202391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás füstölő cigarettautánzat szén-üzemanyagának és ezt a szén-üzemanyagot tartalmazó üzemanyag egységnek az előállítására

1 HU 202391 B 2 szenet az oxidációtól nitrogénatmoszférával védjük. (Ilyen kemencéket hoznak forgalomba a C. I. Hayer, Electric Furnace, Trent és más cégek.) Egy másik tí­pusú kemence, amelynek a segítségével kiváló termék állítható elő, a fluidizált ágyas kemence. Ha a finomí­­tási lépés során szakaszosan működő kemencéket al­kalmazunk, akkor általában több órás tartózkodási idő szükséges annak biztosítására, hogy a kemence teljes töltete elérje a finomítás hőmérsékletét. Ha fluidizált ágyas kemencét alkalmazunk, akkor a finomítandó ter­mék tartózkodási ideje néhány percre csökkenthető. Ha finomító lépést nem hajtunk végre, akkor a bevezető pirolízis- lépés maximális hőmérséklete pél­dául körülbelül 1250 “C-ra növelhető, hogy kívánt esetben az üzemanyagegységek égéshőmérsékletének a módosítását elérjük. Az előnyös szénpornak - egyéb adalékanyagokkal vagy komponensekkel való összekeverés előtt - a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie: Hidrogén-!oxigéntartalom: Az előnyös füstölő cigarettautánzatokban használt üzemanyagegységek előállítására alkalmazott szén hidrogén- és oxigéntartalma nem haladhatja meg a 3 tömeg^-ot, előnyösen 3 tömegárnál kisebb, lege­lőnyösebben kisebb, mint 1 tömegé (ennek megha­tározását „Perkin Elmer Model 240 C Elemental Analyzer" műszerrel végezzük). Ha a hidrogén és oxigén ezt a szintet nem haladja meg, akkor ez azt mutatja, hogy a termék legfőképpen szénből áll, és égése során elsősorban a szén oxidációs termékei - azaz szén-monoxid és szén-dioxid - fognak eltávozni. Nagyobb hidrogén- és/vagy oxigéntartalmú termé­kek jelentős mennyiségű pirolízisterméket juttatnak az égésből származó gázokba, s ez az előnyös füstölő cigarettautánzat fogyasztója számára az aeroszol mel­lékízét idézheti elő. Fajlagos felület: Az előnyös füstölő cigarettautánzat céljára alkal­mas üzemanyagegységek előállítására használt szén fajlagos felületének legalább 200 m2/g-nak, előnyösen legalább 250 mJ/g-nak, és legelőnyösebben legalább 300 m2/g-nak kell lennie (ennek meghatározását nit­­rogénes-porozimetriás méréssel végezzük). A fenti fajlagos felülettel rendelkező szénből előállított, szén­tartalmú üzemanyagegységek könnyen meggyújtha­­tók. Széntartalom: Az előnyös füstölő cigarettautánzatok üzmanya­­gegységének előállításához alkalmazott szénpor szén­tartalmának 90 tömeg%-nál, előnyösen 94 tömeg%­­nál, és legelőnyösebben 96 tömeg%-nál magasabbnak kell lennie. (Ennek meghatározását „Perkin Elmer Model 240 C Elemental Analyzer” műszerrel végez­zük.) A magas széntartalom azért előnyös, mert égése során lényegében csak a szén oxidációs termékei - azaz szén-monoxid és szén-dioxid - távoznak. Vázsítrűség: Az előnyös füstölő cigarettautánzatok üzemanya­gegységének előállításához alkalmazott szénpor vá­zsűrűségének 1,4 g/ml és 2,0 g/ml, előnyösen 1,8 g/ml és 2,0 g/ml hatások között kell lennie. (Ennek meghatározását hélium-piktométerrel végezzük.) Ha a vázsűrűség megfelel ennek az értéknek, akkor a széntermékből olyan üzemanyagegység állítható elő, amely könnyen meggyullad. Hamutartalom: A szénpor hamutartalmának 5 tömeg%-ánál, el­őnyösen 3 tömegé-nál, legelőnyösebben 1 tömeg%­­nál alacsonyabbnak kell lennie. A hamutartalmat ál­talában úgy határozzuk meg, hogy adott mennyiségű szénporból, kötőanyagból és adalékanyagokból elő­állított üzemanyagegységet elégetünk, és a megmaradt hamut mérjük. Illóanyag-tartalom: A szénpor illóanyag-tartalmának 4 tömeg^c-nál, előnyösen 2 tömeg9c-nál kevesebbnek kell lennie. Nagy mennyiségű illóanyag-tartalom az üzemagya­­gegység elégése során mellékízt okozhat. Az illóanyag tartalmat általában úgy határozzuk meg, hogy: (1) a szénpormintát szárítjuk, és mérjük; (2) a mintát közömbös atmoszférában 30 percig 750 'C hőmérsékleten hevítjük; (3) a mintát exszikkátorban szobahőmérsékletre hűtjük; (4) a lehűtött minta tömegét megmérjük, és ki­számítjuk az illóanyag-tartalom százalékos mennyi­ségét. A pirolizált szénport előnyösen valamilyen kö­tőanyaggal, vízzel és kívánt esetben további kompo­nensekkel keverjük, majd extruzióval vagy présfor­mázással alakítjuk a kívánt üzemanyagegységgé. Ezeknek az üzemanyagegységeknek előnyösen leg­alább 60-70 tömeg%, legelőnyösebben 80 tömeg% vagy ennél is magasabb széntartalommal kell ren­delkeznie. A magas széntartalmú üzemanyagegységek azért előnyösek, mert minimális mennyiségű tökélet­lenül elégett, vagy pirolízisből származó terméket eredményeznek, az oldalirányú füstáramlás kevés vágy­­nem is látható, hamutartalmuk minimális és hőkapa­citásuk nagy. Azok a kötőanyagok, amelyeket az üzemanya­­gegységek előállítása során alkalmazhatunk, jól is­mertek a szakember számára. Előnyös kötőanyag a karboxi-metil-cellulóz-nátri­­umsó, amelyet alkalmzhatunk önmagában (ez az el­őnyös) vagy más anyagokkal - például nátrium-klo­­riddal, vermikulittal, bentonittal, kalcium- karbonáttal - együtt. Kötőanyagokként használhatók a mézgák, egyéb cellulóz- származékok, például a metil-cellulóz és a karboxi-metil- cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, kemé­nyítők, alginátok és a poli(vinil-alkohol)-ok. A kötőanyag koncentrációját széles határok között változtathatjuk. A kötőanyag mennyiségét előnyösen úgy korlátozzuk, hogy a kötőanyag csak minimális mennyiségben adjon nem kívánt égéstermékeket, ame­lyek az aeroszol ízét befolyásolnák. Másrészt viszont elegendő kötőanyagot kell alkalmaznunk, hogy az üzemanyagegységet a gyártás és felhasználás során épségben tartsuk. A szénből és kötőanyagból álló keveréket általában úgy alakítjuk ki, hogy tömött, tésztaszerű konzisztenciát érjünk el. A „tömött, tésztaszeriT kifejezés arra utal, hogy a keverék alkalmas az alakjának a megtartására. Ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom