202311. lajstromszámú szabadalom • Kezelő- vagy/és védőszekrény térszín alatti közművezeték-szerelvényhez
1 HU 202311 A 2 A találmány térszin alatti közművezeték-szerelvényhez alkamazható kezelő- vagy/és védőszekrényre vonatkozik. A földbe épített vezetékekbe - például városi közműhálózatok vezetékeibe, beleértve azok elosztó éa bekötő szakaszait - különféle szerelvényeket, például elzárószerkezeteket, műtárgyakat és hasonlókat kell beépíteni, amelyek kezelését, karbantartását és esetleg szükségessé váló javítását a felszínről, az útburkolat megbontása nélkül kell tudni végrehajtani. A vezetékekbe, vagy vezetékekre épített védendő szerelvények gyakran a közlekedést szolgáló úttest, járda, járdasziget, szabadterület vagy térburkolat alatt helyezendók el. Itt jegyezzük meg, hogy a jelen találmány szempontjából a „közművezeték'-fogalom a lehető legtágabban értelmezendő, tehát lehet folyékony vagy gáznemű közeg továbbítására szolgáló csővezeték (például gázvezeték, ivóvíz- vagy szennyvíz-vezeték), de lehet távközlési vagy elektromos kábel stb. is. A jelenleg - az ilyen szerelvények védelmére alkalmazott, ismert megoldások vagy nem nyújtanak kellő védelmet, vagy/és túlságosan költségesek, továbbá mobil változataiknak is igen nagy a tömege. Az egyik legrégebben és legelterjedtebben alkalmazott védőeszköz a szerelvényeket befogadó téglavagy betonakna, amelyet szögvas-keretbe foglalt vaslemez- vagy betonfedéllel zárnak le. A szerelvény a búvónyiláson át érhető el. Az aknák hátránya, hogy rendkívül költségesek, és ezért a nagyvárosi közműhálózatoknál általában csak ott kerülnek alkalmazásra, ahol erre a csőhálózat (pl. csatorna, távfűtő -vezeték) üzemeltetéséhez feltétlenül szükség van. Az aknák hátránya továbbá, hogy - átvéve az úttestnek a járműforgalomból kapott dinamikus rezgéseit - gyakran megrepedeznek, és fokozatosan tönkremennek, ily módon nem védve, hanem veszélyeztetve a bennük levő térszin alatti szerelvényeket. Végül az aknák súlyos hátrányaként kell megemlítenünk, hogy - helyhez kötött létesítmények lévén - az adott vezeték más nyomvonalra való áthelyezésekor ismételt beépítésükre (újra felhasználásukra) nincs lehetőség, mert az elbontáskor használhatatlanná válnak. Egy másik ismert, általánosan alkalmazott megoldásnál nyitható-zárható fedéllel rendelkező öntöttvas keretet vagy szekrényt helyeznek el az útburkolat tartományában, a terepszint alatt általában 20-50 cm-es mélységben, amely a szerelvényt kupakszerűen védi a felszínről származó behatásoktól. Az öntöttvas szekrény esetleg valamilyen hoszszabbitó csótoldattal (védőhüvellyel) lehet ellátva, amely azonban elmozdulással szemben általában nincs rögzítve. Id. Opitzer Károly: .Víz-, csatorna- és gázszerelés" című könyvének a 25. oldalán, a 372. ábrán például egy víznyomó-vezeték elzárószerelvényének az ilyen védőszekrényes beépítési módja látható. A vezetékbe épített víztelenítő főcsap kavicságyon helyezkedik el, és téglákkal van körülvéve. A működtető kulcsszár védőhüvelyben van a terepszint tartományáig felvezetve. A terepszint alatt távközzel végződő védőhüvelyhez csatlakozik a fent említett fedeles csapszekrény, amelybe alulról a védőhüvely betorkollik. Az ilyen szerkezetek hátránya, hogy nem képesek kifogástalanul a terhelés átvételére, nem biztosítják tökéletesen a szerelvény megvédését a különféle szennyeződésektől, gyakran besüllyednek a terepszint alá a talajba, súlyuk pedig tetemes. Az egy darabból öntött nagyobb méretű kereteket, illetve szekrényeket kézi erővel csak rendkívül körülményesen és nehezen lehet mozgatni, mert igen nehezek. Rakodásuk és beépítésük - éppen a nagy súlyuk miatt - balesetveszélyes, ha pedig e művelethez darus tehergépkocsit vesznek igénybe, a beépítési költségek ugrásszerűen megnövekednek. Ezeket a védőszekrényeket vagy - kereteket már csak öntéstechnológiai szempontból is meglehetősen vastag fallal kell gyártani. Aluminium-öntvényból is készítenek védőkereteket, azonban viszonylag ritkán, mivel drágák, és közúti terhelésnek kitett helyeken az alkalmazásuk nem megengedhető. A találmány feladata, hogy térszin alatti közművezeték-szerelvényekhez olyan kezelővagy/és védőszekrényt szolgáltasson, amely az adott szerelvényt egyrészt teljes biztonsággal megvédi a felszínről bekövetkező erőhatásokkal és szennyeződésekkel szemben, másrészt kézi erővel is balesetmentesen megépíthető. A kezelő- és/vagy védőszekrénynek emellett természetesen a szerelvényhez való kifogástalan hozzáférést és ezáltal a könnyű kezelhetőséget is biztosítania kell. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a szekrény védőfunkcióját a szerelvény teljes hosszára kiterjesztjük, és oldalirányba kinyúló megnövelt teherelosztó felülettel alakítjuk ki a talajba ágyazott részét, alkalmassá tehetjük a felszíni terhelések biztonságos felvételére, megvédhetjük a besüllyedéstől, elferdüléstól és a közúti forgalomból vagy más okokból bekövetkező káros hatásoktól. így nemcsak a térszin alatti 20-50 cm-es mélységig van megvédve az adott szerelvény, például a szelepszár felső vége (amint ez a jelenleg ismert megoldásoknál történik), hanem teljes, a közművezetékig terjedő mélységében. További felismerésünk, hogy amennyiben a kezelóvagy/és védőszekrényt hosszirányban (vagyis mélységben) megosztjuk, lehetőség nyílik a keresztmetszet szükség, illetve igény szerinti változtatására is, így a szükséges számú és optimális egyedi keresztmetszetű szekrényelemek összeépítésével mindig az adott követelményeknek a leggazdaságosabban megfelelő szekrény alakítható ki, amelynek elemei kézi erővel könnyen mozgathatók, és amely szekrény mindig az adott szerelvény 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
