202460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adalékanyagot tartalmazó anhidritkötésű, cementmentes építőanyagok előállítására
1 Hü 202460 A 2 A találmány anhidrid-tartalmú építőanyagokhoz alkalmas adalékanyagra vonatkozik. A különböző építőanyagoknál az anhidrit, mint kötőanyag egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Különösen ez a helyzet az esztrichek és vakolóhabarcsok területén, így például a 63 232 számú európai szabadalmi leírásban őnbeélló vakolóhabarcs-keveréket ismertetnek, amely hidraulikus kötőanyagként normál szemcseeloszlású szintetikus anhidritet és cementet, továbbá különböző adalékanyagokat és soványítóanyagként 0,8 és 1,8 mm közötti szemcseméretű természetes eredetű anhidritet tartalmaz. A 280 873 számú osztrák szabadalmi leírásban anhidrit- és adalékanyag-(homok)-tartalmú építőanyagok vízállóvá tételére amino-s-triazin-bázisú, szulfit- vagy szulfonsavval modifikált gyanták alkalmazását javasolják. Az esztrichek előállítását eddig többnyire cement kötőanyaggal végezték. Ennek hátránya azonban, hogy a cement zsugorodása meglehetősen nagy, Így, hogy az esztrichek még nagyobb zsugorodását elkerüljék, a feldolgozást a lehető legkisebb vizmenynyiséggel, rideg állapotban kell végezni, arai meglehetősen munkaigényes művelet. Amennyiben a vakolóhabarcsoknál kötőanyagként meszet és cementet alkalmaznak, szintén fennáll a nagy zsugorodás problémája. Ha kötőanyagként az említett anyagok helyett gipszet alkalmaznak, a nagy zsugorodási igy a repedésre való hajlam elkerülhető. A gipsz azonban vízre meglehetősen érzékeny, ezért a gipsz-tartalmú habarcsok csak belső terekben alkalmazhatók, ahol nedvességnek kevésbé vannak kitéve. Az anhidrit kötőanyag előnye a mésszel és cementtel szemben, hogy zsugorodása csekély, a gipsszel szemben pedig, hogy vizállósága annál nagyobb. Különösen nagy a jelentősége az anhidrit kötőanyagként való alkalmazásának az esztrich előállításánál. Itt ugyanis az a követelmény, hogy lehetőleg a geometriai méretektől függetlenül a nagy felületeket elválasztó fugák nélkül lehessen - előállítani, anélkül, hogy a zsugorodási repedések veszélye fennállna. Követelmény továbbá, hogy a felvitel lehetőleg minél kevesebb munkával, gyorsan elvégezhető legyen. Az esztrichek előállításához ezért könnyen folyó keverékek szükségesek, amelyek lehetőleg önmaguktól sikba beállnak (szétterülnek). Ilyen keverékek előállítására eddig még csak anhidrit kötőanyaggal volt lehetőség. A kivánt folyóképesség biztosítására folyósitóanyagokat, igy például vizoldható melamingyantákat alkalmaznak. Annak érdekében, hogy az adalékanyagok ülepedését a folyékony keverékben megakadályozzák, ülepedésgátló anyagokat, igy például cellulóz-étereket is alkalmaznak, amelyek alkalmazása a habarcsok területén már régen ismert. Ezek az anyagok azonban sűrítő hatásúak és igy a keverékek víz-tartalmát meg kell emelni. A cellulóz-éterek továbbá vízvisszatartó képességgel is rendelkeznek, igy a száradási folyamat meghosszabbodik és az építőanyag vízállósága is romlik. Az anhidritek kötésének elősegítésére aktivátorokat alkalmaznak, így azonban a kötési folyamat nem teljesen szabályozható, azaz a kötési folyamat előre nem kiszámítható, különböző ideig tarthat és különböző sebességgel mehet végbe, továbbá a környezeti körülmények, különösen a hőmérséklet és légnedvesség is jelentősen befolyásolják. Az anhidritek kötését igen jelentősen befolyásolja továbbá az esztrichek előállításánál alkalmazott homok ásványi összetétele. Ezért a felhasználásra kerülő homokot minden esetben meg kell vizsgálni, és sok esetben a nem megfelelő homok alkalmazásától el kell tekinteni. Különösen a természetes előfordulású anhidritek érzékenyek a jiomok ásványi összetételére. Azt tapasztaltuk, hogy ha az anhidrit kötőanyaghoz, például habarcsok és esztrichek előállításánál, bizonyos szervetlen adalékanyagokat alkalmazunk, olyan anyagot nyerünk, amely független a környezeti körülményektől, a homok ásványi összetételétől, egyenletesen köt és híganfolyó, önbeálló esztrichkeverékek esetében sem következik be az adalékanyagok szedimentálódása, továbbá az adalékanyag a kapott építőanyagok vizállóságát és szilárdságát is növeli. A találmány értelmében ennek megfelelően cement-mentes, hidraulikus kötőanyagot és homokot tartalmazó építőanyagokhoz adalékanyagot alkalmazunk, amely adalékanyag alumínium-tartalmú fluorid, úgy mint pachnolit (NaCaAlFö) vagy kriolit (NaäAlFs) vagy alumínium-hidroxid-szulfát komplex. Ha a találmány értelmében egy homokból, anhidritböl, aktivátorból és vízből álló keverékhez valamely fentiekben megnevezett sót adagolunk az anhidrit mennyiségére számított 0,05-4 t%, előnyösen 0,05-3 tX mennyiségben az anhidrit mennyiségére vonatkoztatva a kötési folyamat igen jól beállítható. Esztrich-keverékek esetében megállapítható továbbá, hogy híg keverék esetében sem következik be a hormonok szedimentálódása, a kapott anyag szilárdsága nő, mint az a későbbiekben ismertetésre kerülő táblázatokból kitűnik, és nő a vízállóság is. A találmány szerint előnyös adalékanyagok például a következők: pachnolit, kriolit továbbá egy vizben oldhatatlan, savakban és alkáliákban oldható alumínium-hidroxid-szulfát-komplex. Ezen anyagok alkalmazásával csökkenthető a bedolgozáshoz szükséges vízmennyiség - igy növelhető az építőanyag szilárdsága és csökkenthető a száradási idő - vagy azonos vízmennyiség alkalmazása mellett higabb keverék nyerhető, anélkül, hogy a keverékben a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
