202275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás funkciónális humán VIII. faktor előállítására

43 Ilii 302375 A 44 3. A pGcos4 vektorban található egy mutáns dihidrofolét reduktáz gén, amely ma­géba foglal egy SV40 replikációs origót és promotort. Ezáltal bármelyik, ebbe a vektor­ba klónozott töredék sokféle eukarióta sejt­ben válik szaporíthatóvá. Várakozásaink sze­rint ez hasznos lehet a természetes promoto­­raikkal biró nagy genomikus DNS töredékek kifejezésében. 4. A klónozó hely kialakításához EcoRI, Pvul, BumHl, Pvul és EcoRI restrikciós he­lyeket tartalmazó szintetikus 20-mert klóno­zunk a pBR322-ból származó EcoRI helyre. Az egyedi BamHI helyet a genomikus DNS 35-45 b nagyságú Sau3Al töredékeinek klónozására használjuk fel. A szegélyező EcoRI helyek a betét EcoRI töredékeinek alklónozésához használhatók fel. A legtöbb esetben a Pvul helyek az egész betét hasításához hasznosít­hatók. A Pvul helyek rendkívül ritkák euka­rióta DNS-ekben, és várhatóan minden 134.000 bázispárban csak egyszer fordulnak elő az emberi DNS dinukleotid-gyakoriságai alapján. Az 5. ábrán bemutatjuk a pGcos4 koz­­midvektor felépítésének vázlatát. A 49.XXXXY DNS 35-45 kb nagyságú Sau3Al töredékeit klónozzuk ebbe a vektorba. Mintegy 150.000 rekombinánssal végzünk 2-2 párhuzamos szűrővizsgálatot a lambda 222 2,4 kb nagysá­gú EcoRI/BamHI töredéke (5’-végén) é6 a lambda 482 1 kb nagyságú EcoRI/BamHI töre­déke (3'-végén) segítségével. Ezek egyetlen példányban lévő vizsgálóminták, amelyek a meglévő genomikus tartomány végei közelé­ben azonosíthatók. Négy pozitív eredményt adó kozmid kiónt különítünk el és térképezünk fel. A 4. ábrán szerepel a p541, p542 és p543 kozmid. A szűrővizsgálatból megállapítjuk, hogy ezek a kozmid kiónok összesen 114 kilobázispár értékre növelik a VIII. faktor genomikus tar­tományát. A cDNS kiónok kai ezt követően végzett vizsgálatok számos exont azonosíta­nak az átfedő genomikus kiónok meglévő készletéből, jelzik azonban, hogy a genomi­kus .séta" még nem teljes. További lépéseket végzünk mindegyik irányban. A p542 kozmid egyik 1,1 kb nagyságú BamHI/EcoRI töredékéből 3’ .séta" vizsgáló­mintát készítünk. (4. ábra). Ez a vizsgáló­minta kimutatja a p613 átfedő kozmid kiónt, amely mintegy 35 kb értékkel nyúlik túl a 3’ végen. Később a teljes VIII. faktor üze­netszekvenciát megkapjuk cDNS klónozással (lásd alább). Amikor a cDNS 3’-terminális ré­szét tartalmazó, 1,9 nagyságú EcoRI cDNS tö­redéket humán genomikus és kozmid klóno­zott DNS Southern - foltjaihoz hibridizáljuk, ez egy egyedi 4,9 kb-s EcoRI sávot és 5,7; 3,2 és 0,2 kb nagyságú BamHI sávokat azo­nosít mind a nem-klónozott (genomikus), mind a p613 DNS-ben. Ebből következik, hogy most elérjük a gén 3’ végét, amint azt később DNS szekvencia analízissel igazoljuk. 24 A p534 kozmid egyik 0,9 kb nagyságú EcoRI/BamHI töredékéből egy 5’ .séta" vizs­gálómintát készítünk. Ez kimutat egy átfedő kozmid kiónt (p612), amely kissé túlnyúlik az átfedő tartományon. A leginkább 5’ felé levő genomikus kiónokat végül úgy kapjuk, hogy a kozmid/4X és a lambda/4X könyvtárakat szűrővizsgálatnak vetjük alá cDNS eredetű vizsgálómíntákkal. Amint az a 4. ábrán látha­tó, a lambda 599, lambda 605 és p624 teljessé teszi a rekombináns kiónok sorozatát, amely átfogja a Vili. faktor génjét. (Ezek a kiónok átfednek és tartalmazzák a humán genom ezen tartományának egész DNS-ét egy 8,4 kb nagyságú hézag kivételével, amely a p624 és a lambda 599 között van, és kizárólag intron DNS-ból áll.) Együttesen, a gén az emberi X kromoszóma 200 kb nagyságú részét öleli át. Ez messze a legnagyobb gén, amelyről eddig beszámoltak. A génnek durván 95%-a intro­­nokból áll, amelyeket megfelelő kezelésnek kell alávetni ahhoz, hogy megfelelő templát mRNS-t kapjunk a VIII. faktor fehérje szin­téziséhez. A lambda és kozmid rekombináns kió­nokban lévő VIII. faktor géntartomány elkü­lönítése nem elegendő a hasznos termék, a VIII. faktor fehérje előállításához. Több meg­közelítést alkalmazunk .a gén fehérjekódoló (exon) részeinek azonosítására és jellemzésé­re annak érdekében, hogy végül létrehoz­zunk egy rekombináns kifejező plazmidot, amely képes az aktív VIII. faktor fehérje át­­fertózött mikroorganizmusokban vagy szövet­tenyészet sejtekben történő szintézisének irányítására. Két megközelítési móddal nem jutunk gyakorlatilag használható eredményhez: a ge­nomikus kiónoknak fehérje-szekvenciamegha­­tározáson alapuló új oligonukleotid vizsgáló­mintákkal való további szűrővizsgálatával; és genomikus kiónok kiválogatott töredékeinek vizsgálómintaként való alkalmazásával RNS folthibridizélásokhoz. A VIII. faktor fehérje kódoló tartományokat azonban elkülönítjük SV40 .exonkifejezö" vektorok alkalmazásával, és végül cDNS klónozással. 6. SV40 exonkifejezö vektorok Rendkívül valószínűtlen, hogy egy több száz kb nagyságú genomikus tartomány tö­kéletesen jellemezhető DNS szekvencia analí­zissel, vagy közvetlenül felhasználható hasz­nálható mennyiségű VIII. faktor fehérje szin­téziséhez. A humán VIII. faktor génjének durván 95%-a tartalmaz intronokat (beavat­kozó szekvenciákat), amelyeket el kell távoli­tanunk mesterségesen vagy eukarióta RNS összeillesztő szerkezettel, mielőtt kifejezni lehetne a fehérjét. Eljárást fejlesztünk ki az intronok eltávolítására genomikus kiónok tö­kéletlenül jellemzett restrikciós töredékeiből, SV40 kifejező vektorok alkalmazásával. Az el­járás alapelve szerint genomikus DNS töredé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom