202280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás funkcionális humán urokináz fehérjék előállítására

7 HU 202280 B 8 Például a béta-laktaméz és laktóz pro­­motor rendszereket előnyösen alkalmaztuk heterológ polipeptidek mikrobák által történő termelésének beindítására és fenntartására. Ezeknek a promoter rendszereknek az előál­lításával kapcsolatos részleteket a (18) és (19) hivatkozás tárgyalja. Újabban egy, a triptofán közvetítésével működő rendszert, az úgynevezett trp promoter rendszert fej­lesztették ki. Az ennek a rendszernek az előállításával kapcsolatos részleteket a (20) és (21) hivatkozás tartalmazza. Számos más mikrobiológiai promotort is felfedeztek és felhasználtak, s a nukleotid szekvenciákkal kapcsolatos részleteket - amelyek lehetővé teszik a szakember száméra, hogy funkcioná­lisan behelyezze őket a plazmid vektorokba - publikálták. Lásd a (22) szakirodalmi helyet. Sejttenyészet rendszerek/sejttenyészet vek­torok A gerincesektől származó sejtek tenyé­szetében történő szaporítása (szövettenyé­szet) rutin eljárássá vált az utóbbi években (lásd 31). Heterológ fehérje termeléséhez hasznos gazdasejt a majomvese fibroblasztok COS-7 vonala (32). A találmány értelmében azonban minden olyan sejtvonal alkalmazható, amely képes reprodukcióra és valamely ösz­­szeférhető vektor termelésére. Ilyen sejtvo­nalak például a következők: WI38, BHK, 3T3, CHO, VERŐ és HeLa sejtvonalak. Továbbá, a termelő vektornak a következőket kell tartal­maznia: a kifejezni kívánt gén előtt elhelyez­kedő reprodukció-eredet és promoter, az esetleg szükséges riboszóma kötési helyek, RNS illeszkedési helyek, poliadenilezési hely és az átiráslezáró szekvenciák. Magétól értetődik, hogy a találmány - jóllehet egy előnyös kiviteli alak kapcsán Ír­juk le - nem korlátozódik ezekre a szekven­ciákra. Például más virus (például Polyoma, Adeno, VSV, BPV stb.) vektorok reprodukció­jának eredete is alkalmazható, valamint a DNS-reprodukció setjteredete is használható, amely különálló állapotban működhet. A gerincesektől származó gazdasejtek- , ben a találmány szerinti urokináz polipeptid­­re vonatkozó genetikai kifejező vektor egy másodlagos genetikai kódoló szekvenciát is tartalmazhat, amely ugyanennek a promotor­­nak az irányítása alatt áll. A másodlagos szekvencia megfelelő szűrést biztosit általá­ban a transzformánsok, valamint olyan transzformánsok számára, amelyek nagy mennyiségben termelik az elsődleges szek­venciát, továbbá szabályozó szerkezetként szolgálhat, amellyel a kívánt urokináz poli­­peptid termelése szabályozható, a leggyak­rabban növelhető. Ennek különösen nagy fontossága van, mivel a két fehérje külön-külön képződik, érett alakban. Jóllehet mindkét DNS-kódoló szekvenciát ugyanaz az átírás promoter sza­bályozza, úgy, hogy összekapcsolt üzenet (mRNS) képződik, ezeket lefordításmegállító jel választja el az elsőnél, s startjel a máso­diknál, így két független fehérje jön létre. Felismertük, hogy a környezeti feltéte­lek gyakran hatékonyan szabályozzék a sej­tek által meghatározott feltételek mellett termelt enzimek mennyiségét. A találmány egy előnyös változatánál felhasználjuk azt, hogy bizonyos sejtek érzékenyek a metotre­­xétra (MTX), amely a dihidrofolát-reduktáz (DHFR) inhibitora. A DHFR olyan enzim, amelyre közvetetten szükség van azokhoz a szintézisekhez, ahol egy szénegység átvitele történik. A DHFR aktivitás hiánya azt ered­ményezi, hogy a sejtek nem képesek növeke­désre, csak olyan vegyületek jelenlétében, amelyek egyébként egy szénegység átvitelét igénylik a szintézisükhöz. A DHFR-hiányos sejtek azonban növekednek glicin, timidin és hipoxantin együttes jelenlétében. Ismeretes, hogy a metotrexát gátolja azokat a sejteket, amelyek általában DHFR-t termelnek. A legtöbb esetben, ha megfelelő mennyiségű metotrexátot adunk a normális sejtekhez, azok elpusztulnak. Úgy tűnik azonban, hogy bizonyos sejtek túlélik a me­­totrexátos kezelést megnövelt mennyiségű DHFR termelésével, és ezáltal túlszárnyalják a metotrexátnak azt a képességét, amellyel ezt az enzimet gátolja. Korábban kimutatták, hogy ezekben a sejtekben megnövelt mennyi­ségű üzenethordozó RNS található, amely a DHFR-szekvenciát kódolja. Ezt azzal magya­rázhatjuk, hogy az ezt az üzenethordozó RNS-t kódoló genetikai anyagban megnövelt mennyiségű DNS-t tételezünk fel. Valóban, metotrexát hozzáadása a DHFR gén erósitését okozza. A DHFR szekvenciával fizikailag ösz­­szekapcsolt, ugyanazon promoter által azon­ban szabályozott genetikai szekvenciák szin­tén megnövekednek. Következésképpen, lehe­tőség van arra, hogy a DHFR génnek a me­­totrexáttal végzett kezeléssel kiváltott fel­erősítését felhasználjuk egy másik fehérjére, a jelen esetben a kívánt urokináz polipeptid­­re vonatkozó gén együttes felerősítésére. Emellett, ha a gazdasejtek, amelyekbe a DHFR-re vonatkozó másodlagos szekvenciát bevisszük, DHFR-hiányosak, akkor a DHFR alkalmas jelzőként is szolgál az eredménye­sen átfertőzött sejtek kiválasztásához. Ha a DHFR szekvencia ténylegesen összekapcsoló­dott a kívánt polipeptidre vonatkozó szek­venciával, ez a képes egyúttal jelzőként is szolgál a kívánt szekvenciával történő sike­res átfertőzéshez. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom