202431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás huzal folyamatos előállítására
5 HU 202431 B 6 sik kiviteli alakját ábrázoltuk. Ez a 2. ábrán bemutatott 10 öntőberendezéstől abban különbözik, hogy a 20 hántológyűrűt 50 felülettisztitó eszközzel helyettesitettük, és hogy csupán egy 34 hengerpárt és egy 36 hengerpárt alkalmaztunk. A 34 hengerpárral a 13 öntött huzalt ovális keresztmetszetűre, majd a 36 hengerpárral körkörös keresztmetszetűre alakítjuk. Az 50 felületlisztitó eszköz a bemutatott megoldásnál drótkefét tartalmaz, de lehet adott esetben sörétező vagy vegyszeres tisztítóeszköz is. Utóbbiak különösen akkor célszerűek, ha a 11 maghuzal nem rézből, hanem például acélból van, aminek következményeképpen a 20 hántológyűrűt rendkívül sűrűn kellene cserélni. Ez akadályozná a folyamatos üzemet, míg ha a tisztitást ilyen esetben az említett eszközök segítségével végezzük, a berendezés gyakorlatilag folyamatosan üzemeltethető és a tisztítószerszámok cseréje nem szükséges. A 11 maghuzal és a 24 öntőtégelyben lévő M olvadékból rárakódó réteg között metallurgiai kötés nincs. Ez a kötés a meleghengerlés során jön létre. Olyan esetekben, amikor a maghuzal és a rárakódott bevonatréteg különböző összetételű, az öntött huzal egyenletes keresztmetszetének biztosítása viszonylag nehéz a meleghengerlés során. Ha tehát például acél maghuzalra rézbevonatot viszünk fel, különböző szilárdságú alkotókról van szó, amelyekből a meleghengerlés során nem könnyű egységes keresztmetszetűvé hengerelt terméket előállítani. Az ovális profilú hengerekkel végzett keresztmetszet-csökkentés során a rézbevonat vastagságénak egyenetlenségei fokozódnak, ami a késztermék szempontjából nem kedvező. Ezért a bemutatott megoldásnál például az öntött huzalt csak egyszer hengereljük ovális profilú hengerpárok között. Az öntött huzal teljes fogyása a különböző hengerpárok között általában nem több, mint 40%. Ily módon a hengerléssel létrehozott késztermék egyenetlenségei a minimálisra csökkenthetők. Ha történetesen a fogyás mértéke a 40%-ot meghaladja, a tapasztalat szerint az acél maghuzalon kialakított rézbevonat-réteg vastagságának egyenetlenségei nagyobbak a megengedett tűrési értékeknél. Amikor tehát a 3. ábrán bemutatott berendezés segítségével acél maghuzalra rézbevonatot öntöttünk, a következőképpen jártunk el. Vákuumozás, majd enyhén redukáló gázatmoszféra kialakítása után végeztük a mártó öntési eljárást. Maghuzalként 9,5 mm átmérőjű lágyacél huzalt használtunk, amelynek felületét drótkefével tisztítottuk meg. A maghuzalt körülbelül 70 m/perc sebességgel vezettük a bevezetőkamrába, amelyből körülbelül 13 mm átmérőjű öntött huzalt vezettünk ki. Az öntött huzal acélmagból és rézbevonatból állt és a hűtés, valamint meleghengerlés után 11 mm-es átmérőjű huzalt nyertünk késztermékként. A meleghengerlés során a fogyás értéke 13% volt. A végleges rézbevonat vastagsága 1,45 és 1,5 mm között változott, az átlagos vastagság 1,48 mm volt. Ez gyakorlatilag állandó bevonatvastagságot jelent. A bevonatréteg'súlyaránya a késztermékben körülbelül 50% volt, ez azonban - mint már korábban is mondottuk - a maghuzalnak az öntőtégelyen történő átvezetési sebességének függvényében változtatható. A 4. ábrán a találmány szerinti megoldás egy, a 3. ábrán bemutatott változatához hasonló változatát mutatjuk be. Ez elsősorban abban különbözik a másik változattól, hogy' itt a 18b bevezetókamrában 54 fűtöegység van. A bevezetett 11 maghuzalt ily módon olyan hőmérsékletre lehet hevíteni, mielőtt a 24 öntőtégelybe jut, ami a technológia szempontjából kívánatos. Felismertük ugyanis, hogy a maghuzalra lerakódó fémolvadék mennyisége függ az öntőtégelybe vezetett maghuzal hőmérsékletétől. Általában annál nagyobb a maghuzalra rakodó fémolvadék mennyisége, minél több hót nyel el a maghuzal az öntőtégelyben lévő féraolvadékból. Ennek megfelelően, ha a maghuzal hőmérséklete viszonylag alacsony, a bevonatréteg viszonylag vastag. Ha viszont a maghuzal hőmérsékletét hevítéssel növeljük, akkor a bevonatréteg vékonyabb lesz. Ily módon szabályozható a bevonatréteg vastagsága a fűtőegység működtetésével. A maghuzal és a bevonatréteg aránya 10 és 70%-os tartományon belül változtatható. Kedvező a maghuzal hevítése olyan esetekben is, amikor a mártó öntést nem kör keresztmetszetű huzalra végezzük, azaz például öntött szalagot állítunk elő. Ebben az esetben a hevítés biztosítja a magrész egyenletes hőmérsékletét, ami viszont azt teszi lehetővé, hogy a bevonat egyenlő vastagságban alakuljon ki. A 4. ábrán látható berendezésben 2% hidrogént és 98% nitrogént tartalmazó védőgázt alkalmaztunk. Az enyhén redukáló gázkeveréket az atmoszferikus nyomósnál nagyobb nyomáson vezettük be a berendezésbe és így hoztuk létre a bevezetókamrában az enyhén redukáló és kis mértékben túlnyomásos atmoszférát. Ugyanilyen gázkeveréket alkalmaztunk a meleghengerlés során is. Kiindulási anyagként 9,5 mm átmérőjű lágyacél huzalt alkalmaztunk, amelynek tisztítását és rozsdátlanitását drótkefével végeztük. A tisztított felületű maghuzalt rézolvadékon vezettük át és így készítettünk öntött rudat, amelyet azután meleghengerléssel alakítottunk. A kísérletek során három különböző átmérőjű maghuzalt alkalmaztunk és azokat különböző hőmérsékleten vezettük az öntóté-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
