202577. lajstromszámú szabadalom • Rögzített enzimelektródok

17 HU 202 577 B 18 aktív enzimnek felel meg. (Az irodalomban kevés infor­máció áll rendelkezésre a hasonló, glukózoxidáz alapú bioszenzorok enzimterhelésére vonatkozóan.) A rögzí­tési eljárás során azt találjuk, hogy nagyon aktív elekt­ródok állíthatók eló még abban az esetben is, ha az enzimoldatot nagymértékben - pl. 10-szeresére - hígít­juk. A válasz hőmérsékletfüggése Az A típusú elektródokat a 0-30 mM glukóz koncent­ráció tartományban 10 és 37 *C közötti hőmérsékleten vizsgáljuk. A hőmérsékleti együttható 2-3% (fok) (kb. 24 kJ mól'1 Arrhenius-f. aktiválási energiának megfele­lően). Ez összehasonlítható azzal 4%/"C értékkel, ame­lyet a ferrocénnel működő bioszenzorok esetében leír­nak (Cass et al., 1. az idézett helyet). pH függés Megfigyelhető, hogy a válaszreakció kismértékben függ a pH-tól. pH 7,0 és 8,0 érték között azonban a válasz gyakorlatilag pH-függetlennek mutatkozik, elte­kintve a nagyon magas (25 mM-nál nagyobb) glukóz­­szintek esetétől. A védőmembránnal bevont elektród válaszreakciója Azt találtuk, hogy egy polikarbonát membrán kis változást okoz az elektród válaszreakciójában, keverte­­tett rendszerben. Nem kevertetett rendszerben a válasz időtartama kb. 20 másodperc. Az elektród teljes vérminták elemzésére való felhaszná­lása A polikarbonáttal bevont elektródok megfelelően al­kalmazhatók a glukóz vérben való közvetlen meghatá­rozására. Az aszkorbinsav sók interferenciája 0,2 mmól/liter koncentrációban a teljes jel kb. 2,5%-át ké­pezi, 5 mmól/liter glukóz koncentráció mellett Az elektród különböző elrendezésű analitikai bio­szenzorokban való alkalmazása A találmány szerinti enzim elektród Rank-típusú cel­lákban, módosított Clark elektród alkalmazása mellett való sikeres felhasználását, amelyet az előbbiekben ír­tunk le, a fent tárgyalt eredmények igazolják. Ugyan­csak kimutatható, hogy az elektród kiváló eredményeket ad más szenzor üzemmódokban, pl. minták meghatáro­zása esetén. Kialakítottunk pl. egy sokféle, szokásos elektródban általánosan használt, 2 mm átmérőjű szondát, amelyben az elektródot egy huzalra szereltük fel és beforrasztottuk egy üvegcsőbe. Ez (referencia- és mérőelektródokkal kiegészítve) bemeríthető egy kevertetett vizsgálandó oldatba, amelyet főzőpohárba vagy más edénybe öntöt­tünk be. így megbízható méréseket végezhetünk a glu­kóz koncentráció meghatározására anélkül, hogy szük­ség lenne az atmoszférikus oxigén kiküszöbölésére. Ez­zel és kisebb szondákkal való, hasonló kialakítás mellett végzett mérések alapján az állapítható meg, hogy az elektród áram formájában jelentkező válasza egy meg­határozott glukóz koncentrációjú oldatban közel ará­nyos az elektród virtuális felületével vagy súlyával. Szerkesztettünk olyan szondákat is, amelyekben az elektród méretei minimálisak (kb. 0,25-0,50 mm2 felü­let, 30-60 |ig tömeg). A szálra szerelt elektródot mű­anyag hüvellyel vonjuk be és a hüvellyel ellátott szondát behelyezzük egy katéter tűbe (1,5 mm átmérő). A tű egy gumidugón keresztül bevezethető egy edénybe (amely egy fermentor vagy hasonló berendezés vagy egy nagy tartály részét képezheti) és szenzor szondaként alkal­mazható az edényben található oldat glukóz koncentrá­ciójának mérésére. Ebben az elrendezésben az érzékelő elektródot a bemerítés idején védi az azt körülvevő tű, de szükség esetén a beviteli fázist követően a tű el is távolítható. Míg az előbbiekben leírt miniatűr szondák jellegze­tesen az 1-10 (lA tartományba eső jeleket adnak, meg­felelő műszerezéssel biztosítható, hogy pontos mérése­ket végezhessünk az 1-100 nA tartományban. Mivel ebben a tartományban az áramjeleket (a találmány sze­rinti) nagyon kis méretű (kb. 0,005 mm2 felületű, 1 pg tömegű) enzimelektródok szolgáltatják, ezek az elektró­dok beépíthetők olyan finom tűs mikroszondákba, ame­lyek az in vivo mérésekhez használt katéterekben kerül­nek felhasználásra. Bár a találmány szerinti elektródok működési alap­mechanizmusa nem teljesen tisztázott, a kapott eredmé­nyek alapján levonhatunk bizonyos következtetéseket, így ismeretes, hogy aktív felületi csoportok jelenléte a szénen - ezek magas hőmérsékleteken végzett felületi oxidációval alakíthatók ki - hajlamossá teszi a felületet keresztkötéses reakcióba lépésre (ilyen reakciók szük­ségesek az enzimek rögzítéséhez), és az ilyen felületi csoportok száma és köre valószínűleg növelhető, ha vékonyréteg-felületi katalizátorként platina (vagy más, platina csoportbeli fém) van jelen (Kinoshita-Stonchart, Modem Aspects of Electrochemistry, No. 12, kiadó Bockris és Conway, Plenum Press, New York, 183-266, 1977). Nyilvánvaló, hogy különböző rögzítési módok esetén az enzimek kötődése különböző lehet. Számos leírt eljárás szerint pl. különböző aminosav maradékokat alkalmaznak az enzim rögzítésére, míg a cianursavklo­­ridos aktiválású anyagokkal kötött enzimek esetében a kapcsolódás kizárólag a lizin maradékon keresztül jön létre (Ianielloés Yacynych, Anal. Chem. 53,2090-2095, 1981). Az enzimek tercier szerkezetében a rögzítés kö­vetkeztében végbement változások várhatóan nem azo­nosak minden rögzítési eljárás esetében. Ezzel magya­rázható, hogy az ilyen típusú munka során nagy válto­zatosság figyelhető meg az enzim aktivitásban és stabi­litásban. A találmány szerint alkalmazott alapelektród rendkí­vül heterogén jellege - szemben az olyan típusú elekt­ródokkal, amelyeket réteges, nem heterogén szerkezet jellemez (ilyeneket ír le pl. az 56-163 447 sz. közzétett japán bejelentés) - maximálissá teszi annak a valószí­nűségét, hogy egy integrált háromdimenziós szerkezet­ben számos, különböző típusú és orientációjú keresztkö­tés alakuljon ki. Keresztkötöző reagensek távollétében ez szintén erős felületi adszorpciót eredményez. A kö­tött szénmátrixban jelenlevő pórusok lehetővé teszik, hogy az enzimmolekulák bejussanak a mátrix kompo­nenseibe és körülvegyék ezeket; ez igen nagy felületet biztosít az enzimnek és olyan konformációk kialakulá­sát teszi lehetővé, amelyek az enzim stabilitása és akti­vitása szempontjából kedvezők. (Ez ellentétes a sokkal kisebb felületű, aránylag sík felületekre - amilyen a platina, az „üveges” szén vagy a grafit - való kötődés esetével, amelyben konformációs feszültségek lépnek fel, amint ezt korábbi irodalmi adatok jelzik). Ezenkívül a találmány szerinti elektródok rendkívül alacsony reak­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom