202226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrazol-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
5 HU 202 226 B 6 A kiindulási anyagul szolgáló, hidroxilcsoporltal vagy hidroxi-alkil-csoporttal szubsztituált 2-alkoxi-karbonil-piridinck ismertek cs ismert eljárásokkal könnyen előállíthatok. így például egy piridil-(l—4 szénatomszámújalkánsav-észtcrt átalakítunk a megfelelő hidroxilcsoporttal szubsztituált piridinné, amit acilczünk és N-oxid származékká alakítunk. Az acilczctt (N-oxid)-piridint 2-ciano-(acilezett)piridinné alakítjuk, ami végül átalakítható a hidroxilcsoporttal vagy hidroxi-alkil-csoporttal szubsztituált 2-alkoxi-karbonil-piridinné. Ezt a reakciófolyamatot mutatjuk be a 2. ábrán, ahol a képletekben szereplő n és m jelentése azonos a fentebb tett meghatározásokkal, R5' jelentése 1-4 szénatomszámú alkilcsoport és R7 jelentése hidrogénatom. Amint fentebb említettük a találmány szerinti vegyülctck excitációs aminosav-antagonisták. A találmány szerint előállított vegy ületek tehát alkalmasak egy- vagy többfajta excitációs aminosavrcccptor blokkolására emlősöknél. A kezelés abból áll, hogy az illető szervezetbe a találmány szerinti vcgyülclből gyógyászatilag hatásos mennyiséget juttatunk be, mely csökkenti az excitációs aminosav által végzett ncurotranszmissziót. A „gyógyászatilag hatásos mennyiségen” a találmány szerinti vegyületnek azt a mennyiségét értjük, mely képes égy- vagy többfajta excitációs aminosavrcccptor működését leállítani. Az alkalmazandó mennyiség természetesen az adott körülményektől függ, ide értve a beadandó vegyülctct, a bevitel módját, a kezelt szervezet állapotát és hasonló tényezőket. A vegy ület különféle módon juttatható a szervezetbe: szájon át, végbélcn keresztül, bőrön keresztül, szubkután, intravénásán, intramuszkulárisan vagy intranazálisan. Tipikus adag: 0,01-20 mg tcsttömcgkilogrammonként. Előnyös napi adag tcsttömcgkilogrammonként 0,05-10 mg, még előnyösebben 0,1-5 mg. Különféle élettani funkciókról kimutatták, hogy az excitációs aminosavak által végzett ncurolranszmisszió felfokozott serkentő hatással van rájuk. A találmány szerinti vcgyülctckről úgy véljük, hogy alkalmasak emlősök különféle idcgbctcgségcinck kezelésére, nevezetesen például az epilepszia, gulaütés, szorongás, agyi vérellátási zavarok, izomgörcs, idcgclfajulási zavarok, például az Alzhcimcr-kór vagy a Huntington-kór kezelésére. A találmány szerinti vcgyülctck tehát alkalmasak a fenti betegségek kezelésére olyan mértékben, amennyire a hatóanyag a fentiek szerint befolyással van az emlősök excitációs aminosavrcceptoraira. Az alábbi példákkal kívánjuk bizonyítani, hogy a találmány szerinti vcgyülctck képesek gátolni az excitációs aminosav-agónislák hatását. Tipikus receptoranyag az N-metil-D-aszparaginsav (NMDA). A vizsgálati eljárást Leander és munkatársai: Brain Research 448, 115-120 (1988) szerint végeztük. A laboratóriumban tartott hím Charles River CF1 egereket legalább három napig szoktattuk a környezetükhöz. 12 állatot tartottunk egy ketrecben, melyben alomként fűrészport használtunk. Az átlátszó műanyag dobozok tetejét dróthálós fedő zárta. A vizsgálatok előtt az állatok korlátlan mennyiségben fogyaszthattak clcséget és vizek Hacsak másként nem jelezzük, a vizsgálati anyagot tartalmazó készítményt dimctil-szulfoxidban (DMSO) készítettük cl, és 5% DMSO-t tartalmazó oldatra hígítottuk fel steril vízzel (térfogat%). Adozírozás 160 mg/kg adagnál kezdődött. Ha bármilyen szignifikáns hatás mutatkozott, a dózist megfeleztük és ezt addig végeztük, amíg már nem volt hatóanyagaktivitás megfigyelhető. Valamennyi vizsgálati vegyülctct intraperitoncális injekcióval (i.p.) juttattuk be, 0,01 ml/gm térfogaiban. Öt egeret kivettünk a műanyag ketrecből, kezeltük őket a megfelelő dózissal és külön-külön elhelyeztük átlátszó műanyag megfigyelő ketrecekbe. 30 perces hatóanyagfclszívódási idő leteltével az állatok intraperitoneális injekcióval 200 mg/kg NMDA-t kaptak. A kontroli-kezeit állatok 95%-ánál ez az NMDA dózis a pusztulásukat okozta. 20 perccel a? NMDA injekció után meghatároztuk az elpusztult és élő egerek számát Feljegyeztük azt a minimális hatásos dózist (MED), mely még megakadályozta az NMDA állal kiváltott pusztulást. Á lctalitástól való védelemnek tekintettük, ha az öt állat közül legalább három életben maradt. Az adatokat az I. táblázatban tüntettük fel. Az AP5 és AP7 ismert excitációs aminosav-antagonistákat összehasonlításra használtuk. I. táblázat a vizsgált vegyüld példaszáma MED (mg/kg) 1. 20 2. 10 3. 10 4. 20 5. 160 7. 160 AP5 80 AP7 160 Egy másik kísérletünkben 7-8 napos hím és nőstény újszülött Spraguc-Dawlcy patkányokat távolítottunk el az anyaállatból és helyeztünk cl műanyag megfigyelő kamrákban, melyeket 30-32 *C hőmérsékleten tartottunk. Valamennyi vizsgálandó anyagot fiziológiás sóoldatban oldottuk fel. Ezeknél a patkányoknál az NMDA receptorok akti vációja az állatok 95%-ánál egy könnyen megfigyelhető általános motorikus rohamhoz vezet. Ezek a rohamok ncm-NMDA szelektív antagonistákkal nem gátolhatok meg, könnyen gátolhatok viszont NMDA szelektív vegyülctck adagolásával. Az állatoknak intrapcritoncális injekcióval adtuk be a vizsgálandó anyagot (1 ml/100 g testtömeg) és 30 percig figyeltük az aktivitásukat (potenciális agonisták lehetőségét). Ezt követően tcsttömcgkilogrammonként i.p. 20 mg NMDA dózist juttattunk az állatokba. Az NMDA beadását követő 30 percen át figyeltük a patkányok aktivitását Egy-cgy dózis vizsgálatához általában öt állatot használtunk. A dózisokat lépcsőzetesen csökkentettük addig, amíg az öt állat közül legalább háromnál jelentkezett a roham. Minimális hatékony dózisnak (MED) tekintettük azt a legkisebb dózist, mely öt közül legalább háromnál megakadályozta az NMDA által kiváltott rohamot A 6. példa vegy ülőiénél a fenti vizsgálatokban a MED értéke 200 mg/kg-nak adódott. A találmány szerinti vcgyülctcket előnyös készítményekként alkalmazni. A találmány további tárgya gyó-5 10 15 20 25 30 \ 35 40 45 50 55 60 65 4
