202291. lajstromszámú szabadalom • Eljárás krómbázisú bevonatrétegek előállítására

1 HU 202291 B 2 A találmány tárgya eljárás olyan krómbázisú bevonatrétegek elóállitására, amelyek gyé­mántszemcse zagyot tartalmazó krómozó elektrolitból elektrokémiai leválasztással ál­líthatók eló. Krómbázisú bevonatokat a technika szá­mos területén alkalmaznak. Ilyen terület pél­dául a sajtolószerszámok, húzószerszámok, motorhengerek vagy betétgyűrűk élettarta­mának és megbízhatóságának fokozása és ál­talában nagy súrlódó igénybevételnek, ko­pásnak vagy gravitációs hatásnak kitett al­katrészek előállítása. A bevonatrétegek általában hordozófé­met, például krómot tartalmaznak, amelyben diszperziós fázisban különlegesen kemény részecskék vannak eloszlatva. Az ilyen bevo­natok rendkívüli fizikai-mechanikai tulajdon­ságokkal és különleges kopásállóssággal ren­delkeznek. Különösen elterjedtek az olyan bevonatok, amelyeknek ezen tulajdonságait döntően a diszperziós bázis határozza meg és a hordozó fém csupán a diszperziós részecs­kék ágyazását, illetve a felületkialakitást szolgálja. Az ilyen összetett bevonatrétegek fizi­kai-mechanikai tulajdonságai és a kopásálló­ság maximális értékét "5-10 térfogatszázalék­nyi diszperziós fázis jelenléte esetén bizto­sítják, amikor is diszperziós fázisban lévő részecskék mérete 0,5 és 0,01 u között van (E. M. Sokolovskaja, .Kompozit anyagok fizi­kai kémiája', MGU, 1976, 230. oldal). Ha a szemcsék méretét csökkentjük, a bevonatré­tegben csökken a mennyiségük és ennek kö­vetkeztében a bevonat minősége is gyengül. Ezért általában nem ajánlják az ilyen kompo­­zitrétegekben 0,01 pm-nél kisebb szemcsék alkalmazását a diszperziós fázisban. A bevonatréteget a diszpergált részecs­kékkel együtt általában elektrolitból történő leválasztással készítik. Az elektrolit a levá­lasztandó fém valamely sóját és a diszperziós fázist tartalmazza. Az elektrolit összetétele és a diszperziós fázis tulajdonságai, például a szemcsék mérete, jellege, koagulációé vagy szedimentációs hajlama stb. határozza meg a keletkező bevonat tulajdonságait is. Alapvető feltétel a diszperziós részecs­kékkel szemben éppen a kémiai ellenállóság az alkalmazott elektrolittal szemben. Igen ag­resszív (savas) krómozó elektrolitok esetében a gyémántszemcsék váltak igen jól be disz­perziós részecskékként. Krómbázisú bevonatrétegek előállítására többféle eljárás ismert. Az egyik eljárás sze­rint például olyan oldott krómsót tartalmazó elektrolitot alkalmaznak, amely 0,01-0,1 um nagyságú diszperz 6ziliciumoxid szemcséket tartalmaz (Seifulling R. S. .Kombinált elekt­rokémiai bevonatok és szerszámok', 1971. Ké­mia, Moszkva, 101. oldal). Az elektrolitot az eljárás során üzemi hőmérsékletre melegitik és behelyezik az anódokat, valamint a mun­kadarabokat. Az anódot és a kátédként szol­gáló munkadarabot áram alá helyezik és az elektrolízis során olyan króm bevonatréteg keletkezik, amely sziliciumoxid részecskéket tartalmaz. A bevonatréteg igen jó kopásálló­sággal, korrózióállósággal rendelkezik és jól tapad a munkadarab felületére. Hátránya vi­szont, hogy a bevonatréteg a hömérséklet­­-ingadozást nem jól viseli és például sajtolás vagy fémhúzás során széttöredezik. Egy má­sik eljárás során gyémántport választanak le valamely alapfémmel, például nikkellel együtt (E. L. Prudnyikov, .Gyémántbevonatú szer­számok', 1985., Mashino6troenyije, Moszkva, 91. oldal). Ezeket a bevonatokat azonban csak csiszoláshoz használják és korrózióálló­ságuk, illetve kopásállóságuk különleges ke­zelés nélkül nem kielégítő. A különleges ke­zelés célja a gyémántszemcsék kiálló éleinek lemunkálása, hogy megfelelően sik munkafe­lületet nyerjenek. Ez a művelet azonban meglehetősen munkaigényes és ugyancsak gyémánt szerszámok alkalmazását, valamint járulékos technológiai műveleteket igényel. Az 1 391 001 számú egyesült királyság­beli szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet kompozit bevonatok készítésére, amely sze­rint fém-, elsősorban krómalapú bevonatréte­get lehet előállítani a következő összetételű elektrolitból: Cr03 250 g/1 H2SO4 1.25-2,5 g/1 Az alkalmazott katód áramsűrűség 6,4- -10,7 A/dm2. Diszperziós fázisként természe­tes vagy mesterséges gyémántszemcséket al­kalmaznak 0,01 és 30 um közötti nagyságban és 10-30 g/1 elektrolit mennyiségben. Az el­járás során felhasznált gyémántszemcsék élei szintén élesek és ezért koptató hatásúak. Ahhoz, hogy súrlódáscsökkentő felületeket lehessen nyerni, a gyémántszemcséket éleik­kel befelé és lapjaikkal a sik felé kell el­rendezni, ami viszont a technológiát meglehe­tősen komplikálttá teszi. Annak érdekében, hogy a gyémántszuszpenzió az elektrolitban megfelelő módon kiváljon, a gyémántszemcsé­ket először savakban, nátronlúgban és kén­­sav-kumarin keverékben, valamint anionos tenzidben kezelik, szárítják és felhasználás előtt koncentrált fémsó- vagy savoldatban kell hosszú időn át tárolni. Ezt a technoló­giát megint csak meglehetősen komplikálttá teszi. Ezen túlmenően az eljárás során alkal­mazott katód áramsűrűségek meglehetősen kicsinyek, ami az eljárás teljesítményét csök­kenti. A jelen találmánnyal tehát olyan eljárás kidolgozása a célunk, amellyel krómbázisú bevonatok készíthetők, mégpedig megnövelt keménységű, kopásállóságú, csúszásgátló be­vonatrétegek viszonylag kis gyéméntfelhasz­­nálással és egyszerű technológiával. A kitű­zött feladatot a találmány szerint úgy ol­dottuk meg, hogy a krómbázisú bevonatréte­geknek elektrokémiai leválasztás sorén törté­nő előállításának során gyémántszemcsékként 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom