202619. lajstromszámú szabadalom • Csúszózsaluzatos eljárás
1 HU 202 619 B 2 A találmány csúszózsaluzatos eljárás legalább egy födémmel rendelkező épületváz építésére, amelynél a felmenő falakhoz csatlakozó alaptestet építünk a talajba, a felmenő falak közé pedig födémet vagy egymásra helyezett több födémet iktatunk be. A magas beton és vasbeton falak elsősorban függőleges alkotójú, toronyszerű építmények (magasházak, silók, kémények, víztornyok stb.) folyamatos, munkahézagmentes készítésére ismeretes és bevált építési mód a csúszózsaluzatos építéstechnológia. Műszaki és gazdasági előnye abban rejlik, hogy tetszés szerinti alakú és magasságú beton és vasbeton falak készíthetők vele a felület teljes bezsaluzása nélkül. A technológia előnyei közé tartozik a nagy építési gyorsaság (általában napi 2-3 méter). A hagyományos technológiának az a lényege, hogy a készítendő fal alakjához igazodó zsaluzatot a zsaluzat közé betöltött beton szilárdulásának megfelelő ütemben folyamatosan felfelé emelnek. A csúszózsaluzat technológiai berendezésének részei:- az emelőgépek- az emelőkeretek- a támrudak- a zsaluzat és merevítései- a munkaszint és függőállás. A zsaluzat kb. 1,20 méter magas, általában fenyődeszkából készülő szerkezet, melynek terv szerinti alakját a vízszintes irányban elhelyezett zsalubordák, mintaívek szolgálják. A mintaívek két rétegben pallókból készülnek és az egyes darabok átfogással illeszkednek. A zsaluzat merevségét vízszintes és függőleges irányban is meg kell oldani. Vízszintes merevségét részben vízszintes rácsozással részben munkaszint segítségével teszik lehetővé. A függőleges merevségét pedig az emelőszerkezetek között elhelyezett rácsos szerkezetek adják. A zsaluzat megfelelő távolságtartására, összefogására szolgál az emelőkeret, melyen emelőgépeket helyeznek el. Az emelőgépek a zsaluzat közé betöltött, szilárduló betonra támaszkodó támrudakon felfelé mozognak és magukkal viszik a zsaluzatot. A zsaluzatból kikerülő beton falak felületének simítására, utókezelésére szolgálnak az emelőkeretekhez kapcsolt függőállások. A csúszózsaluzási munkákhoz ismételten felhasználható szerkezetek az emelőgépek, emelőkeretek, támrudak és a fűggőállás. A zsaluzatot és annak merevítéseit, valamint a munkaszintet építményenként egyedileg készítenek el, és általában azt más helyen már nem lehet felhasználni az alak és méretváltozások miatt. A csúszózsaluzati munka legnehezebb része a zsaluzat felszerelése és lebontása. A zsaluzat, az azt kiegészítő mintaívek, vízszintes és függőleges helyzetű merevítések, munkaszintek készítése mindig egyedi megoldású, munkaigényes feladat. A csúszózsaluzat leszerelése a zsaluzat összeállításánál is komolyabb, nehezebb feladat. Először a mozgó munkaszint feletti berendezéseket kell lebontani a betonelosztó vagy egyéb feleslegessé vált állványokkal, vezetékekkel együtt Ezután kell átváltani a teljes zsaluzatot az emelőberendezésről és a támrúdról a már elkészült falra, vagy más végleges vagy ideiglenes teherbírású szerkezetre. Az átváltásnak olyannak kell lennie, hogy a még fennmaradó elemek stabilitását biztosítsa. A belső munkaszintek szétbontása után a függőállásról a mintaíveket kell szétcsavarozni oly egységekké, amelyek súlyát az emelőberendezések, daruk elbírják. A munkát nehezíti, hogy mindezt magasban kell elvégezni és tulajdonképpen maguk alól kell a szerkezetet elbontani. A csúszózsaluzat leszerelése után csak a falak állnak. A fenti okok miatt - a zsaluzat felszerelésének és lebontásának nehézsége, idő és költségigénye - a csúszózsaluzatos építési mód alkalmazása a szakirodalom szerint is csak akkor gazdaságos, ha a fal magassága több, mint 25 m, azaz 1 m2 csúszózsaluzattal legalább 25 m2 falzsaluzás végezhető el. A csúszózsaluzatos technológia hibája - és ez a zsaluzat provizórikus jellegéből következik -, hogy gazdaságos alkalmazása magassági korlátokhoz (min. 25 m) kötött, másrészről a zsaluzat csúszásához képest aránytalanul sok időt és munkát igényel a zsaluzat összeállítása és leszerelése, ami egyben költségigényes teendő is. A 181 070, 181 071, 181 073, 181 074 és 181 075 lajstromszámú magyar szabadalmi leírások födémek cseréjére - azaz bontására és újak építésére - vonatkozó eljárásokat tartalmaznak. Az eljárások közös alapelve, hogy a fölújítandó épületek tetőzetébe telepített emelőgépekkel olyan munkaszinteket mozgatnak, melyeket bontózsaluzatként, építőzsaluzatként vagy végleges födémként használnak. Hátrányuk, hogy a javasolt módszerekkel kizárólag meglévő épületek födéméinek kicserélése valósítható meg. A 22 02 914 lajstromszámú német szabadalmi leírás olyan egyedi csúszózsaluzatot ismertet, amely vasbeton építmények előregyártott tetőszerkezetének az építéshez használt csúszózsaluzattal való egyidejű felemelését teszi lehetővé. Hátránya, hogy csak hengeres falszerkezetű vasbeton építmények esetében használható. A 183 027 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás csúszózsaluzat mozgatásához használható vezérlőberendezést ismertet. Hátránya, hogy csak kör alaprajzú, változó keresztmetszetű, általában nagy magasságú toronyszerű építményeknél alkalmazható. A csúszózsaluzatos technológiának lakóépületeknél való alkalmazásakor szükség van a vízszintes teherhordó szerkezetek - födémek - elkészítésére. A csúszózsaluzatos falszerkezettel készülő épületek födémkészítésre több eljárás és szerkezet ismeretes. Ilyen az 1 684 430 számú NSZK, az 1 358 253 sz. francia, a 2 207 511 sz. francia és a 22 56 262 sz. német szabadalmi leírás. Mind a négy leírás közös jellemzője, hogy a közbenső födémek monolit betonból, süllyeszthető zsaluzaton készülnek, a födémek készítési iránya felülről lefelé haladó sorrendű. A fenti eljárások előnye, hogy a födémek készítéséhez nem kell állványszerkezetet építeni, és az egymás alatti födémek egyazon süllyeszthető zsaluasztalon készülnek el. Hátránya azonban, hogy önhordó zsaluzatot igényel és a monolit vb. födémek készítése a szilárdulás miatt lassú folyamat. Az 1 570 203 angol szabadalmi leírás olyan építési 5 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
