202456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz, előnyösen kazántápvíz sómentesítésére

1 HU 202456 B 2 A találmány tárgya eljárás, víz előnyösen ka­zántápvíz sómentesítésére. Az ipar számos területén van szükség részlegesen vagy teljesen sómentesített víz­re. így például a kazánok tápvizét azért kell sómentesiteni, hogy elkerüljék vagy minimá­lisra csökkentsék a vízoldali korrózió lehető­ségét. Sómentes vízre van szükség a vegy­iparban is, például a gyógyszergyártáshoz, galvántechnológiához, ahol erre a célra álta­lában desztillált vizet használnak. A desztil­lált víz előállítása azonban nagyon energia­­igényes. A részleges sómentesités első lépéséként gyakran végeznek úgynevezett .meszes elő­lágyítást ’. Ezzel a nyersvízben oldott, válto­zó keménységet okozó sók mennyiségét csök­kentik oly módon, hogy a nyersvízhez mész­­tejet vagy mészvizet adnak, így a vízben lé­vő hidrogén-karbonátokat kalcium-karbonát, illetve magnézium-hidroxid alakjában kicsap­ják. A viz sótartalma igy olcsó vegyszer al­kalmazásával jelentősen csökkenthető és az előlágyítást követő ioncserés sómentesítés üzemeltetési és vegyszerköltsége is számotte­vően kisebb. Az eljárás hátránya, hogy faj­lagos beruházási költsége többszöröse az ioncserés technológiákénak és olyan üzemek­ben, ahol a vízigény erősen változó, illetve szakaszos, nem használható. Elterjedten alkalmaznak sómentesítésre ioncserélő technológiákat [Inczédy János: Ioncserélők és alkalmazásuk, 280-283. oldal (MK, 1980)]. Sok esetben úgy járnak el, hogy a kezelendő nyersvizet egymást kővetően ka­tion- és anioncserélő oszlopon viszik ét, majd az oszlopokat regenerálják. Az ioncse­rélő oszlopokról elfolyó viz szén-dioxid­­-tartalmát hidrg és/vagy termikus gáztalaní­­tóban távolitják el. A kationcsere során a kationcseréló a nyersvízben lévő kationokat nátrium- vagy hidrogénionokra cseréli, mig az anioncsere során klorid-, hidroxil- vagy hidrogén-kar­­bonát-ionok kerülnek a vízbe, igy például a T/471 számon közzétett magyar szabadalmi bejelentés olyan eljárást ismertet, amelynek értelmében a kezelendő vizet először egy erősen savas kationcseréló, majd egy gyen­gén bázisos, hidrogén-karbonát-ionokkal rendelkező anioncserélő oszlopon és ezt kő­vetően gáztalanitón átvezetve előkezelik, majd újra erősen savas kationcserélő, végül hidroxilcsoportokkal rendelkező anioncserélő, oszlopra viszik. Az eljárás egyik hátránya, amint látható az, hogy a vizet az előkezelés után hagyományos alapsó mentesítón utóke­zelni kell, ez az eljárást hosszadalmassá te­szi, és a beruházási költsége is magas. A találmány elé kitűzött feladat olyan eljárás kidolgozása, amelynek hatásfoka azo­nos az ismert sómentesitö eljárásokéval, ugyanakkor beruházási és üzemeltetési költ­sége lényegesen kisebb. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha az erősen savas kationcserélón átvezetett vizet karbonát-ionokat tartalmazó anioncseró­­löre visszük, a kezelendő víz szén-dioxid, il­letve szénsav-tartalma az anioncseréló szá­mára közömbös, ionterhelést csak a nyersvíz C02*3 és HCOr ionokkal csökkentett anion­tartalom jelent. Az igy kezelt viz a nyersvíz oldott só­tartalmával egyenértékű mennyiségű szénsa­vat tartalmaz, amely hideg gáztalanítással (levegóátfúvatással) és/vagy termikus gázta­­lanitással (levegóátfúvatással) és/vagy termi­kus gáztalanítással (kiforralással) könnyen eltávolítható. A találmány a kitűzött feladat értelmé­ben eljárás viz előnyösen kazántápvíz só­mentesítésére amelynek során erősen savas kationcseréló és erősen bázisos, anioncserélő oszlopokat alkalmazunk oly módon, hogy a savas töltésű kationcseréló oszlopon átára­moltatott vízmennyiséget az erősen bázisos töltésű, előzetesen 5-10 tömegX-os nátrium­­-karbonát vizes oldatának 200-500%-os fajla­gos vegyszerfeleslegével kezelt anioncseréló oszlopra vezetjük, miközben az anioncseréló oszlopot folyamatosan légtelenítjük, majd az igy kezelt víz szén-dioxid-tartalmát pedig is­mert módon eltávolítjuk. Egy előnyös eljárásmód szerint az an­ioncserélő oszlop nátrium-karbonáttal történő kezelését egyenáramban végezzük el. Eljárhatunk úgy is, hogy a karbonátos kezelést 7 tömegX-os nátrium-karbonát oldat­tal végezzük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módját az alábbiakban az 1. ábrán látható egyszerűsített technológiai vázlaton mutatjuk be, ahol az 1 sósavtároló konténer, a 2 és 3 nátrium-karbonát-tároló és oldó berendezés, a 4 kationcseréló, é6 az 5 anioncserélő tartály, valamint a 6 gáztalanító egység látható. Az 5 anioncserélő oszlop folyamatos lég­­telenitése azért szükséges, mert a 4 kation­cserélt vízből az oldhatóság feletti szén-di­oxid kiválik, az ioncserélő gyantaréteg felett az üzemi körülményektől függően gázpárna alakul ki, amely folyamatos üzemelés közben nem távolítható el. A találmány szerinti eljárás során az 5 anioncserélő tartályra szerelt, folyamatosan működő 7 gázleeresztő szelepet szerelünk, amely a 6 gáztalanító egység tartályának fel­ső tartományába, építünk be - a rajzon nem ábrázolt - a tartályban lévő mindenkori fo­lyadékszint függvényében úszótesttel vezé­relt záróelemmel együtt A találmány szerinti eljárást az alábbi példán szemléltetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom