202529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil szubsztituált kondenzált imidazo-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 202529B tóanyag előnyösen megfelelő folyadékokban oldva vagy szuszpendálva van jelen, úgy mint zsíros ola­jokban, paraffinolajban vagy folyékony polietüén­­glikolokban, amelyekhez stabüizátorok ugyancsak adhatók. A rektális használatra alkalmas gyógyszerkészít­mények például a végbélkúpok, amelyek a ható­anyag kombinációi kúpalapanyaggal. Az alkalmas kúpalapanyagra példák: természetes vagy szinteti­kus trigliceridek, paraffin, polietilén-glikolok és hosszú szénláncú alkanolok. Lehetséges olyan zse­latin végbélkúpokat is alkalmazni, amely a ható­anyagot egy alapanyaggal kombinálva tartalmazza. Alkalmas alapanyagok például folyékony trigliceri­dek, polietilén-glikolok és paraffinok. Parenterális alkalmazásra különösen a ható­anyag szuszpenziói felelnek meg, mint megfelelő olajos szoluciók vagy injektálható szuszpenziók, amely célra megfelelő lipofil oldószereket vagy hor­dozókat használunk, mint zsíros olajok, például szé­­zámolaj, vagy szintetikus zsírsavészterek, például etil-oleátok vagy olyan vizes injekciós szoluciók vagy szuszpenziók, amelyek viszkozitást növelő anyagokat tartalmaznak, például nátrium-karboxi­­metü-cellulóz, szorbit és/vagy dextrán és adott eset­ben stabilizátorokat is. A találmány szerinti gyógy­szerkészítmények önmagában ismert módon állít­hatók elő, például hagyományos keverés, granulá­­lás, kikészítés, oldás vagy liofüizálás útján. Perorá­lis használatra való gyógyszerkészítményeket pél­dául úgy nyerhetünk, hogy a hatóanyagot szilárd vi­vőanyaggal hozzuk össze, adott esetben a kapott ele­­gyet granuláljuk és a granulátum elegyet feldolgoz­zuk, kívánt esetben megfelelő adalékok hozzáadása után, tablettákká vagy drazsémagvakká. A következő példákkal a találmány szemlél te tése a célunk, a találmány korlátozása nélkül. A hőfoko­kat Celsius fokokban adjuk meg és mindenütt, ahol részeket említünk, tömegrészről van szó. Egyéb uta­lás hiányában az összes bepárlás csökkentett nyo­máson folyik, előnyösen 2 és 130 millibar között. A kitermelési értékek a következők: a) eljárás: 30-90%, b) eljárás: 10-80%, c/f) eljárás: 20-95%, d) eljárás: 30-95%, e) eljárás: 30-95%, g) eljárás: 10-80% és h) eljárás: 10-80%. 1. példa 5-(p-ciano-fenil)-5,6,7,8-tetrahidro-imidazo-[ 1,5-a]piridin-hidroklorid 8,1 g 5-(3-klór-propil)-l-(p-ciano-fenil-metil)­­lH-imidazoí 50 ml tetrahidrofuránnal készített ol­datát 0 'C-ra hűtjük le. Ehhez 7,0 g szilárd kálium­­terc-butoxidot adunk több adagban. Az elegyet szo­bahőmérsékleten 2 órán át keverjük, 10%-os ecet­sav oldattal semlegesítjük és metilén-klorid és víz között megosztjuk. A szerves fázist vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és bepá­rolva olajat kapunk, amelyet kis mennyiségű ace­­tonban felveszünk és éteres sósavval semlegesítünk. Lehűtve 201-203 °C-on olvadó fehér színű szilárd anyagként a cím szerinti vegyületet kapjuk. 17 A kiindulóanyagok előállítása: a) l-dimetil-karbamoil-4-(3-trimetil-sziUIo xi-propil)-lH-imidazol 51,8 g 4-(3-hidroxi-n-propü)-lH-imidazol (ü. Farmaco, Ed. Se. 29, 309, 1973 szerint nyerhető) 500 ml acetonitriles szuszpenziójához 50,0 g trietfl­­amint adunk. Ehhez az elegyhez cseppenként 48,6 g dimetil-karbamoü-kloridot adunk. Amikor az addí­­ció tökéletesen lezajlott, az elegyet 21 órán át visz­­szafolyató hűtővel forraljuk. Az oldatot 0 °C-ra hűt­jük, mire trietü-amin-klorid válik ki. Ehhez az elegyhez 50,0 g trietü-amint, majd 54,0 g klór-tri­­metü-szüánt adunk. Az addíció tökéletes lejátszó­dása után a keverést 1 órán át folytatjuk. Az elegyet egyenlő térfogatú éterrel hígítjuk és szűrjük. A szűrletet olajjá pároljuk be, amelyet éterrel dörzsö­lünk el és szűrünk a felesleges trietil-amin-hidrok­­lorid eltávolítása céljából. Ezt a szűrletet bepárolva olajként nyerjük a cím szerinti vegyületet. b) l-(p-ciano-fenil-metil)-5~(3-hidroxi-pro - pil)-lH-imidazol 97.0 g l-dimetü-karbamoü-4-(3-trimetü-szüi­­koxi-propü)-lH-imidazolt és 72,0 g 1-bróm-metü- 4-ciano-benzolt 500 ml acetonitrüben 10 órán át visszafolyató hűtővel forralunk. Az oldatot 0 °C-ra hű tjük le jégfürdőn és néhány percen át ammónia­gázt buborékoltatunk át rajta. Az elegyet vákuum­ban bepárolva félig szüárd anyagot kapunk, amit 500 ml 1 n sósav oldatban oldunk. Az oldatot szoba­­hőmérsékleten 15 percig állni hagyjuk, majd éterrel kivonatoljuk. A vizes fázis pH értékét 50%-os nátri­­um-hidroxid oldattal 9-re állítjuk és az elegyet me­­tüén-ldoriddal kivonatoljuk. A metüén-klorid kivo­natokat vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfá­ton szárítjuk és bepárolva fél-szüárd anyagot nye­rünk. Ezt hideg acetonnal eldörzsölve a cím szerinti vegyületet kapjuk, 121-123 °C-on olvadó, fehér szí­nű, szüárd anyagként. c) 5-(3-kIór-propil)-l-(p-ciano-fenil-metil)­­lH-imidazol 5,2 g tionü-klorid 80 ml metüén-kloridos oldatá­hoz részletenként szüárd anyag alakjában 8,4 g 1- (p-ciano-fenil-metü)-5-(3-hidroxi-propü)-lH-imi dazolt adagolunk. Az adagolást olyan ütemben vé­gezzük, hogy a bekövetkező habzás kézbentartható legyen. Amikor az addíció tökéletesen lezajlott, az oldatot 1,5 órán át visszafolyató hűtővel forraljuk, jégen lehűtjük és szűrjük. A c) cím szerinti vegyület hidrokloridját kapjuk, 190-191 *C-on olvadó, bar­nás-sárga szüárd anyag alakjában. A sót metüén­­klorid és telített nátrium-hidrogén-karbonát oldat között megosztjuk. A szerves kivonatokat vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepárolva a szabad bázist olajként kapjuk meg. 2. példa 5-(p-ciano-fenü)-5,6,7,8-tetrahidro-imidazo[l ,5-a]piridin-hidroklorid 2.0 g 4-[4-klór-4-(p-ciano-fenü)-n-butü]-lH- imidazol oldatát 50 ml kloroformban 4 órán át, nit­rogén-atmoszférában visszafolyató hűtővel forral­juk. Lehűtjük és bepároljuk. így a cím szerinti ve­gyületet nyerjük; op.: 201 -203 °C. A kiindulóanyagok előállítása: a) 4-(3-formil-n-propil)-l-trimetil-szílil-18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom