202422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gáz halmazállapotú kén-vegyületek eltávolítására kazánok füstgázából

3 HU 202422 B 4 mú gazt és 6 por formájú, kalcium- és/vagy magnézium-hidroxidot vezetünk, előnyösen az égéstérben képződő kén-dioxid gázra számí­tott feleslegben. A .felesleg' kifejezés alatt azt értjük, hogy a kalcium- és/vagy magné­­ziura-vegyület mennyisége nagyobb, mint amennyi elméletileg szükséges lenne a reak­cióegyenletnek megfelelően a kén-dioxiddal történő reakcióhoz az égéstérben. A kazánban betáplált hidroxidot először oxiddá dehidratáljuk. Az oxid reagálhat a kén-dioxiddal, először szulfitot, majd ezt oxi­dálva szulfátot képezve. A kazán rövid re­­tenciós ideje következtében az oxidnak csak egy része tud a kén-dioxiddal reagálni a re­akcióhoz megfelelően megás hőmérsékleten, és ezért a kazán égésteréből a 8 égési maradé­kokat és gőzt valamint abszorbeálatlan kén­­-dioxidot tartalmazó füstgázok a 7 füstgáz vezetéken keresztül távoznak el. Gyakorlatilag a 8 füstgázok hőmérsékle­te olyan alacsony, hogy a kalcium- és/vagy magnézium-oxid és a kén-dioxid közötti reak­ció viszonylag kismértékű, és így ilyen kö­rülmények között a kén eltávolítása szem­pontjából az oxidok inaktívnak tekinthetők. Ha a füstgázok hőmérséklete lecsökken, az oxidok a füstgázokban jelenlévő gőzzel hidr­oxidot képezhetnek. így előnyös, ha a por formájú hidroxidot közvetlenül a 7 füstgáz vezetékbe vagy a 2 reaktorba tápláljuk ezt követően. Ezen kívül a 8 füstgázok a 12 hő­cserélőben az 1 kazánba betáplált 5 levegő felfűtésére is használhatók. Az 1 kazán égésteréből távozó, kalcium­­és/vagy raagnézium-oxidot és adott esetben kalcium- és/vagy magnézium-hidroxidot tar­talmazó füstgázokat ezután a 2 reaktorba ve­zetjük. Az oxid é6/vagy hidroxid aktiválása céljából vizet vagy gőzt vezetünk a 2 reak­tor füstgázaiba, és ez a viz vagy gőz reagál a kalcium- és/vagy magnézium-oxiddal és a megfelelő hidroxid képződik. A füstgázokban adott esetben jelenlévő hidroxid is aktiváló­dik ezalatt. A hidroxid a 8 füstgázokban még jelenlévő kén-dioxiddal reagál és a megfelelő szulfit képződik, amely oxigén jelenlétében legalábbis részlegesen a megfelelő szulfáttá oxidálódik. A 2 reaktorba betáplált 9 viz mennyiségét olyan kicsire állítjuk be, hogy a 8 füstgázok hőtartalma elegendő legyen a 2 reaktorba bevezetett víz elpárologtatósához, így lényegében száraz, hamuszerű reakció­termék képződik, amelyet a többi porhoz ha­sonlóan egy szokványos 3 porleválasztóban különíthetünk el, mely 3 porleválasztóból a 11 véggázokat a 13 füstvezetékbe vezetjük, és a 10 leválasztott port adott esetben to­vábbi kezelésnek vetjük alá. A víz és a hidroxid hozzáadásának sor­rendje nem lényeges. így például lehetséges, hogy a vizet vagy gőzt a kazánba vezessük, mig a por formájú hidroxidot csak a kazán után adjuk a füstgázokhoz akár a füstgáz vezetékben, akár a kazánt követő reaktor­ban. A találmány egyik további előnye, hogy bármely égőfejjel ellátott kazánhoz alkalmaz­ható. A kazán mérete nem korlátozza az eljá­rás használhatóságát, és nem szükséges a kalcium- és/vagy inagnézium-hidroxid cirku­­láltatása az égéstérben. Ezáltal elkerülhető a költséges cirkuláltatott ágyas megoldás, amelyhez bonyolult berendezések szüksége­sek, és elkerülhető az is, hogy működési el­véből kifolyólag fölösleges por képződjön, amelyet el kell különíteni. Az ismert permete­­zéses módszerhez hasonlítva a viz vagy gőz bepermetezése a 2 reaktorba sokkal kevésbé bonyolult és könnyebben megvalósítható, mint a szuszpenzió permetezése, amelynek keverése nehézkes és eltörni a fúvóka lyuka­it. A találmányt az alábbi példákkal szem­léltetjük anélkül, hogy a találmányt a pél­dákra korlátoznánk. 1. példa 1,4% ként tartalmazó szenet táplálunk 70 tonna/óra sebességgel egy 600 MW porszén tüzelésű kazánba, amelyet teljes kapacitással üzemeltetünk. Az égéshez fölösleges mennyi­ségű levegőt vezetünk be úgy, hogy a füst­gázok oxigén tartalma 4% legyen. 90% kalcium-hidroxid tartalmú technikai minőségű kalcium-hidroxidot táplálunk a ka­zánba változó mennyiségben, a kéményből tá­vozó füstgáz kéntartalmának megfelelően. Az elméletileg szükséges betáplálás a fenti kal­­cium-hidroxidból kb. 2,5 tonna/óra. Kalcium-hidroxidot és vizet és/vagy gőzt permetezünk a füstgázokba vagy a füstgáz vezetékben, vagy a füstgáz vezeték után következő külön reaktorban. Az energiagazdálkodás szempontjából az a legelőnyösebb, ha a füstgázok nedvesség­­tartalmát viz bepermetezésével növeljük meg egy külön reaktorban, amely minden, a hő visszanyerésére szolgáló hócseróló berende­zés után helyezkedik el. A füstgázok megnövekedett nedvesség­­tartalma következtében a kalcium-hidroxid nagymértékben reaktivvá válik, és gyorsan reagál a füstgázban jelenlévő oxidokkal. Mi­nél nagyobb a távozó füstgázok nedvesség­­tartalma, annál hatékonyabban távolítható el a kén-dioxid a füstgázokból. Energiatakaré­kossági szempontból azonban előnyös, ha olyan mennyiségű vizet adagolunk, amelyet a kémiai reakciók során képződő hő el tud pá­rologtatni. Kívánt esetben a füstgázok végső hőmérséklete úgy növelhető meg, hogy vagy külső fűtést alkalmazunk, vagy pedig meleg füstgáz áramot vezetünk be. A eredményeket a kővetkező táblázatban foglaljuk össze, amely %-os arányban mutat­ja, hogy a kén-dioxidot milyen mennyiségben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom