202389. lajstromszámú szabadalom • Cigarettaszerű termék kedvező hatású éghető betéttel

1 HU 202389 B 2 A találmány tárgya olyan cigarettaszerű termék, amely kedvező hatású éghető betéttel van ellátva, és mind a szívás kezdetekor, mind pedig a szívás egész tartama alatt igen jó minőségű aeroszolt képes ki­bocsátani anélkül, hogy az aeroszol jelentős termikus bomlása bekövetkezne, és anélkül, hogy oldalirányú füst jönne látre, illetőleg pirolízis- vagy nem kielégítő égéstermékek keletkeznének. A találmány szerinti cigarettaszerű termék képes arra, hogy annak, aki használja, a cigarettázás érze­téből csak a kellemes és jó hatásokat érvényesítse, anélkül, hogy az önmagában ismert égő cigaretta által kibocsátott nem tökéletesen elégett termékek létrejönnének. A találmány szerinti cigarettaszerű termék gyakor­latilag látható hamu nélkül szívható, azaz a használata közben nincsen szükség a hamut leverni vagy leszómi. A találmány szerinti cigarettaszerű termék kiala­kítható például úgy, hogy tartalmaz egy rövid, éghető széntartalmú betételemet, hőálló, előnyösen alumíni­­umoxid szubsztrátumot, amely aeroszolt képző anya­got tartalmazza, valamint egy hatásos szigetelő elemet, és egy viszonylag hosszú szopókát. Maga az éghető betét úgy van kiképezve, hogy a kerülete mentén egy sor horony van kialakítva, amely biztosítja a hőátadás az égő betételemtől az aeroszolt előállító elemig. A találmány tehát olyan cigarettaszerű elem, amely a dohányfüsthöz hasonló aeroszolt hoz létre, amely azonban csak minimális pirolízis illetőleg nem töké­letes égés során keletkező mellékterméket tartalmaz. Az ilyen jellegű cigarettaszerű termékek létreho­zására 20-30 éve végeznek különféle kísérleteket. Ezeknek a termékeknek egy része lényegében ciga­retta helyettesítő szerepet tölt be. A cigaretta helyet­tesítő termékeket általában valamilyen formában ke­zelt, vagy adott esetben nem kezelt növényi anya­gokból állították elő, ilyenek például a gabonaszár, eukaliptuszlevél, salátalevelek, gabonalevelek, kuko­ricahaj stb. Számos szabadalom létezik, amely a cigaretta helyettesítő terméket módosított cellu­lózszerű anyagból állítja elő, amikor is a cellulózszerű anyagokat oxidálják, hőkezelik vagy olyan különféle adalékanyagokat adnak hozzá, amelyeknek a segít­ségével a cellulóz tulajdonságait megváltoztatják. A cigarettát helyettesítő termékek egész sora van a US 4079 742 Isz. szabadalomban leírva, amelyet Rainer és társai nyújtottak be. A sokirányú kísérletek ellenére is a termékek nem bizonyultak megfelelőnek, nem tudtak olyan terméket létrehozni, amely teljes egé­szében megfelelt volna a fogyasztói követelmények­nek. Létezik sokféle cigarettaszerű termék, amelyeknek feladata aeroszol vagy gőz létrehozása. Az ilyen termékeket úgy alakították ki, hogy az aeroszol il­letőleg a gőz hőközlés nélkül jut a fogyasztóhoz. Ilyet ír le például Ray az US 4 284 089 lsz. szabadalmában. Ezeknek a termékeknek hiányossága az, hogy annak ellenére, hogy aeroszolt vagy gőzöket hoznak létre, a hőhatás hiánya miatt nem helyettesítik a cigarettázás érzetét. Természetesen készítettek olyan cigerettaszerű ter­mékeket is, amelyek az aeroszol létrehozása mellett hőt is létrehoztak, sőt adott esetben a hőtermelő éghető betét termelte az aeroszolt is. Az egyik legkorábbi erre a területre irányuló sza­badalmat Siegel nyújtotta be az USA-ban és kapott 2 907 686 lsz. alatt szabadalmat. A Siegel által javasolt cigarettaszerű elem abszorbens anyagként szenet tartalmazott, amely lényegében egy 63,5 mm vastag faszénrúd volt, amely egyrészt éghető, másrészt égése során forró gázokat hozott létre, így a hőt az illatosító adalékanyagok felszabadításához ez az ég­hető anyag termelte. A Siegel által javasolt megol­dásnál tehát az illatosító adalékanyagot és a füstöt létrehozó közeget valamilyen hordozóanyag tartal­mazta, ilyen lehet például az agyag. A füstöt létrehozó közeg, lehet például glicerin, amelyet a megfelelő illatosító adalékanyaggal kevertek össze. A Siegel által javasolt cigaretta helyettesítő termék cukorol­dattal volt bevonva annak érdekében, hogy az átha­tolhatatlan borítást hozzon létre a cigaretta körül, és a forró gázokat és az illatosító adalékanyagok gőzeit a száj felé irányítsa. A Siegel féle megoldásnak azonban hiányossága az volt, hogy az illatosító és/vagy füst létrehozó adalékanyagok jelentős hőmérsékletcsökkenést szen­vedtek, és a hőmérséklet csökkenés következtében egy sor a cigarettázás kedvezőtlen mellékhatásait fokozó jelenséggel lehetett számolni. Mitöbb, a Siegel féle megoldásnál igen jelentős volt a füst oldalirányú áramlása, amely szintén a hőcsökkenés miatt kelle­metlen hatást vált ki a cigarettázónál. A US 3 258 015 lsz. szabadalom, amelyet Ellis nyújtott be, olyan cigarettaszerű elemet ismertet, amely külső hengeres éghető anyagot tartalmaz, amelynek igen jók a parázslási jellemzői, például erre a céla finomra vágott dohányt, vagy valamilyen formában kezelt dohányt alkalmaztak, amely fémcső körül volt elhelyezve, amelyben szintén dohány van, mégpedig előkészített dohány, vagy valamilyen más nikotinforrás és víz. Szíváskor az égő betét fölhevítette a nikotint, ennek hatására nikotingőzök keletkeztek, és ezek keveredtek a keletkező vízgőzzel. Ezt köve­tően a nikotinos vízgőzt forró levegővel keverték össze a cső nyitott végénél. Ennek a megoldásnak igen komoly hátránya, hogy egy fémcső maradt meg akkor, amikor a cigarettát már elszívta valaki. Másik hiányossága ez utóbbi cigarettaszerű elemnek, hogy igen jelentős pirolízis melléktermék jött létre, azon­kívül jelentős volt füst oldalirányú áramlása, azon­kívül sok hamu keletkezett, és ezek benne maradtak a fémcsőben. Ugyancsak Ellis nyújtotta be azt a találmányt, amelyre az USA-ban 3 356 094 lsz. alatt szabadalmat adtak, és amely a már előbb említett szabadalomnak olyan jellegű továbbfejlesztése volt, hogy megpróbálta csökkenteni a fémcsőnek a méretét. Ennél az új megoldásnál a cső olyan anyagból volt kialakítva, amely a hő hatására törékennyé vált. Erre a célra szervetlen sókat, vagy epoxigyantával kötött kerámiát használt. Ez az éghető cső azután egyszerűen eldob­ható volt, amikor a cigarettázást befejezte a cigarettázó személy. Ennek a terméknek a megjelenése és külső formája is nagyon hasonlított az önmagában ismert cigarettához, azonban végül gyártásra nem került sor. Az 1 185 887 lsz. angol szabadalom szintén hasonló megoldású terméket ismertet. A Bennett által benyújtott találmány, amelyre az USA-ban 3 738 374 lsz. alatt adtak szabadalmat, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom