202512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzopirán-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 202512B tont alkalmazhatunk. A kapott (XXXIII) általános képletű vegyületet szokásos módszerekkel (pl. kris­tályosítás, kromatografálás stb.) izolálhatjuk. A kapott (XXXm) általános képletű vegyületet szokásos redukálószerekkel [pl. di-(kis szénatom­számú alkil)-alumínium-hidridekkel, előnyösen diizobutU-alumínium-hidriddel] alakíthatjuk (XXXIV) általános képletű vegyületté. A redukciót kb. -50 *C és -100 *C közötti hőmérsékleten — el­őnyösen -75 °C-on—inert oldószerben (pl. aromás szénhidorénekben, klórozott alkánokban vagy kis szénatomszámú alkánokban, előnyösen toluolban) hajtjuk végre. A kapott (XXXIV) általános képletű vegyületet szokásos módszerekkel izolálhatjuk. AXm. reakció-sémában m jelentése 0 vagy 1 és R , R , R91 és R’ jelentése a korábbiakban meg­adott. A XIII. reakció-séma szerint valamely (XXXIV) általános képletű vegyületet egy (XXXV) általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A (XXXIV) és (XXXV) általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert módszerekkel állíthatók elő. A reakciót inert aromás szénhidrogén oldószerben (előnyösen tolu­olban), kb. 20-150 °C-os hőmérsékleten — előnyö­sen 110 °C körül — végezhetjük el. A kapott (XXXVI) általános képletű vegyületet szokásos módszerekkel izolálhatjuk. R91 jelentése kis szén­atomszámú alkücsoport, előnyösen etilcsoport és m-0vagy 1. A kapott (XXXVI) általános képletű vegyületet bármely szokásos katalitikus hidrogénező módszer­rel (HTh) általános képletű vegyületté alakíthatjuk. Aredukciót hidrogénnel, katalizátor (pl. palládium­szén) jelenlétében, oldószerben (pl. alkanolban, el­őnyösen etanalban vagy etü-acetátban), előnyösen szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson hajthatjuk végre. A kapott (HTh) általános képletű vegyületet szokásos módszerekkel izolálhatjuk. ^jŰtelyé* hidrogénatomot tartalmazó (I) ál­talános képletű vegyületek gyógyászatiig alkalmas sóinak előállítása is találmányunk tárgyát képezi. Ezeket a sókat oly módon állíthatjuk elő, hogy egy R9 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet nem-toxikus, gyógyászatiig al­kalmas kationt tartalmazó bázissal reagáltatunk. E célra bármely olyan bázist felhasználhatunk, amely a karbonsavval melegvérű állatokon káros hatást elő nem idéző sót képez. Bázisként pl. alkálifém- és al­­káliföldfém-hidroxidokat vagy -karbonátokat (pl. nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, kalcium­­hidroxidot, kálium-karbonátot stb.), ammóniát, primer, szekunder vagy tercier aminokat (pl. mono­­alkü-aminokat, dialkil-aminokat, trialkil-amino­­kat, nitrogéntartalmú heterociklikus aminokat — pl. piperidint), bázikus aminosavakat (pl. lizint stb.) alkalmazhatunk. Az ily módon előállított gyógyá­­szatüag alkalmas sók az (I) általános képletű vegyü­letek funkcionális ekvivalenseinek tekintendők és előállításuk önmagukban ismert módszerekkel tör­ténik. A sóképzéshez felhasználandó bázisos meg­választásának egyetlen kritériuma, hogy nem-toxi­kus, gyógyászatiig alkalmas sót képezzen. Az (I) általános képletű új vegyületek értékes an­­tiallergiás aktivitását in vitro teszttel, valamint me­legvérű állatokon standard farmakológiai eljárá­9 sokkal igazoljuk. a) Tengeri mala ileum teszt (in vitro)­A tengeri malac üeum bio-assay tesztet Orange és Austen [Adv. Immunol. IQ, 105-144 (1969)] ír­ták le. A 300-400 g testsúlyú állatokból eltávolított 1.5 cm-es szegmens 110 ml tiród-oldatot — amely 10‘° mól atropin-szulfátot és 10'6 mól pirü-amin­­maleátot tartalmaz —magában foglaló szerv-oldat­ban felfüggesztjük. A fürdőt 37 °C-on tartjuk és 95% oxigént és 5% szén-dioxidot tartalmazó elegy­­gyel levegőztetjük. A tesztnél felhasznált SRS-A-t olymódon nyerjük, hogy aktívan érzékenyített ten­geri malac tüdő-darabkákon tojásalbuminnal in vit­ro reakciót váltunk ki. Az SRS-A behatásának meg­felelő dózis-reakció görbét felvesszük (üeum). A maximális összehúzódás 50%-át előidéző SRS-A dózist (EDso) alkalmazzuk a további reakció kivál­tásához. A tengeri malac üeum SRS-A által előidé­zett összehúzódását 50%-ban gátló hatóanyag-kon­centrációt meghatározzuk (IC50). A fenti bioassay tesztben a 7-[3-(4-acetü-3-hidroxi-2-propü-feno­­xi)-2-hidroxi-propü]-4-oxo-8-propü-4H-l-benzo pirán-2-karbonsav—standard SRS-A antagonista —IC50 értéke 3.5.10'8 mól. b) Tengeri malac hörgő összehúzódási teszt (in vivo: aeroszol) 300-500 g testsúlyú hím tengeri malacokat (Hartley törzs) uretánnal [2 g/kg, i.p.] helyüeg érzés­telenítünk és a juguláris vénába a gyógyszer beadás­hoz polietilén kanült illesztünk. A tracheális nyo­mást a tracheába illesztett és Statham-féle nyomá­sátalakítóval összekötött kanül segítségével jegyez­zük fel. Az állatok sebészeti előkészítése után a tü­dőműködést stabüizálódni hagyjuk. A teszt-vegyü­­letet a következőképpen adagoljuk: az állatok spon­tán légzése közben propanololt (0,1 mg/kg, i.v.) adunk be. 5 perc elteltével az állatoknak 5 percen át a teszt-vegyület 1 tömeg/térfogat%-os aeroszolos oldatát (az oldatot a hatóanyag szolubüizálása cél­jából szükség esetén lúgos pH-ra állítjuk be) vagy megfelelő pH-értékű desztillált vizet (kontroll célra) adunk be. A teszt-vegyületeket és a kontroll desztü­­lált vizet Monaghan (Model 750) ultraszonikus köd­képző segítségével lélegeztetjük be az állatokkal. Az ultraszonikus ködképzőt olyan frekvenciára állít juk be, hogy 1-8 p tartományba eső nagyságú részecs­kéket képezzen (átlagérték 3 p). A vizes oldatokat frissen készítjük el és juttatjuk a ködképző kamrá­jába. Az aeroszolt a trachea kanüllel összekötött Y csövön keresztül ferde áramban juttatjuk az állatok szervezetébe. A kezelési idő végén az állatokat szuk­­cinil-kolinnal (1,2 mg/kg, i.v.) megbénítjuk és mes­terségesen lélegeztetjük (Harvard-féle rágcsáló lé­legeztető készülék; 40 légzés/perc; ki- és belélegzett 2.5 ml-es térfogat). A szukcinü-kolin beadása után 30 másodperccel az állatok reakció kiváltása céljá­ból maximális összehúzódást előidéző i.v. dózisban leukotriént E4-t kapnak. A beadás előtt mért és csúcs légzési nyomás elté­rését (cm H2O) három kontroll és öt kezelt állat ese­tében átlagoljuk. A százalékos gátlást az alábbi kép­let segítségével számítjuk ki: 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom