202605. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény szennyvíz vákuum alkalmazásával történő gyűjtésére és elvezetésére
3 HU 202605 B 4 nával állnak kapcsolatban; a beemelő egységek vákuumos bekötőcsatornákkal vannak a mellékgyűjtő csatornádhoz csatlakoztatva, és mindegyik vákuumos mellékgyűjtő csatorna a gravitációs főgyűjtő csatornától legtávolabb eső vákuumos bekötőcsatorna betoikollási helye után, célszerűen a végén levegőbebocsátó szeleppel van ellátva. A létesítmény egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a vákuumkeltő egység vákuumszivattyú(ka)t tartalmazó vákuumközpontként van kialakítva, amely célszerűen központi átemelő egységgel van egy tagban kialakítva, és a gravitációs főgyűjtő vezeték e központi átemelő egységbe torkollik, amelyből befogadóhoz, például szennyvíztisztító telephez vezető elvezető csatorna lép ki. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a vákuumvezeték a gravitációs főgyűjtő csatolta mentén van végigvezetve, és vákuumágvezetékek útján van a hálózati betápláló és vákuumtovábbító egység részét képező, és a vákuumos mellékgyűjtő csatornával kapcsolatban álló szívótartályhoz kapcsolva, amely szivattyú útján, vagy gravitációs úton van a gravitációs főgyűjtő csatornával összekapcsolva. Ebben az esetben célszerű, ha a szívótartály és - adott esetben - a szivattyú aknában van elhelyezve, amely a gravitációs főgyűjtő csatorna közelében van telepítve. A létesítmény egy további kiviteli alakjára az jellemző, hogy a beemelő egységek aknát, és abban elhelyezett szennyvíz-bebocsátó szelepet tartalmaznak; előnyös, ha a szennyvízbebocsátó szelep zárásakor elnyíró hatás kifejtésére alkalmas szerkezetként van kialakítva. A találmányt a továbbiakban a csatolt 1. ábra alapján ismertetjük részletesen, amely a létesítmény egy előnyös kiviteli példájának vázlatos alaprajza. Azt a területet, például települést, amelyről a találmány szerinti létesítmény segítségével a szennyvíz összegyűjtése és elvezetése történik, a pontvonallal feltüntetett a vonallal határoltuk. Ez a terület az I., II. és in. részterületekre van felosztva a szennyvízgyűjtés és -elvezetés szempontjából; e részterületek határait a b szaggatott vonalakkal érzékeltettük. Mindegyik I-III részterületen 10 szennyvízkibocsátó objektumok, például lakóházak, középületek, vendéglátóipari egységek stb. vannak, amelyek szennyvizének összegyűjtése és továbbítása a találmány szerinti, példaként létesítmény rendeltetése. Mindegyik 10 szennyvízkibocsátó objektumból 1 gravitációs bekötőcsatorna lép ki, amely 2 beemelő egységbe torkollik. Ezek a 2 beemelő egységek aknával, és abban elhelyezett szeleppel rendelkeznek. A létesítmény alapvetően fontos része a magasvezetésű 5 gravitációs főgyűjtő csatorna, amelynek két oldalán helyezkednek el az említett szennyvízgyűjtő és -továbbító I-in részterületek. Az 5 gravitációs főgyűjtő csatorna - amelynek a hossza általában nem haladja meg a teljes csatornahálózat hosszúságának a 10-15%át - a központi 7 átemelő egységbe torkollik, amellyel egybe van építve a vákuumszivattyú(ka)t tartalmazó központi 11 vákuumkeltő egység, más szóvak vákuumközpont, amely azonban a 7 átemelő egységtől teljesen függetlenül működik. Ezek az egységek - a domborzati viszonyoktól függően - lehetnek akár a település határán, illetve azon kívül, de a településen belül is. A 7 átemelő egységből 8 elvezető csatorna (általában nyomóvezeték) lép ki, amely (nem ábrázolt) befogadóhoz, például szennyvíztisztító telephez vezet. All vákuumkeltő egységből a szaggatott vonallal berajzolt 6 vákuumvezeték (levegővezeték) lép ki, amely a jelen példa esetében az 5 gravitációs főgyűjtő csatornával párhuzamosan van vezetve. Mindegyik I-in részterületen egy-egy vákuumos 3 mellékgyűjtő csatorna van telepítve, és mindegyik 3 mellékgyűjtő csatorna egy-egy 4 hálózati betápláló és vákuumtovábbító egységbe torkollik, amelyek a 6a vákuum-ágvezetékek útján a 6 vákuumvezetékkel, a gravitációs 5a betápláló vezetékek útján pedig az 5 gravitációs főgyűjtő csatornával állnak kapcsolatban. A 4 hálózati betápláló és vákuumtovábbító egységek rendszerint egy kisméretű szívótartállyal és e mellé telepített szennyvízszivattyúval rendelkeznek, amely utóbbi közvetlenül a szívótartályból szívja a szennyvizet, és továbbítja az 5 gravitációs főgyűjtő csatornába, maga a szívótartály pedig - amely a 6 vákuumvezetékre van kapcsolva - a hozzá tartozó vákuumos 3 mellékgyűjtő csatornában biztosítja a szükséges vákuumnyomást. A szívótartály és szivattyú célszerűen közös aknában van elhelyezve. A 4 hálózati betápláló és vákuumtovábbító egységnek nem feltétlenül kell azonban szivattyút is tartalmaznia, elképzelhető az is, hogy a szívótartályból gravitációsan áramlik a szennyvíz az 5 gravitációs főgyűjtő csatornába. A már említett 2 beemelő egységektől 3a vákuumos bekötőcsatornák indulnak ki, amelyek a 3 mellékgyűjtő csatornákba torkollnak. Mindegyik 3 mellékgyűjtő csatorna végén a 9 levegőbebocsátó szelep van beépítve, amely például önmagában ismert membránszelep lehet és amelynek a működtetése akár villamos úton, akár vákuumnyomással megoldható. A 3 mellékgyűjtő csatornák függőleges vonalvezetésének nem kell fűrészfogszerűnek lennie, mint a jelenleg ismert vákuumosatomás rendszereknél, hanem az esésben, illetve emelkedésben lévő szakaszok azonos hosszúságúak lehetnek. A fent ismertetett, az ábrán látható létesítmény üzemeltetése a következőképpen történik: A 10 szennyvízkibocsátó objektumokból kilépő szennyvíz részmennyiségek az 1 gravitációs bekötőcsatornákon át a 2 beemelő egységek aknáiban gyűlnek össze. Amikor az aknában a szennyvízszint egy meghatározott magasságot elér, a szelepet elektromágnes nyitja (amelyet tehát a vízszintváltozás vezérel), és a nyitott szelepen keresztül a 3 mellékgyűjtő csatornában uralkodó vákuumnyomás (szívás) eredményeként a szennyvíz az aknából a 3a vákuumos bekötőcsatornába, azon át pedig az adott 3 mellékgyűjtő csatornába áramlik. A 2 beemelő egységekbe célszerűen olyan szelepet építünk be, amely a vízszint meghatározott értékre süllyedésekor nagy erővel záródik, úgy hogy jelentős elnyíró hatást fejt ki a szelepen (szeleptorokban) esetleg megakadt szilárd szennyeződésre, és azt mintegy elnyúja. A találmányunk lényeges ismérve, hogy a 2 beemelő egységekben lévő szelepeknél levegőbevitel nincs (tehát aktiválom sincs szükség). Az egyes I—III részterületek (körzetek) vákuumcsatoma-hálózatát - vagyis a jelen példa esetében a 3 mellékgyűjtő csatornát és az abba torkolló 3a vákuumos bekötőcsatornákat - a 4 hálózati betápláló és vákuumtovábbító egységek (külön nem ábrázolt) szívótartá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
