötvözettel azonos hőtágulási együtthatójú, adott esetben fémtiszta Ni-Resist öntöttvas betéteket készre munkál­juk, majd azonnal fémfürdőbe, célszerűen legalább 400 ”C-os hőmérsékletű cink vagy ónfürdőbe, vezetjük és ezután egy formaüregben alumíniummal körbeönt­jük. Találmányi eljárásunk alapján a fémes kötés létesíté­sére az öntöttvas betétek készremunkálását kenőemul­zió nélkül célgépekkel kell végrehajtani, vagy plazma­forgácsolást kell alkalmazni. A készremunkált öntöttvas betéteket azonnal egy olyan fémolvadékba kell mártani, amelyik a fémek po­tenciálsorában a vastól pozitívabb elem, és az alumíni­ummal vegyületet képez. Elméleti megfontolásainkat gyakorlati eredmények igazolják. Jelen esetben, ha a zsír-, olaj stb. szennyező­déstől megóvott pl. Ni-Resist öntöttvas betétet megmun­kálás után azonnal 400 “C-os cinkfürdőbe mártjuk, és azt kb. egy percen keresztül megfelelő sebességgel moz­gatjuk, a belét felületén kialakul egy védő-vegyületréteg. A nagyobb oxidpotenciállal rendelkező cinkfürdőben a Ni-Resist öntöttvas betét felületén lévő esetleges oxid­­szennyeződések feloldódnak, és ezáltal intenzívebb dif­fúzió indulhat meg a cink olvadék és a bemártott vasbe­tét között Végeredményben a cink- vagy ónfürdőbe történő el­sődleges bemártás az oxidtalanílásnak is megbízható eszköze. Nagyon döntő az a felismerésünk, hogy a cink­vagy ónfürdőt bizonyos darabszám bemártása után cse­rélni kell. Akkor, amikor azoknak oxigénszennyezettsé­ge a megengedhető 20 ppm fölé emelkedik. Az öntött­vas betéteknek ugyanis cink- vagy ónfürdőbe történő bemártáskor olyan elektronátrendeződés zajlik le, amely az alábbi reakcióegyenlettel írható le: FeO + Zn Fe + ZnO A cinkfürdőből kiemelt és már védő-vegyületréteggcl takart öntöttvas betétek lehűlésük után gyakorlatilag korlátlan ideig tárolhatók minden különösebb védelem mellőzésével anélkül, hogy a tárolás közben azokat ért szennyeződés károsan befolyásolná a betétek alumíni­um-fürdőbe való mártásakor az „alfin” réteg kialakulá­sát. Az alumínium fürdő oxigéntartalma max. 10 ppm kell hogy legyen. Végeredményben, ha az előzőek szerint védő-vegyü­­letréteggel ellátott öntöttvas betétet mártunk alumíni­um-olvadékba, a betét felületén egybefüggően és egyen­letes vastagságban alakul ki az „alfin” réteg, amely 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom