202520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6,11-dihidro-11-(4-piperidinilidén)-5H-benzo [5,6] ciklohepta [1,2-b]piridinek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 202520 B Egy (IV) általános képletű vegyület megfelelő aminnal valamilyen protikus oldószerben vízmen­tes körülmények között reagáltatva (XIV) általános képletű vegyületté reagáltatható. Ilyen célra hasz­nálható megfelelő aminra példaként hidroxil-amin említhető, amely a (IV) általános képletű vegyüle­­tekkel szobahőmérsékleten reagál. Más módszer szerint a (Via) képlettel ábrázolt telítetlen keton, amely egy klórral szubsztituált (VI) általános képletű vegyületnek felel meg, a (Vila) képlettel ábrázolt telítetlen nitril polifoszforsawal végzett ciklizálása útján állítható elő a (B) reakció­vázlaton ábrázoltak szerint. Bár a (Vila) képlettel ábrázolt telítetlen nitril túl­nyomórészt a transz-izomer, a ciklizálás erősen sa­vas körülményei a transz-izomert a cisz-izomerré izomerizálják, amely azután a (Via) képletű telítet­len aza-ketonná tud záródni. A jelen találmány szerinti 3-hidroxi-vegyületek az (E) reakcióvázlat szerint állíthatók elő. A reakcióvázlatban PPA jelentése polifoszfor­­sav, m-CPBA jelentése m-klór-perbenzoesav. A jelen találmány szerinti vegyületek hisztamin­­gátló tulajdonságokkal rendelkeznek, ami az alábbi , A” pontban leírt vizsgálati eljárással mutatható ki. Az, A” pont szerinti vizsgálati eljárás ("Hisztarain­­indukált elhulás megelőzése”) az (I) általános kép­lettel ábrázolható szerkezetű vegyületek képviselői­nek alapvető hisztamingátló hatását szemlélteti. A hisztamin okozta elhullás elleni nagyobb védelem erős hisztamingátló tulajdonságokat jelez. A ,3”, „C" és „D”pontok szerinti vizsgálati eljá­rások a találmány szerinti vegyületek által kiváltott központi idegrendszeri aktivitás kiterjedtségét szemléltetik. Az erős központi idegrendszeri aktivi­tás megléte a vegyületek által okozott nyugtató ha­tás nagy valószínűségét jelzi, ami a hisztamingátló szerek tipikus nemkívánatos mellékhatása. Követ­kezésképpen a legtöbb esetben a központi idegrend­szeri aktivitás alacsony szintje előnyös. Hisztamingátló hatás meghatározása ”A” Hisztaminnal kiváltott elhullás megelőzése tengeri malacoknál. A n. táblázatban megadott szubsztituensekkel rendelkező (J) általános képletű vegyületek hiszta­mingátló hatását 250-350 g-os nőstény albino ten­gerimalacoknak az intravénás injekcióban beadott 1,1 mgTcg hisztamin-dihidroklorid (ami körülbelül kétszerese az LDçg-nek) által kiváltott elhullása el­leni védelmi képességükkelertékeljük ki. Az anta­­gonisták dózisait szájon át adjuk be koplaltatott ál­latok különálló csoportjainak 1 órával a hisztamin­nal való kezelést megelőzően, és az elhullástól való védettséget a hisztamin beadása után 30 perccel re­gisztráljuk. Minden egyes vegyületre probit analí­5 zissel meghatározzuk azEDso értékeket. Központi idegrendszeri aktivitás meghatározá­sa "B". Fizosztigmin által kiváltott elhullás antago­­nizálása A fizosztigminnel kiváltott elhullási teszt a köz­ponti idegrendszeri aktivitás jelzője, és a leírt teszt a Collier és munkatársai által közölt technika (Br. JJPharmac., 32,295-310 /19681) módosítása. A fi­zosztigmin szalicilát bőr alá 1,0 mg/kg dózisban be­adva 100%-os elhulást okozott, amikor 11x26x13 cm-es méretű műanyag ketrecben 10-es csoprotok­­ban tartott egereknek adtuk be. A tesztelendő ve­­gyületeket 30 perccel a fizosztigmin beadása előtt szájon át adjuk be. A túlélők számát a fisztigmin be­adása után 20 perccel állapítjuk meg. ”C”. Ecetsavval kiváltott vonaglás antagonizálá­­sa Az ecetsavval kiváltott vonaglás teszt a központi idegrendszeri aktivitás meghatározására szolgáló második teszt, és lényegében a Hendershot és For­­saith által leírtak (JJPharmac. Exp.Ther., 125,237- 240 /1959/) szerint hajtjuk végre, azzal az eltérés­sel, hogy inkább ecetsavat használunk 1,4-benzoki­­non helyett a vonaglás kiváltására. Az egereknek 0,6%-os vizes ecetsavoldatot adunk injekcióban intraperitoneálisan 10 mg/kg dózisban 15 perccel a vizsgálandó vegyület szájon át való beadását köve­tően. Az egyes állatok vonaglást úgy határozzuk meg, mint a hát legörbülésének, a far elfordulásá­nak és a hátsó végtag kifeszülésének egymásutáni­ságát. ”D” Elektro-konvulzívsokk (ECS) antagonizálá­­sa Az EGS-teszt a központi idegrendszeri aktivitás meghatározására szolgáló harmadik teszt. AToman és munkatársai által leírt módszert (J.Neurophysi­­ol., 9,231-239 /1946/) használjuk némi módosítás­sal. A vizsgál t vegyület vagy vehiculum szájon át va­ló beadása után egy órával az egereknek 13 mA-os 0,2 másodperces elektro-konvulzív sokkot (ECS) adunk 60 ciklusú váltóárammal szaruhártya-elekt­­ródokon át. Ez az áramütés a vehiculummal kezelt egerek legalább 95%-ánál a hátsó végtag kifeszülé­sében megnyilvánuló tónusos rángásokat vált ki. A központi idegrendszeri aktivitás mérésére szolgáló előbbi vizsgálati eljárások közül a fizosztig­minnel kiváltott elhullási tesztet ítéljük meg a nem­nyugtató jelleg fő mutatójaként, mivel ez főleg a központi antikolinerg potenciált tükrözi, amiről úgy véljük, hogy hozzájárul a nyugtató hatáshoz. Az, A” teszteljárásnak a jelen találmány szerin­ti vegyületekkel kapott eredményeit a H. táblázat­ban foglaljuk össze: 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom