202397. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés méhösszehúzódások számának meghatározására
1 HU 202397 B 2 A találmány trágya kapcsolási elrendezés méhösszehúzódások számának meghatározására, főleg koraszülés veszélyének az előrejelzésére, amely analóg mérőegységet, és annak kimenetéhez csatlakoztatott adattárolót tartalmaz, továbbá vezérlő logikával van ellátva, amelyhez legalább egy adatbeviteli szev, pl. billentyűzet van csatlakoztatva, a kapcsolási elrendezés pedig adott esetben megjelenítővel, pl. LCD kijelzővel és/vagy riasztó egységgel, valamint adatcsatlakozó egységgel van kiegészítve. Az elektronika fejlődésével igen sokféle orvosi célra használható készüléket fejlesztettek ki. így pl. a 4.622.979 lajstromszámú USA szabadalmi leírás EKG görbe felvételére alkalmas berendezést ismertet. Lényege abban van, hogy a mérőfej jelét erősítés és szűrés után egy analóg-digitális konverterbe vezetik. A konverter digitális kimeneti jelét RAM-ban tárolják. Az eltárolt digitális jelet - amely egy adott pillanatban mért EKG görbére jellemző - a RAM-ból ki lehet olvasni és vele egy feszültségvezéreit oszcillátor útján változó frekvenciájú analóg jelet lehet generálni, amely azután pl. telefonvonal útján központi feldolgozó egységhez továbbítható. A 2.142.095 lajstromszámú DE szabadalmi leírás szívimpulzus figyelő áramkört ismertet, amely egy karra csatolható órával és nyomásérzékelővel van ellátva. A készülékkel a percenkénti pulzusszám és a két ütésszám közti idő folyamatosan ellenőrizhető. A leírás a készülék négy különböző, de elveiben azonos felépítésű kiviteli alakjait ismerteti különféle kijelzők, kvarcoszcillátor és hangvilla alkalmazásával. A mérést a készülék egy ÉS-kapu felhasználásával valósítja meg, amelynek kimenő jelét számlálja, és jeleníti meg. Napjainkra a többirányú vizsgálatok alapján egyértelművé vált, hogy az újszülöttkori halálozás csökkenthető a koraszülések számának csökkentésével. A jelenleg rendelkezésünkre álló, a koraszülések megelőzését célzó módszerek ugyan hatásosak, hatékonyságuk azonban több szempontból sem kielégítő. A koraszülés szempontjából fokozottan veszélyeztetettek kiszűrése a terhesek népességéből megbízhatóan nem megoldott. így a kórházban fekvő terhes anyák egy része feleslegesen tölt el ott több hónapot, míg mások, akiknél később valóban megindul a koraszülés, nem kerülnek időben kórházba. Az igen hatásos, szülőfájásokat leállító gyógyszerek megelőző adagolása számos anyai és magzati mellékhatása miatt elfogadhatatlan. Dózisuk beállítására már csak akkor kerülhet sor, amikor a terhes anyák kifejezett panaszai, rendszeres méhösszehúzódásai vannak. A gyógyszerdózis beállítása a terhes anya szubjektumára, panszaira épül, azaz hogy érez-e vagy sem méhösszehúzódást. A méhszájzáró műtétek értékét a megelőzésben sokan kétségbe vonják. Ha a méhszáj már kinyílt, a méhszájzáró műtét lehet hatékony, de csak azokban az esetekben, ahol valódi méhszájelégtelenségről van szó, nem pedig az „ingerlékeny” méh rendszertelen, renyhe, de hosszú távon hatékony összehúzódásai vannak a történések hátterében. Ilyen esetekben a méhszájzáró műtét inkább árt a terhes anyának, hiszen az alapproblémát nem oldja meg, sőt gyakoribb és erősebb méhösszehúzódásokat is provokálhat. Az ismertetett nehézségek elkerülésére a méhtevékenység nem invazív, tartós, ambulanter módon végezhető megfigyelése nyújt ígéretes lehetőséget. A beteg panaszai így objektívvá tehetők, és mérhetővé válnak. A méhtevékenség tartós megfigyelésével a fenyegető koraszülések egy része igen korán, a rendszeres fájásokat megelőzően hetekkel már felismerhető (R. Sell: The prediction of preterm labour by recording spontaneous antenotal uterine activity. British 3. Obstet. Gynecol, 1983. 90: 884-887). Ugyancsak ismertek a fájások azon típusai, amelyek nem hatékonyak, - kis intenzitásúak - a méh normális alaptevékenységének tekinthetőek. (M. Katz, R. Roger et al: Assesment of uterine activity in abnulatory patients at high risk of preterm labor and delivery Am. J. Obstet, Gynecol, 1986. 154: 44-47). A kis intenzitású méhtvékenység detektálásával és kiértékelésével a koraszülés lehetőségével összefüggő információkhoz jutahatunk. Ha az időegység alatti fájások száma a kezelőorvos által meghatározott értéket meghaladja, a terhes anyánál azonnali beavatkozás válhat szükségessé, ezért riasztás szükséges. A gyakorlat mai tapasztalatai azt mutatják, hogy óránként mintegy négy fájást meghaladó méhtevékenység esetén válhat szükségessé az orvosi beavatkozás. A méh aktivitásának tartós észlelését megoldandó, eddig két munkacsoport dolgozott ki módszert, amely része a szakirdalomban „Home telemetry” néven szereplő kísérleti programnak (Az egyik: K. Dalton, J. Currie et al: A computerized system for fetal home telemetry. Arch Gynecol 1986, 237: Supl. 33; A másik: R. B. Newman, P. J. Gill et al: Uterine activity during pregnancy in ambulatory petients: Comparison of singleton and twin gestations Am. J. Obstet. Gynecol, 1986, 154: 530-531). A kísérleti program keretében tervezett készülékek lényegében a szülőszobai monitorok továbbfejlesztett, hordozhatóvá tett változatai, amelyet elktronikus memóriával láttak el azért, hogy a mért adatokat telefonon átjátszhassák, vagy az átjátszás idejéig tárolni tudják. E készülékek hátránya, hogy hordozhatóságuk ellenére viszonylag nagyméretűek, mégis csak mintegy három óra adatait képesek tárolni, az adatok értékeléséhez pedig naponkénti átjátszás és az orvos folyamatos elemzése szükséges. A találmány célja olyan kapcsolási elrendezés kidolgozása, amely alapján létrehozott berendezés alkalmas a terhes nő méhösszehúzódásainak számlálására, ezen belül a méhösszehúzódások számának és intezitásának elemzésére, a mért adatok hosszabb időn át történő tárolására és adott esetben a helyszíni megjelenítésére. A célkitűzéshez tartozik az is, hogy tegye lehetővé a tárolt adatok telefonvonalon való továbbítását, továbbá előre beállítható határérték túllépése estén riasztó jelzés generálását. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a célkitűzésnek megfelelő kapcsolási elrendezéshez juthatunk, ha a méhösszehúzódásra jellemző jeleket mérjük, erősítjük, majd ritmusfigyelő áramkörökön át összehúzúdásszámlálóra vezetjük, az összehúzódásszámláló kimenetére adattárolót és adott esetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
