202228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3-dihidro-1H-izoindol és 2,3,4,5-tetrahidro-1H-benzazepinek 4-piperidinil-metil-származékainak és az ezeket a származékokat tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítására

5

HU 202 228 B

6

legkevesebb etanollal felvettük, majd etanolban feloldva hozzáadtunk az elegyhez 0,55 g fumársavat. A kicsapódó fehér színű kristályokat leszűrtük és végül 0,5 g difumarátsót különítettünk el, amelynek az olvadáspontja 212-213 ”C.

6. példa: 2-{ll-[l3-melil-fenill-karbonil]-4-piperidinill-metil}-23,4 3-tetrahidro-lH-2-benzazepin-hidroklor id előállítása (20. sz. vegyület)

Egy keverőszerkezettel ellátott és argonatmoszféra alá helyezett lombikba beletettünk 3 g (0,02 mól) 2,3,4,5-tetrahidro-lH-2-benzazepint, 7,6 g (0,02 mól) {l-[/3-metil-fenil/-karbonil]-4-piperidinil}-metil-4- -metil-benzolszulfonátot, 2,8 g (0,02 mól) kálium-karbonátot és 20 ml dimelil-formamidot. Az elegyet 90 'C-on kevertetlük 9 óra hosszat, majd lehűtöttük és vízbe öntöttük. Az elegyet diklór-metánnal extraháltuk és a szerves fázist mostuk vízzel, megszárítottuk magnézium-szulfát felett, majd az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtattuk. Ilyen módon 6,5 g maradékot kaptunk, amelyet kromatografálással tisztítottunk. A kromalografáláshoz szilícium-dioxiddal töltött oszlopot használtunk, eluálószcrként dietil-étert alkalmaztunk. A kapott, 2,5 g mennyiségű tiszta bázisból 1 grammot feloldottunk a lehelő legkevesebb etanolban, a keletkezett oldalhoz hozzáadtunk 28 ml 0,1 normál 2-propanolos sósavoldatot. Az elegyet 30 percig kevertetlük a környezet hőmérsékletén, majd az oldószert elpárologtattuk csökkentett hőmérsékleten, és a maradékot átkristályosítottuk izopropil-alkoholból. Végül 0,6 g hidrokloridsót kaptunk, amelynek az olvadáspontja 192- 193 *C.

7. példa: 2-{/l-[/3-metil-fenil/-melil]-4-piperidinil/-metil} -23,4$-letrahidro-Ul-2-benzazepin-difumarát előállítása (21. sz. vegyület) (refercnciapélda)

20 ml tetrahidrofuránban szuszpcndálunk 0,314 g (8,2 mmól) lítium-alumínium-hidridet, majd a keletkezett szuszpenzióhoz argonatmoszférában hozzáadunk 20 ml tetrahidrofuránban feloldva 1,5 g (4,1 mmól) 2-[ {1 -t/3-metil-fenil/-karbonil] -4-piperidinil} -metil]-2,3,4,5-tetrahidro-lH-2-benzazcpint. Az elegyet 2 óra hosszat kevertetlük 60 °C-on, majd hidrolizálluk olyan módon, hogy először 1 ml vizet, majd 2 ml 1 normál nátrium-karbonát-oldatot tettünk hozzá. Az elegyet magnézium-szulfát felett szárítottuk, szűrtük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároltuk. Ilyen módon 1,1 g olajszerű maradékot kaptunk, amelyet a lehető legkevesebb etanollal felvettünk, hozzáadtunk etanolban feloldva 0,67 g fumársavat, majd leszűrtük a kiváló fehér színű kristályokat Végül 1,2 g difumarátsót különítettünk el, amelynek az olvadáspontja: 176-177 ‘C.

Az I. táblázatban feltüntettük néhány, a találmányunk szerinti eljárással előállított vegyüld kémiai szerkezetét és fizikai tulajdonságát A "Só” feliratú oszlopban szereplő HC1 hidrokloridsót, és a „fűm.” fumarátsót jelöl. A csillaggal megjelölt só két molekula kristályvizet tartalmaz.

A találmányunk szerinti eljárással előállított vegyületeket egy sor farmakológiái vizsgálatnak vetettük alá. Ezek a vizsgálatok bizonyították, hogy az előállított vegyületek gyógyászati szempontból hatásosak és mint ilyen anyagok értékesek.

/. táblázat

Ssz.

m

n

R

Só

Op("C)

2

i

i

QHj-COHC1

225-227

4

i

i

Cl-3-C6H4-CO-fűm.

141-143

6

i

i

CH3-3-C6H4-€0-HC1

217,5-220

8

i

i

C2H50-3-C6Ri-COHC1

171-173

10

2

2

C6Hs-CO-fűm.

210-212

12

2

2

C1-3-C6H4-CO-fűm.

197-198

14

2

2

CH3-3-C6H,-CO-fűm.

159-160

16

3

1

QHj-COHC1

226-227

18

3

1

Cl-3C6H4-COHC1

182-185

20

3

1

CH3-3-C6H4-COHC1

192-193

22

3

1

C2H50-3-C6H4-C0-HC1

170-173

Vizsgáltuk többek között, hogy az előállított vegyületeknek milyen az affinitásuk az 5-HT,A típusú szerintoninergikus receptorokkal szemben. A patkányok hippokampuszában ezeken a receptorokon a vegyületek megszüntetik a kapcsolatot egy különleges, jelzett ligandummal, a következőkben „(3H)-8-OH-DPAT’-taI jelölt (3H)-8-hidroxi-2-di/propil-amino/-tetralinnal, amelyet Gozlan és munkatársai ismertettek [Nature, 305. 140- 142 (1983)].

A vizsgálatokhoz 160-200 grammos, Sprague-Dawlcy-félc hím patkányokat alkalmaztunk. A patkányokat lefejeztük, majd kiemeltük az agy velőt és kimetszettük a hippokampuszt. A szövetet összezúztuk 10 térfogat Tris 50 mM pufferban, amelynek előzőleg 7,4-re állítottuk be a pH-ját sósav segítségével; vagyis milliliterenként 100 mg friss szövetet használtunk. Az összezúzást Ultra-Turrax Polytron készülékben hajtottuk végre 30 másodperc alatt, a maximális sebesség felének megfelelő sebességgel. A homogenizált szöveteket három alkalommal mostuk 4 °C-on; mindegyik alkalommal 10 percig centrifugáltuk őket 48 000 g sebességgel és az üledéket minden alkalommal ismét szuszpendáltuk friss, lehűtött pufferban. Végül az utolsó üledéket úgy szuszpendáltuk a pufferban, hogy az 50 mM-os puffernak minden milliliterében 100 mg legyen a kiindulási szövetnek a mennyisége. A szuszpenziót ezt követően 37 °C-on inkubáltuk 10 percen keresztül. A (3H)-8-OH-DPAT-tal (1 nM) létesített kapcsolatot úgy határoztuk meg, hogy 100 pl membránszuszpenziót 1 ml végtérfogatú, 10 pM pargillint és 3 pM paroxelint tartalmazó pufferban inkubáltunk.

A 37 *C-on 5 percig végzett inkubálást követően a membránokat kiszűrtük Whatman GF/B szűrőkkel, amelyet háromszor mostunk jéggel hűtött puffer 5 ml-es aliquot mennyiségével. A szűrőkön levő anyagot kivontuk szcintillációs folyadékkal, amelynek mértük a radioaktivitását folyadékszcintigráfiai eljárással. A (3H)-8- -OH-DPAT fajlagos kötését a szűrők által visszatartott radioaktív anyag mennyiségével definiáltuk. Ezt a fajlagos kötést gátolni lehet a 10 pM-os 5-hidroxi-triptamin-5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

4