202447. lajstromszámú szabadalom • Javított emelőhurkos rugalmas anyagú tartály
5 HU 202447 A 6 a 8. ábra a 7. ábra szerinti hajtókák hajtási és varrási vázlata, a 9. ábra a 8. ábra szerint elrendezett hajtókák oldalfal nyúlványokhoz való hozzáerŐBitése. Az 1. ábra csó alakú szövedékből kialakított munkadarabot mutat, amelynek 1 oldalfal szerkezete van, amelyhez ugyanezen anyagból kiszabott 2 és 3 nyúlványok csatlakoznak. A 2 és 3 nyúlványok végei fel vannak hasítva és ez a felhasított rész valamint 5 hajtókákat képez. A 2. ábra szerint a 2 és 3 nyúlványok 6 varrattal vannak egymáshoz erősítve. A 4a és 5a, a 4b és 5b, a 4c és 5c, valamint a 4d és 5d hajtókák ezután párosán és felváltva a 6 varrat oldalaira vannak ráhajtva, amint ezt a 2. ábra mutatja. Az 1 oldalfal szerkezet két 2 és 3 nyúlványa 7 emelöhurkot képez, amelyen megfelelő emelőeszkóz számára 8 nyílások vannak szabadon hagyva. A 7 emelőhurok az emelési tartománynál összehajtható és összepréselhető, és az egész összeerősitési rész összenyomott állapotban való tartása érdekében legalább egy 9 szalag csavarható szorosan a 7 emelőhurokra. Az ily módon kialakított elrendezést a 6. ábra mutatja. Egy előnyös elrendezési alaknál a 9 szalag vagy más szerkezeti elem védőhüvelyt alkot, amelynek 10 szélessége lefedi a teljes összeerősitési tartományt, beleértve a 4 és 5 hajtókákat. Az 1 oldalfal szerkezet anyagából kialakított 2 és 3 nyúlványok 3. ábrán bemutatott 4a-4d, valamint 5a-5d hajtókái felváltva elrendezhetők egy 6 hajtási vonal egy-egy oldalán, és az egymással szemben fekvő hajtókák oly módon kapcsolhatók például egymáshoz, hogy a 4a hajtóka az 5a hajtókára, az 5b hajtóka a 4b hajtókára, a 4c hajtóka az 5c hajtókára, és az 5d hajtóka a 4d hajtókára helyezhető a 2, 3 nyúlványok összeerósítése előtt. A 2 nyúlvány a 11 és 13 vonalak között van felhasitva és ezek a vonalak határozzák meg a 4 hajtókák külső és belső végeit. Hasonló módon a 3 nyúlvány a 12 és 14 vonalak között van felhasitva. A 4. ábra azt mutatja, hogyan van öszszeerősitve az emelőhurok a 4 és 5 hajtókák részleges egymásra hajtása útján. Ebben az esetben az egyesítés a 13 és 14 vonalak közötti A súrlódási tartományt foglalja magában, és kizárólag az egymásra borított 4 és 5 hajtókákat tartalmazza. Az 5. ábra szerinti emelőhurkok összeerősitése a 4 és 5 hajtókák teljes egymásra hajtása útján van kialakítva. Ebben az esetben a 4 és 5 hajtókák átfedik a 2 és 3 nyúlványok felhasitatlan részeit is. Az egymásra helyezett szövetanyag közé ragasztóanyag vagy valamilyen olvadék helyezhető a 13 és 14 vonalak által határolt A súrlódási tartományban. Ebben az esetben a 11 és 12 vonalak képezik az emelőhurok összeerősitési helyének középvonalát. A 7. ábra cső alakú szövetből kialakított nyersdarabot mutat, amelyik egyik végén az 1 oldalfal szerkezetből 2 és 3 nyúlványok vannak kiszabva. A 2 éB 3 nyúlványok 2B és 3B hajtókákat, valamint a saját anyagból kialakított 2A és 3A nyúlványokat foglalják magukba, amelyek a 6 vonalig terjednek. Ez a 6 vonal jelöli a hajtás vagy a varrat vonalát, amely a tartály felső részét zárja le. A 8. ábra mutatja, hogyan történik a 2a, 3b hajtókák és a 2a, 3a nyúlványok egymásra hajtása, és a 6 varrattal való összeerősitése. A 9. ábra mutatja az emelőhuroknak a teljesen készre alakított összeerősitését. A 3b hajtóka át van hajtva a 6 varrat fölött, és hozzá van erősítve egy súrlódó anyaggal vagy mechanikai eszközökkel a 2a nyúlványhoz, míg a 2b hajtóka hasonló módon van hozzáerösitve a 3a nyúlványhoz és az ily módon kialakított két súrlódási tartomány fogja tehermentesíteni a tartály emelés közben a 6 varratot. 1. példa Ez a példa a 7-9. ábrákon bemutatott tartályra vonatkozik. A találmány szerinti tartályokat - amelyeknek hajtókái és az oldalfalainak nyúlványai között súrlódási tartománya van kialakítva - összehasonlító vizsgálatok útján olyan tartályokkal hasonlítottuk össze, amelyeken nincs ilyen súrlódási tartomány, és az emelőhurkok összeerősitése hagyományos úton történt. A vizsgált tartályokat saját vizsgáló állomásunkon készítettük azonosan szövött polipropilén (PP) szövetből és a fő méretek azonosak voltak, nevezetesen 180x230 cm. A tartályokat először körülbelül 800 kg tömegű szabadon pergő műanyag termékkel töltöttük meg, majd egy olyan vizsgálóberendezésbe helyeztük, amelynek .A* alakú kerete 100 kN terhelést bír ki. A tartály belsejében 85 cm átmérőjű lapoB nyomótárcsát helyeztünk, amely a tartalom felületének 54%-át fedte le és a tartalom fölé helyeztük. így a vizsgálat során nem volt kapcsolat a nyomólap pereme és a tartály szövetanyaga között. A nyomólapot alulról rögzítettük a tartály fenékrészén és a vizsgálandó anyagon áthaladó rúddal. Ezután a függesztőkeretre hidraulikus munkahenger segítségével felfelé irányuló erőt gyakoroltunk. Az erő nagyságát elektronikus terhelésmérő cellával érzékeltük, felerősítettük és regisztráltuk. A tartályokat először egy tiz ciklust tartalmazó, mérési sorozat során 3000 kg próbaterheléssel terheltük, mielőtt a legutolsó ciklusban meghatároztuk a szakadáshoz tartozó erőt. A mért szakadási terheléseket az 1. táblázatban tüntettük fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
