202315. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés növel nyomáshatárú úszós szintérzékelők kialkítására

1 HU 202 315 B 2 A találmány tárgya növelt nyomáshatárú úszós szintér­zékelő, amely adott esetben több folyadékréteg esetén a folyadékok közötti határrétegek érzékelésére is alkal­mazható. Nyomás alatt álló tartályoknál a folyadékszint jelzé­sére, szabályozására, illetőleg a tartályok töltés-ürítésé­nek vezérlésére széles körben alkalmaznak a tartály falára oldalról vagy felülről, rendszerint karimás csatla­kozással felszerelt, különféle úszós szintérzékelőket vagy úszókapcsolókat, amelyeknél a folyadékszint vál­tozását az úszókarra szerelt, köríven mozgó úszó köve­ti. Az úszókarra közvetlenül, vagy olyan közvetítő sze­relvénnyel, amellyel a kapcsolási hiszterézist lehel be­folyásolni, általában mágnest szerelnek, és ez közvetíti - mágnesesen átlátszó karimán keresztül - a tartályon kívül elhelyezett tokozott kapcsolótérben lévő mágne­sesen működtetett egy vagy több elektromos kapcsoló­nak a szintváltozásból származó kapcsolójelet. Ilyen rendszerű kapcsolókat több cég is gyárt, pél­dául a LINC (USA), MORREY (GB), Magyarországon pedig a Puskás Tivadar Műszer- és Gépipari Szövetke­zet gyárt ilyen kapcsolókat MB- IP, MB-2P típusú szint­érzékelőket. Szintérzékelőt ismertet többek között például a HU 184 439 sz. szabadalmi leírás is, ahol olyan úszós szint­érzékelő van bemutatva, amelynél az úszó az úszókaron és egy csuklóponton keresztül olyan ellensúlyhoz van csatlakoztatva, amely a tartály túltöltését megakadályo­zó mechanizmussal van összekapcsolva. Lényegében az összes ismert úszós szintérzékelő úgy van kialakítva, hogy az úszót úgy méretezik, hogy azok a mérendő folyadékban önmagukban ússzanak, majd ezekhez az úszókhoz, velük közvetlenül kapcso­lódó, mint az előbb említett HU 184 439 sz. leírásban ismertetett leírásnál, vagy érintkezés nélkül kapcsolódó egyéb beavatkozó vagy jelző elemek vannak csatlakoz­tatva. Az úszós szintérzékelőket, mint kapcsolókat na­gyobb nyomásokhoz, például 2,5-6,4 MPa nyomáshoz is használják, mivel a kapcsolóteret a nyomás alatti tértől tömör karima választja el, így tömítési problémák nem jelentkeznek. A nyomásállóságot azonban nem lehet minden hatá­ron túl növelni. A nyomásállóság növelését elsősorban maga az úszó korlátozza. Könnyen belátható ugyanis, hogy bármilyen anyagból, bármilyen kedvező geomet­riai méretben illetőleg merevítési módszerrel készítjük is el az úszót, mindig lesz egy olyan nyomáshatár, amelynél a szükséges nyomásállóságú úszó a mérendő, illetőleg tervezési folyadékban önmagában már elme­rül, mivel a szükséges úszószilárdságot csak az úszótö­meg-úszótérfogat arány értékének a folyadéksűrűség fölé történő emelésével lehet elérni. A nyomásállóság növelését tehát elsősorban az kor­látozza, hogy az úszó úgy van kiképezve, hogy önma­gában ússzon a tervezési folyadékban, azaz az úszó úszási feltétele korlátozza a nyomásállóság növelését, hiszen a nyomásállóság növelésével mindenkor nő az úszó szükséges vastagsága, így tömege is. A találmány célja olyan növelt nyomáshatású úszós szintérzékelő megvalósítására szolgáló elrendezés, amellyel az ismert úszőkapcsoló elrendezések alkalma­zását olyan nyomástartományra is kiterjesztjük, ahol az úszó a nyomásállóság biztosítása miatt az adott folya­dékban már elmerülne. A találmány alapvető felismerése az volt, hogy az úszó méretezésénél figyelmen kívül hagyjuk azt a felté­telt, hogy az úszónak úsznia kell, és csupán a kívánt nyomásállőságúra méretezzük, majd ezt követően egy mechanizmus segítségével, amely az úszóra fejti ki a hatását, az úszás feltételét megteremtjük. A találmány tárgya tehát növelt nyomáshatású úszós szintérzékelő, amely úszóból, úszókarból, ehhez leg­alább egy csuklóponton kapcsolódó ellensúlykarból és ellensúlyból áll, és legalább egy csuklópont, célszerűen karimán keresztül, a mérendő folyadékot tartalmazó tartályhoz van rögzítve. A találmány lényege abban van, hogy az előírt nyo­­másállóságúra kialakított, önmagában a mérőfolyadék­­ban elsüllyedő úszó az úszás feltételeit biztosító és az úszó súlyával ellentétes értelmű forgatónyomatékot előállító ellensúlyhoz van csatlakoztatva. Előnyös a találmány szerinti szintérzékelő, ha az úszó úszókarja és az ellensúly ellensúlykarja egyetlen első csuklóponton vannak összekapcsolva, és az első csuklópont ellentétes oldalain vannak elhelyezve. Ugyancsak előnyös a találmány azon kiviteli alakja, amely különösen nagy méréstartományú és nagynyo­mású szintérzékelőknél alkalmazható, ahol az úszó az úszókarral kél első és második egyszabadságfokú csuk­lóponton keresztül van egy kétszabadságfokú harmadik csuklóponthoz csatlakoztatva, amely a második csukló­ponton keresztül van az ellensúlykaron keresztül az ellensúly kapcsolva, és az első és a harmadik csukló­pont van a karimához rögzítve. Ugyancsak előnyös a találmány azon kiviteli alakja, amikor az ellensúly az úszó úszókarja körül szimmetri­kusan elosztva van elrendezve. A találmányt a továbbiakban példakénti kiviteli alak­jai segítségével a mellékelt ábrákon ismertetjük részle­tesebben. Az 1. ábrán látható a találmány szerinti elrendezés egyik példakénti kiviteli alakjának vázlatos rajza, a 2. ábrán egy további, nagy nyomásokhoz alkalmazha­tó példakénti kiviteli alak vázlatos rajza látha­tó, a 3. ábrán a 2. ábrán bemutatott vázlatos elrendezés egy részletesebb kiviteli alakja látható oldalnézet­ben és részben metszetben, a 4. ábrán pedig a 3. ábra A-A vonal mentén vett metsze­te látható felülnézetben. Az 1. ábrán látható a találmány egyik példakénti kiviteli alakjának vázlatos rajza. Az 1. ábrán látható elrendezésnél látható 1 úszó, amely 2 úszókaron ke­resztül kapcsolódik első I csuklóponthoz, amely 5 kari­mához van rögzítve. Az 5 karima általában a mérendő folyadékot tartalmazó tartály falában van rögzíve. Az első I csuklóponton keresztül kapcsolódik 2 úszó­karhoz 3 cllensúlykaron keresztül 4 ellensúly. Látható még az 1. ábrán egy 6 kapcsolóház, amelyben az a kapcsoló vagy azok a kapcsolók vannak elrendezve, amelyeket az 1 úszóval kapcsolódó mágnes működtet. Ennél a kiviteli alaknál a 2 úszókaron elhelyezett 1 úszó az első I csuklópontra nézve kétkarú emelőként moz­gatja a 4 ellensúlyt. A 4 ellensúllyal állítható be az a szükséges úszósűrűség, amellyel az 1 úszó úszási felté­telei biztosíthatók. Beállítható, hogy a 4 ellensúlyra ható erő és az 1 úszóra ható felhajtó erő együttes forga­­tónyomatéka tartsa egyensúlyban a rendszert, vagyis az 1 úszó kövesse a folyadékszint változását a folyadék-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom