202264. lajstromszámú szabadalom • Környezetkímélő aeroszol készítmények
1 HU 202264 B 2 Találmányunk dezodoráló, izzadsággátló, kozmetikai, rovarirtó, rovarriasztó, háztartási, ipari felhasználású, levegőfrissitó, levegőfertőtlenitö, festék és lakk aeroszol készítményekre vonatkozik, amelyek az ilyen jellegű termékekben szokásosan alkalmazott ható- és segédanyagokon kívül vivőanyagként a készítmények óssztómegére számítva 15-91,8 tX 1- 3 szénatomszámú alifás alkohol ecetsavészterét és hajtógázként töltőtömegre számítva 2- 15 tX szén-dioxidot tartalmaznak. A találmány szerinti aeroszol készítményekkel a hagyományos összetételű, hajtógázként szén-dioxidot tartalmazó formulációkhoz viszonyítva sokkal finomabb porlasztású- igy légtérkezelés (légfrissítő, repülő rovarokat irtó, légfertőtlenitő, stb.) esetén tartósan lebegő, emiatt hatásosabb; felületkezelés (dezodoráló, rovarüző, lakk, festék, stb.) esetén pedig kisebb anyagmennyiséggel is nagy felületet lefedő - aeroszol képezhető. A találmány szerinti kompozíció ezen kívül növeli az alkalmazott hatóanyagok stabilitását. Ismeretes, hogy a mind ezideig legáltalánosabban használt, rendkívül kedvező fiziko-kémiai tulajdonságú, fluorozott szénhidrogén-származék aeroszol hajtógázok (propellensek) alkalmazásával kapcsolatban az a környezetvédelmi aggály merült fel, hogy e vegyületek nagy mennyiségben a légtérbe kerülve károsíthatják a nap káros UV-sugárzásától óvó .ózonpajzsot' és ezen keresztül az élővilágot. Ez a korábbi feltevés tudományos vizsgálatokkal jelenleg már olyannyira megalapozott, hogy néhány országban (pl. Svédország) már betiltották e vegyületek használatát és várható e tilalom bevezetése, vagy legalább a fluorozott szénhidrogén-származék propellensek használatának kiterjedt korlátozása máshol is. Magyarországon pedig a .Kiváló Áruk Fóruma' minősítést csak e vegyületeket nem tartalmazó aeroszolok kaphatják meg. A fluorozott szénhidrogén propellensek pótlására többféle módszert fejlesztettek ki. A legszélesebb körben alkalmazott eljárás hajtógáznak propán, n-bután, vagy izobután, illetve ezek keverékének az alkalmazása. E gázkeverékek alkalmazásának azonban különösen jelentős hátránya a felhasználás, a gyártás és a raktározás során fellépő tűzés robbanásveszély (J. J. Sciarra, L. Stoller: The science and technology of aerosol packaging. New York, 1974. 131. o.). A felhasználásnál a tűzveszély nagy mértékben csökken, ha vivőanyagként valamilyen nem égő oldószert, pl. metilén-kloridot alkalmaznak- arai a készítményt megdrágítja - vagy folyadékfázisként vizes emulziót használnak, ami egyrészt a hidrolízisre érzékeny anyagok (pl. szerves foszforsavészter inszekticidek) alkalmazását zárja ki, másrészt a felhasználásnál esetleg zavaró emulgeátorok alkalmazását igényli. A nem éghető oldószerek alkalmazásánál gyakran további gondot okoz, hogy abban nyomás alatt a propán, illetve a bután jól oldódva leronthatja különféle szerves anyagok, igy pl. a karbamát típusú inszekticidek oldhatóságát. További módszer a fluorozott szénhidrogén propellensek pótláséra hajtóanyagként szervetlen inert géz alkalmazása, amely a szerves vivőanyagban nem, vagy csak kis mértékben oldódva a ható- és segédanyagok oldhatóságát nem befolyásolja és emellett nem tűzveszélyes. A legelterjedtebben használatos e célra a nitrogén, dinitrogén-oxid, szén-dioxid és ritkán az argon. E hajtóanyagok alkalmazásának azonban az az igen nagy hátránya, hogy az aeroszol palackban a nyomás- így a porlasztás finomsága is - a kiürülés mértékével együtt jelentősen változik. E káros jelenség mérséklése csak oly módon lehetséges, hogy a palack térfogatának igen nagy hányadát foglalják el a kiporlasztásra kerülő ún. folyadékfázis rovására a komprimált hajtógázzal, ami érthetően költségessé teszi az ilyen aeroszolok felhasználását. Találmányunk az eddig alkalmazott aeroszol rendszerek előbbiekben vázolt hátrányait oly módon küszöböli ki, hogy hajtógázként a környezetbarát, nem gyúlékony szén-dioxidot alkalmazza, ugyanakkor a hatóanyagot tartalmazó folyadékfázis összetételét úgy alakítja ki, hogy azzal a palack térfogaténak nagy része feltölthető. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy ha egy aeroszol folyadékfézisa töltősúlyra számítva legalább 15 tX kis szénatoraszámú alifás ecetsavésztert tartalmaz, akkor elegendő szén-dioxid oldódik fel benne- és szabadul fel a kiporlasztásnál - ahhoz, hogy a palackban a nyomást a teljes folyadékfázis-tartalom távozásáig fenntartsa akkor is, hogyha az a palack térfogatának 2/3-át elfoglalta. Ha pedig a folyadékfázisban vivőanyagként 1-3 szénatomszámú alifás alkoholok ecetsavésztereit alkalmazzuk, szén-dioxid hajtógáz használatánál azt a meglepő, nem várt eredményt tapasztaljuk, hogy az ilyen aeroszolok tartalmukat sokkal finomabbra porlasztva adagolják, mint más, egyébként szokásosan alkalmazott vivőanyag (etil-alkohol, izopropil-alkohol, metilén-klorid, stb.) esetében. A porlasztás minőségének lényeges javulását a találmányunk szerinti aeroszol rendszer alkalmazásénál a következő kisérlet eredményei mutatják. A 3. sz. példában ismertetett aeroszol készítményből, valamint az azzal azonos összetételű de etil-acetát helyett j'zopropanolt tartalmazó aeroszolból a BzelepnyiláBtól 1 méter távolságra vízszintesen elhelyezett szilikon bevonatú tárgylemezre 45°-os szögben aeroszolt porla6ztottunk és mikroszkóppal lemértünk a lemezeken található szemcsékből aeroszol mintánként 200- -200 db-ot. A terülési faktort 0,5-nek véve grafikub módszerrel (H. R. Shepherd: Aero-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
