202394. lajstromszámú szabadalom • Vasalás átalakítható, főként magasított hátrésszel rendelkező ülő- és fekvőbútorokhoz
1 HU 202394 B 2 A találmány tárgya vasalás átalakítható, főként magasított hátrésszel rendelkező ülő- és fekvőbútorokhoz, amelynél egy emelőkar-rendszer és egy húzórugó van a bútor alapvázával, valamint az ülő- és hátrésszel szilárdan összekötve és ahol az ülő- és hátrész közös forgáspont körül billenthető. Az átalakítható ülő- és fekvőbútorok vasalásai lehetővé teszik az ülő- és hátrész vízszintes helyzetbe való billentését és fordítva. Ezek között vannak olyan elméleti forgásponttal rendelkező vasalások, amelyek révén az ülő- és hátrész egymáshoz képest billenthető. Az ülő- és hátrésznek a normál helyzetből fekvő helyzet felé való elmozdítását egy a hátrész bármely részére ható, hátrafelé irányuló erő hatására egy reteszelő emelőkar-rendszer akadályozza meg. A 213 831 sz. NDK-beli szabadalmi leírás alapján ismert egy vasalás, amely a hátrésszel, az ülőrésszel és az alapvázzal egy emelőkar-rendszeren keresztül van összekötve, ahol az arretáló szerkezet közvetlenül az ülő- és a hátrész között van felszerelve. A hátrész és a váz között egy emelőrúd, valamint egy húzórugó van elrendezve, ami lehetővé teszi a hátrész fékezését a fekvő helyzetbe történő átalakításnál. Itt a forgástengely a kerevet ülésének szélességi irányában, az ülő- és hátrész közötti csatlakozóéi alatt helyezkedik el. Az ülő helyzetből a fekvő helyzetbe való átalakításhoz való szoros illeszkedés biztosítása mellett meghatározott szögtartományban történik. Ez a vasalás azonban csak meghatározott hátrészmagassághoz illetve ülőhelyzetből fekvő helyzetbe való átállításhoz alkalmazható, a közbenső helyzetek beállítási lehetősége nélkül. Különböző magasságú hátrészek esetén (modell- vagy szériaváltáskor) az emelőkarok és ütközők elrendezését újból ki kell számolni és ezeket szerkezetileg meg kell változtatni, mimellett a szögtartományt is minden esetben újra meg kell határozni. A különböző magasságok és ezzel összefüggésben az eltérő tömegarányok miatt szükségképpen megváltozott statikus erők lépnek fel, amelyek nem teszik lehetővé a vasalás univerzális felhasználását. Ehhez járul még, hogy az ülő helyzetből a fekvő helyzetbe való átalakításhoz és fordítva, az ülőrészt állandó erőhatás mellett kell megemelni és elbillenteni. A találmány célja a fenti problémák kiküszöbölése. A találmány által megoldandó feladat olyan vasalás létrehozása átalakítható ülő- és fekvőbútorokhoz, főként magasított hátrésszel rendelkező bútorokhoz, amely szerkezeti változtatások nélkül különböző hátrész-magasságokhoz univerzálisan felhasználható és a falhoz való állandó szoros illeszkedés megőrzése mellett különböző hátrészhelyzetekbe beállítható. A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a vasalás emelőkar-rendszere egy furatokkal ellátott alaplemezből, egy emelőkarból, egy lemezből, valamint húzórugókkal felszerelt támasztókengyelekből és menesztőkarokból áll, ahol az egyik támasztókengyel az alaplemez egyik furatában és a lemez egyik furatában, míg a másik támasztókengyel az alaplemez egy további furatában, valamint a lemez egy másik furatában van forgathatóan ágyazva. A találmány szerinti kialakítás révén a fellépő erőket az egyik helyzetből a másikba történő átállítás során az emelőkarrenszer és a húzórugó veszi föl, így a könnyű és egyszerű működtetés megbízhatóan megoldott. A támasztókengyel alaplemezhez képesti különböző arretálópontjai lehetővé teszik, hogy a vasalást szerkezeti változtatások nélkül, az alaplemezben levő megfelelő furat kiválasztása révén különböző hátrész-magasságokhoz lehessen alkalmazni, ugyanakkor nem csak az ülő helyzet és a fekvő helyzet, hanem a hátrész közbenső helyzetei is beállíthatók. A találmány szerinti vasalás minden helyzetben biztosítja a hátrész és a fal közötti szoros illeszkedést. A találmányt részletesebben egy kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy ülőbútor oldalnézetét mutatja ülő helyzetben, a találmány szerinti emelőkar-elrendezéssel és forgáspontokkal, míg a 2. ábra az 1. ábra szerinti oldalnézet, amelyen az ülőbútor fekvő helyzetben látható. A találmány szerinti vasalás önmagában ismert módon 13 alapvázon szilárdan rögzített 4 alaplemezből, 16 üléskeretre szerelt 1 emelőkarból, 17 háttámlakereten rögzített 2 lemezből és 5, 6 támasztókengyelekből áll, amelyek felső forgáspontja a 2 lemezen, míg alsó forgáspontjuk a 4 alaplemezen van kialakítva. Az ülő- és hátrész közötti szöget az 1 emelőkar és egy a 2 lemezen forgathatóan ágyazott és 18 rugóval terhelt 3 idomelem határozza meg, ahol az 1 emelőkar és a 3 idomelem egymás felé néző oldalaikkal alakzáró módon egymásra támaszkodnak. Az 1 emelőkar és a 3 idomelem ezen oldalai lépcsőzetes profillal vannak ellátva, így az ülőrész hátrészhez képesti mindenkori helyzete szerint két vagy több különböző helyzetű anretálás valósítható meg. A fekvő helyzetbe történő átalakításkor a 3 idomelem nem kapcsolódik az 1 emelőkarhoz. Ezáltal az ülő- és hátrész egymáshoz képesti helyzetükkel kimozdíthatók, így létrehozható a fekvőfelület. Az 1 emelőkar és a 2 lemez a 19 furatban kiképzett forgáspontban forgathatóan van egymással összekötve, míg a 2 lemez a két 5, 6 támasztókengyel névén mozgathatóan van a 4 alaplemezzel összekapcsolva. Az ülő helyzetből fekvő helyzetbe vagy fordítva történő átalakítás mozgássorozata az 5, 6 támasztókengyeleken és ezeknek a 4 alaplemezben lévő 10, 11 furatokban kiképzett forgáspontjain keresztül történik, aminek során mindkét 5, 6 támasztókengyel ezen forgáspontok körül előre illetve hárafelé mozog. A 6 támasztókengyel 11 furatban kiképzett forgáspontja a hátrész különböző magasságaitól függetlenül szilárdan a 4 alaplemezen van rögzítve. Az 5 támasztókengyelhez a 4 alaplemezen a 9, 10, 12 furatok által képzett forgáspontok vannak hozzárendelve. A mindenkori hátrész-magasságtól függően az 5 támasztókengyel az ehhez tartozó 9, 10 vagy 12 furatban van ágyazva. így például a 12 furat kis hátrészmagassághoz, a 9 furat középmagas hátrészekhez, míg a 10 furat az 1. és 2. ábrákon feltüntetett, magasított hátrészű változatokhoz van hozzárendelve. A 6 támasztókengyellel együtt egy 14 ütközővel ellátott 8 menesztőkar van a forgáspontot képező 11 furatban mozgathatóan rögzítve. A 8 menesztőkar egyik vége úgy van kialakítva, hogy a 6 támasztókengyel előre tartó mozgása során a 14 ütközőnek ütközzön és ezáltal magával vigye a 8 menesztőkart. A 8 menesztőkar egyik vége és a 15 rögzítőpont között levő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
