202302. lajstromszámú szabadalom • Fűtő és tartó szerkezet, előnyösen növényházak és termesztőépítmények céljára
5 HU 202302 B 6 A 17 tartókeretek úgy vannak egymás után elhelyezve, hogy a közöttük lévő 4 távköz egyenlő. Az Így kialakított szerkezet a hőtágulást jól tűrő vázat alkot. A merevség fokozható a 3. vagy 5. ábrán vázlatosan látható megoldással, amikor is a 17 tartókereteket a szerkezet hossztengelyével párhuzamos 9 gerincmerevitővel és 10 oldalmerevitőkkel kötik egymáshoz. A 17 tartókeretekre 18 burkolólap van ráteritve. Ennek egy lehetséges megoldása részletesebben a 4. ábrán látható. A 17 tartókeret külső felére egy 6 hőszigetelő esik van ráfektetve, és erre van ráhelyezve a kétrétegű 18 burkolólap belső 7 határoló fedőlapja, majd a 8 külső fedőlapja. A 4. ábrán látható, hogy a 7 határoló fedőlap és a külső fedőlap között egy 16 légrés van, amely csak a 17 tartókeretek környezetében szakad meg. A találmány szerinti szerkezet működéséről vagy összeállításáról különösebb ismertetést nem lehet adni, mert az eddigiek lényegében erre is megadják az eligazítást. A szerkezet merevsége nyilvánvaló. Az elrendezéséből származó energetikai előny kevésbé kézenfekvő, de könnyen belátható. Ismert az a jelenség, hogy a talaj lassabban melegszik fel a levegőnél és lassabban is hűl le. A talaj hőtehetetlensége és a sugárzó hóleadásának a légtér hómérséklet-csökkenésénél bekövetkező növekedése kiegyenlítőleg hat, a hajnali energiacsúcsokat csökkenti. Itt kell megemlíteni, hogy bár a szokásos fűtőközeg a melegvíz, a szerkezet fűthető gáznemű fűtőközeggel, pl. meleg levegő vagy füstgáz áramoltatásával is. Ugyancsak különösebb magyarázat nélkül elfogadható, hogy az la, lb, le, ld illetve 2a, 2b, 2c, 2d csövek alakja, keresztmetszete és anyaga is széles skálából választható. A kiválasztásnál mindig az adott szilárdsági és fűtési feltételek és követelmények szerint kell eljárni. Lényegében az előbb bemutatott szerkezet ismerhető fel a 2. ábrán is. Az eltérés csak annyi, hogy a 17 tartókeret között a szerkezet elején és végén egy kisebb 4b távköz, a közepén egy nagyobb 4a távköz van kialakítva. Ezzel a szerkezet végein - ahol nagyobb a hőleadó felület - a fűtést erőteljesebbé lehet tenni. A tartókeretek távközének változtatása egyéb okból is célszerű lehet. Például ugyanazon szerkezetben magasabb és alacsonyabb hőmérsékletű zónák alakíthatók ki, és Így egyetlen növényházban különböző hőigényű növények egymás mellett termeszthetők, adott esetben egy zóna hajtatóházként, a többi termesztőként alkalmazható. Ilyen esetekben érvényesül a szerkezet egy eddig nem említett előnye, a szerkezeti és ebből származó alkalmazási rugalmassága. A tartókeretek közötti térközök ugyanis egyetlen szerkezeten belül is bármikor megváltoztathatók, így bármikor bármilyen hóeloszlású zónákra átállíthatok vagy visszaszállíthatok egyenletes hóeloszlású szerkezetté. Az előbb említett alkalmazási rugalmasságot szolgálja a 3. ábrán látható megoldás is. Itt a 17 tartókeretek lb, 2b csövei egy-egy 11 forgó csőcsatlakozóval vannak az la, le, ld, 2a, 2c, 2d csövekkel összekötve. így nagyobb szilárdságú, és ezért csavarodásra kevésbé alkalmas csövek is beépíthetők a szerkezetbe. Egy szilárdsági és energetikai szempontból előnyösebb megoldás ismerhető meg az 5-9. ábrák segítségével. Az 5. és 6. ábrán látható, hogy nem az egymás után következő, hanem csak minden másik 17 tartókeret lb és 2b csövéhez külön-külön csatlakozik egy-egy ld és 2d cső, amelyek ugyancsak külön vannak összekötve egy-egy 3 rövidrezáró elemmel. Ily módon egy szerkezeten belül két fűtőkör jött létre. Ezek egy-egy 12 elzáró szelepen át külön csatlakoznak az 1 tápvezetékre illetve a 2 elfolyóvezetékre. Az elrendezés előnye kettÖ6. Egyrészt még egyenletesebbé tehető a hóeloszlás a szerkezeten belül, másrészt az egyik fűtőkör lekapcBolásával vagy fojtásával egyedileg is szabályozható a szerkezeten belüli hőmérséklet, aminek egyetlen fűtőközeg forrásról táplált több szerkezet esetében van jelentősége. A 8. és 9. ábrán látható, hogy ennél a megoldásnál a belső 7 határoló fedőlap közvetlenül a 17 tartókeret lb és 2b csövére van ráfektetve és ez egy 13 rögzitőkerettel be van szorítva az lb és 2b cső között kialakult vályatba. A 13 rögzítókeret a 7. ébrén látható módon bele van szúrva a talajba, így nem csak a 7 határoló fedőlapot rögzíti, hanem részt vesz a szerkezet teherviselésében is. A 8 külső fedőlap a 13 rögzitókeretre van fektetve. Ezáltal a 7 határoló fedőlap és a 8 külső fedőlap között 16 légrés van, ami a hőszigetelést javítja. Egy harmadik kiviteli változat látható a 11-13. ábrákon. Ennél a 17 tartókeretek lb és 2b csöveit összekötő vízszintes la és 2a csövek nem keresztezik a szerkezet alapterületét, hanem a két szélén a hossztengelyével párhuzamosan vannak elrendezve. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos 17 tartókeretekben a rájuk lényegében merőleges (a hossztengellyel párhuzamos) irányban nézve az lb csövek azonos oldalon lévő végét köti össze egy la cső, a másik oldalon ugyanígy a 2b csövek végét egy 2a cső. Ezután az elrendezés megcserélődik, ami végül felülnézetben az la, lb illetve 2a, 2b csöveknek egy periodikus függvényéhez hasonlatos képet ad. Az ilyen kialakításoknál kézenfekvő, hogy az utolsó 19 tartókeret csak egyetlen csőből áll, amely az egyik végén egy la cső-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
