202615. lajstromszámú szabadalom • Többcélú felületszerkezet
1 HU 202 615 B 2 A találmány többcélú felületszerkezet, főleg magasépítésben használható tartók céljára, pl. térhatároló, térosztó, felületképző stb. feladatok betöltésére. A felületszerkezetnek a tartó önsúlyának és hasznos terheinek elviselésére alkalmas teherhordó váza és a vázat eltakaró burkolata van. A szerkezetépítésben, és azon belül elsősorban a magasépítésben számos területen szükség van arra, hogy részint eszétikai okokból, részint egyéb megfontolásokból, pl. hőtechnikai, akusztikai, korrózióvédelmi, tűzvédelmi stb. tulajdonságok javítása céljából a tulajdonképpeni teherhordó szerkezetet valamilyen azt elfedő borítással lássák el. TÖbbé-kevésbé az említett tartószerkezetek kategóriájába tartoznak a merev vázbetétes vasbeton szerkezetek, sőt részben az öszvértartós - a voltaképpen önállóan teherviselő acél és vasbeton tartórészek együttdolgozásán alapuló - szerkezetek, továbbá azok az utóbbi időben kifejlesztett megoldások, amelyeknél a vasbeton szerkezeteket habosított betonok vagy műgyanták alkalmazásával kombinálják. Az adott tématerületen számos, egymástól jelentős mértékben eltérő technológiát alkalmaznak, és ezekkel több-kevesebb hasznos tapasztalatra sikerült szert tenni. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy az ilyen tartószerkezetek akkor a legkedvezőbbek, ha a burkoló anyagok és a teherhordó szerepet betöltő eltakart tartószerkezetek között minél nagyobb felületen tudunk kapcsolatot létesíteni. Ezért alakultak ki olyan elgondolások, amelyeknél a vázat alkotó tartók vagy azok egyes részei a burkoló anyag által „átjárhatóak”, pl. perforálással rendelkeznek, vagy hálóként vannak kialakítva. Az említett elven alapul a 302.601 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett szerkezet, amelynél határoló lapok között poliuretán habanyagot helyeznek el, ezen belül pedig perforált trapézlemez található. Hátránya, hogy a trapézlemez betét a tartó semleges tengelye közelében helyezkedik el, hajlíiásra nem dolgozik, és olyan hőhidat hoz létre, ami a trapézlemez beépítése nélkül különben nem alakulna ki. Ugyancsak perforáltnak nevezhető - valójában terpesztett hálóként kialakított - betét van az 1.468.709 lajstromszámú angol szabadalmi leírás által ajánlott panelokban. Itt a határoló lemezek között a hőszigetelésen és a terpesztett hálón kívül gőznyomás kiegyenlítő réteg is található. Az ilyen panelok gyártása bonyolult, a betétek beépítése nehézkes, és az csak geomteriailag nagyon pontatlanul hajtható végre. A pontosság fokozható ugyan, de ehhez nagyon sűrűn kell a hálóbetétet merev kapcsoló szervekkel megfogni. A betétanyag és a beton együttműködésén alapul az a vasbeton falpanel is, amelyet a 2,128.654 lajstromszámú angol szabadalmi leírás ismertet Itt a betét merev, és azt C-profilú melegen hengerelt acélszelvények, valamint a közöttük kifeszített hálóvasalás együttesen alkotja. Az ismert elgondolások között talán a legfejlettebb, de gyártása igen nagy méretpontosságot kíván, mert különben a falclcmek nem illeszthetők egymáshoz. Kedvezőtlen az is, hogy termelékenyen csak „egycélú” kivitelben készíthető. Többcélúságra - geometriai alakíthatóságának nehézkessége miatt - gyakorlatilag alkalmatlan. Más elgondoláson alapul a 2,167.466 lajstromszámú angol szabadalmi leírás tárgyát képező építőelem. Itt a kéreg üvegszál erősítésű cementből és arra helyezett hegesztett acélhálóból áll. Közöttük hőszigetelő könynyűbeton réteget, a kéreg külső oldalán pedig valamilyen burkolatot helyeznek el. Az üvegszál erősítésű kéreg trapéz idom. A megoldásban található jó részintézkedések, így pl. a trapéz idomnak bentmaradó zsaluzatként való alkalmazása kedvező. A szerkezet kivitelezése azonban sok munkafázisból álló, bonyolult és költséges gyártástechnológiát kíván. Emiatt az ilyen szerkezetek elterjedésére nem lehet számítani. Korszerűnek tekinthető a 4,227.356 lajstromszámú USA szabadalmi leírás által bemutatott szendvicspanel, amelynek határoló kéregrétegeit egy-egy sík és perforált idomból készítik, a határoló kérgek között pedig hőszigetelő habanyag helyezkedik el. A hullámosított határoló rétegek kedvező inerciájuk miatt hajlításra jól dolgoznak, és ez egyértelmű előny. Kedvezőtlen azonban, hogy a határoló lapok kettős rétegét külön-külön össze kell erősíteni, ami az előállítást bonyolulttá és drágává teszi. Ez az összeerősítés ui. ha sűrű, akkor a szendvicspanel hőtágulásra igen kedvezőtlenül dolgozik, és nem kívánt másodrendű feszültségek ébrednek benne, míg ha ritka, akkor vagy megvetemedik, vagy az ismétlődő hőingadozás hatására szétnyílik. Az eddig ismert felületszerkezetek közös hátrányai közé sorolható az, hogy a teherhordó vázat aprólékos munkával gondosan meg kell tisztítani, és általában több előkészítő művelettel kell alkalmassá tenni a felviendő burkolati rétegekkel való együttdolgozás létrejötte érdekében. Hátrány továbbá, hogy az alkalmazott kapcsolási megoldások - szegezés, csavarozás, hegesztés, ragasztás - többnyire nagy méretpontosságok betartását kívánják, és ezek az előállítást egy sor műveleti lépés beiktatásával nehezítik. Kedvezőtlen az is, hogy a legtöbb eddig ismert felületszerkezet „réteges” jellege miatt többnyire csak bonyolult technológiai eszközök alkalmazásával valósítható meg. A találmány célja olyan többcélú felületszerkezet kifejlesztése, amely az eddig ismert korszerű elgondolások előnyeinek megtartásával módot nyújt azok hátrányainak kiküszöbölésére. Ezen belül fontos, hogy a teherbíró váz kellően merev legyen, és önmaga gondoskodjék a szerkezet geometriai pontosságáról és alaktartóságáról. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az eddig ismert felületszerkezetek terén szerzett kedvező tapasztalatok megtarthatók, sőt a tartószerkezetek alkalmazási köre jelentősen kiszélesíthető azáltal, ha a tartó betöltendő funkciójához igazodó különböző típusú vázakat ágyazunk be utószilárduló burkolatba. Azt kell csupán szem előtt tartani, hogy a váz mindenképpen az utószilárduló burkolati anyag számára sokszorosan átjárható kialakítással rendelkezzék, a burkolat pedig a vázat minden oldalról teljesen beborítsa. A felismeréshez tartozik az is, hogy az utószilárduló burkolati anyagnak a vázra való fölvitele során mindenképpen erősen képlékeny - inkább a cscppfolyóssághoz közelítően pépes - konzisztenciájának kell lennie, magának a váznak pedig minél sűrűbben kell áthatolható nyílásokkal, pl. perforációval rendelkeznie. Ily módon a burkoló anyag egyfelől leválásra nem érzékeny öszszefüggő borítást képez a vázon, másfelől a vázzal mechanikai értelemben biztonságosan együttdolgozóvá válik. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti 5 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
