202424. lajstromszámú szabadalom • Eljárás füst szennyezőanyagainak eltávolítására
3 HU 202424 B 4 anyaggal keverjük össze, anélkül, hogy meg kellene változtatni a reaktiv anyag kezelésére alkalmas berendezést, amely ugyanaz marad mint a száraz termék használata esetén. Nincs szükség olyan más tipusú berendezésre, amely szuszpenziók vagy iszapszerü anyagok esetén szükséges, mint amilyen a mésztej. Ezért nem lépjük túl a 10-12% viz hozzáadását. Előnyösen mintegy ÍOX vizet alkalmazunk. A találmány lehetővé teszi:- a reaktiv anyag hatékonyságának növelését (felület-nyereség révén)- az egyszerűséggel járó előnyök megőrzését és a száraz eljárás költségeinek megőrzését,- a gáz hőmérsékletének az optimális reakcióhőmérséklethez és a kéntartalmú termékek elnyelési hőmérsékletéhez közelítését, és- a reaktív anyag felhasználásának a sztöchiometriai minimumhoz való közelítését, a nedves eljárásokhoz hasonlóan. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a két különféle eljárás, a száraz és a félnedves eljárás ismeretében sem jutott eszébe eddig senkinek, hogy a reaktív anyaghoz egy tudatosan kis mennyiségű vizet adagoljon anélkül, hogy a reaktív anyag száraz anyagként való viselkedésén változtatna, és ily módon egyesítse a két eljárás előnyeit, vagyis- a száraz eljárás egyszerűségét, és- a nedves eljárás hatékonyságát: alacsony hőmérsékleten való végrehajthatóságát és jobb reaktív anyag felhasználását. Azáltal, hogy a reaktív anyag elnyelő felületét felújítjuk, kezelőanyag-megtakaritás is elérhető. A találmány szerinti a száraz reaktiv anyaghoz (reagenshez) hozzáadott viz (7- -12%) konkrét mennyisége függ:- a bemenő gáz hőmérsékletétől, amelynek elegendően magasnak kell lennie az elpárologtatóshoz ,- a kívánt hatékonyságtól, és az elpárolgás utáni kívánt hőmérséklettől, és- attól, hogy a reagens megőrzi-e száraz anyagként való viselkedését. A fentiek ismeretében megállapítható, hogy a nedveB és a száraz eljárások ismeretében szakembertől 6em várható el az a felismerés, hogy a kezelőanyagon olyan változtatást eszközöljön, miáltal az hatékonyabb lesz. Ez ugyanis nem a száraz vagy a nedves eljárás valamely új minőségű megvalósítási módja, sót, az a felismerés volt szükséges, hogy a viz hozzáadása szükséges, ennek ellenére sem válhat a kezelőanyag olyan állapotúvá mint amilyen a nedves eljárásoknál szokásos. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott tornyok már néhány alkalmazási területen ismertek. A tornyok vertikálisak, magasságuk nagy, ezáltal a tisztítandó füst~gyors áramban haladhat felfelé. A füst szennyező anyagaival reakcióba lépő por alakú terméket konvergens-divergens diszperzióképzó eszköz (Venturi-csó) nyakán lefelé áramoltatva bocsátjuk, illetve diszpergáljuk a toronyba. Az a tény, hogy a találmány értelmében a por alakú bázikus kezelőanyagba vizet adunk mielőtt azt az oszlopba diszpergálnánk lehetővé teszi, hogy a bázikus anyag éB a savas füst között az oszlopon való együttes felemelkedés közben létrejöjjenek a reakciók, anélkül, hogy a füst fölöslegesen lehűlne. Ha azonban az előzőekben említett konvergens-divergens diszpergáló eszközből a reaktiv diszperziót felfelé áramló vízbe juttatnánk, a gőz a találmány szerinti megoldástól eltérően fölöslegesen lehűlne. Ebben az utóbbi esetben, mivel a viz mennyisége a reagenshez képest igen nagy, a füst lehűlése túlságosan nagy lenne. Ezzel ellentétben a találmány szerinti eljárás értelmében csak viszonylag kis menynyiségű vizet kell alkalmazni, a víz mennyisége a bázikus kezelőanyag tömegének 7- -12%-a, a pontos arány attól is függ, hogy a kérdéses bázikus anyag friss-e vagy friss anyag reciklizált termékkel alkotott elegye-e, azaz olyan anyaggal alkotott elegy, amely az eljárásban már részt vett. Ilyen vízmennyiség alkalmazása elegendő ahhoz, hogy a bázikus kezelóanyag a füstben lévő kén-dioxiddal reagáljon, miközben a gázokat viszonylag kevéssé hűti le, a lehűlés mértéke csak 25 °C körüli. Ezen kívül elkerüljük azt, hogy a füst vízzel telítődjön, ezáltal megelőzzük az oszlopban való kondenzálás veszélyét. A vizet kizárólag arra a helyre tápláljuk be, ahol az hasznos. Bázikus kezelóanyagként tehát 7-12% vízzel nedvesített kalcium- vagy magnézium-oxidot, -hidroxidot, -karbonátot vagy dolomitot alkalmazunk, illetve a folyamatban már részt vett por alakú bázikus kezelóanyagot és a szenek égetésekor a füstbe kerülő, és onnan a bázikus kezelőanyaggal együtt kiülepedő bázikus anyagokat (6zén-hamut) megfelelő mennyiségű friss bázikus kezelőanyaggal kiegészítve (amelyek vízmentesek) a fentivel azonos nedvesítés után ismét felhasználjuk. A nedvesítést úgy végezzük, hogy a vizet á nedvesítendő anyagra permetezzük, majd előnyösen, forró dobban elegyítjük. A recirkuláltatás aránya elsősorban gazdasági megfontolások alapján célszerűen 60- -80%, de ettől eltérő is lehet. Például ha 12 g/m3 SOz tartalmú, 150 °C hőmérsékletű gáz kezelésére alkalmazott friss bázikus kezelóanyag mennyisége 10-20 g/m3, a reciklizálté mintegy 80 g/m3, a friss bázikus kezelőanyag mennyisége az összes bázikus kezelóanyag 12-25%-a. Elvégezhető az eljárás reciklizálás nélkül, pusztán friss bázikus kezelőanyaggal is, de ez természetesen a gazdaságosságot rontja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
