202215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolszármazékok előállítására

3 HU 202 215 A 4 szét Az alsó réteg az l-bróm-2-(2,4-diklór-fenil)-he­­xán-2-ol és l,2-dibróm-2-(2,4-diklór-fenil)-hexán be­gyének vizes dimetil-formamiddal képezett oldata. Az alsó réteghez (7,9 g) 16,7 g dimetil-formamidot, 1,7 g 1,2,4-triazolt és 8,7 g kálium-karbonátot adunk, és az elegyet 80-85 *C-on tartjuk. Az elegyből idóról idő­re mintát veszünk, és a mintát NMR spektroszkópiai úton l-bióm-2-(2,4-diklór-fenil)-hexan-2-ol jelenlétére vizsgáljuk. Amikor a reakcióelegy ezt a közbenső ter­méket már nem tartalmazza, a reakcióelegyet vízbe önt­jük, és a szerves fázist négyszer 75 ml kloroformmal extraháljuk. Az extraktum feldolgozása után az 1- -(1,2,4-triazol-l-il)-2-(2,4-diklór-fenil)-hexan-2-olt a kiindulási 2-(2,4-diklór-fenil)-hcx-l-énre vonatkoztat­va 20,5%-os hozammal kapjuk; a termék 111 °C-on olvadó színtelen kristályos anyag. 2. példa l-(l 2,4-Triazol-l-il)-2-(2,4-diklór-fenil)-hexán-2-ol előállítása 1 g alumínium-oxid (Harshaw A13996R) katalizátor és 5 g 2-(2,4-diklór-fenil)-n-hexán-2-ol keverékét 4,5 órán át nitrogén atmoszférában 220 "C-on tartjuk. A ka­pott terméket gázkromatográfiásán elemezzük. A ka­pott termék 66,3 g tömeg% 2-(2,4-diklór-fcnil)-n-hex­­-1-ént, 25,3 tömeg% 2-(2,4-diklór-fenil)-n-hex-2-éntés 8.4 tömeg% szennyezést tartalmaz. Ezt az anyagkeve­réket tisztítás nélkül használjuk fel a következő reak­cióban. 500 ml űrtartalmú gömblombikba 100 g fenti össze­tételű anyagkeveréket, 5,7 g vizet, 9,6 g 30 tömeg%-os vizes kénsavoldatot, 3,5 g 88 tömcg%-os vizes foszfor­­sav-oldatot, 4,0 g Arquad HC emulgeálószert (gyártja az Akzo cég, Hollandia) és 5,2 g nátrium-wolframát-di­­hidrátot mérünk be, és az elegyet keverés közben 70- 75 'C-ra melegítjük. Az elegyhez 1,5 óra alatt 50 ml 30 tömeg%-os vizes hidrogén-peroxid oldatot adago­lunk, ezután a reakcióelegyet a reakció teljessé válásáig (azaz addig, amikor az elegyből kivett mintában gáz-fo­lyadék kromatográfiás elemzéssel már csak 2%-nál ki­sebb mennyiségű kiindulási alkén mutatható ki) 70- 75 *C-on keveijük. Az elegyhez 130 ml vizet adunk, az elegyet 25-30 *C-ra hűtjük, majd az elegyhez annyi nátrium-meta-biszulfitot adunk, hogy jód-keményítő indikátorpapírral vizsgálva az elegyet negatív reakciót kapjunk (ehhez körülbelül 2,5 g nátrium-meta-biszul­­fitra van szükség). Ezután a reakcióelegyet 47 tömeg%­­os vizes nátríum-hidroxid oldattal 8-nál nagyobb pH- értékre lugosítjuk (körülbelül 8 ml nátrium-hidroxid oldatot használunk fel), majd az elegyet 50 'C-ra mele­gítjük, 30 percig állni hagyjuk, és az alsó folyadékfázist elkülönítjük. 116,7 g nyers peoxid-elegyet kapunk, ami 56.4 tömeg% 2-(2,4-diklór-fenil)-l,2-epoxi-hexánt tar­talmaz. A hex-1-én-izomerre vonatkoztatott hozam 92,8%. A 2-(2,4-diklór-fenil)-1,2-epoxi-hexán olajos anyag. NMR spekturm vonalai (CDC13): 8 0,84 (3H, t), 1,26 (4H, m), 1,60 (2H, m), 2,06 (2H, m), 2,86 (2H, dd), 7,06-7,46 (3H, m)ppm. 1 liter űrtartalmú gömblombikba a fentiek szerint kapott epoxi-elegyet, 330 ml dimetil-formamidot, 53,2 g kálium-karbonátot és 51,2 g 1,2,4-triazolt mé­rünk be. A reakcióelegyet keverés közben 90-95 ‘C-ra melegítjük, majd 12 órán át ezen a hőmérsékleten tart­juk. A reakció lezajlása után az elegyet 50 ‘C-ra hűtjük és 84,8 g Isopar M-et (13-14 szénatomos izoparaffinok keveréke) és 397 ml vizet adunk hozzá. Az elegyet 20-25 ‘C-ra hűtjük és 1 órán át keverjük. A kivált kris­tályos anyagot kiszűrjük és vízzel mossuk. 114,8 g pasztaszerű anyagot kapunk, ami 83,0 tömeg% l-(2,4- -diklór-fenil)-l -hidroxi-1 -(1/1 H/-triazolil-metil)-pen­­tánt [azaz l-(l,2,4-triazo!-l-il)-2-(2,4-diklór-fenil)­­-hexán-2-olt] és 9/2 tömeg% l-(4H)-triazolil-izomert tartalmaz. A cím szerinti vegyületet a 2-(2,4-diklór-fe­­nil)-l ,2-epoxi-hexánra vonatkoztatva 75,8%-os hozam­mal kapjuk. 3. példa l-(12,4-Triazol-l-il)-2-(2,4-diklór-fenil)-hexán-2-ol előállítása 1 liter űrtartalmú főzőpohárba 101 g (0,44 mól) 2- -(2,4-diklór-fenil)-n-hex-l-ént, 9,8 g ammónium-bro­­midot, 25 ml 0,880 g/cm3 sűrűségű vizes ammónia-ol­datot (víztartalom: 16,25 ml) és 25 ml vizel mérünk be. Az elegyhez 700 ml dimetil-formamidot adunk, és az elegyet az alkén teljes mértékű feloldódásáig keverjük. 0,14 mól ammónium-bromidot, 0,73 mól ammóniát, 0,44 mól álként és 5,9 térfogat% vizet tartalmazó olda­tot kapunk. Az oldatot Eberson-cellához csatlakoztatott tartály­ba töltjük és 8 liter/perc sebességgel szivattyúzzuk ke­resztül a cellán. A keringés stabilizálódása után bekap­csoljuk az áramforrást és 9 V kezdetei feszültségen 40 A erősségű áramot vezetünk a cellába. A reakció végén a cellafeszültség 16 V-ra nő. A keringő oldatot hűtőn vezetjük keresztül, és így az oldat hőmérsékletét a teljes reakció során 23 ‘C és 27 ‘C közötti értéken tartjuk. A reakció során az elegyből időről időre mintát ve­szünk és gáz/folyadék kromatográfiával vizsgáljuk a kiindulási anyag konverzióját és a termékek minőségét. 120 perces elektrolízis után az alkén konverziója 98%­­ot ér el. Az így kapott, 2-(2,4-diklór-fenil)-l,2-epoxi-hexánt tartalmazó oldatot az epoxid-vegyület elkülönítése nél­kül közvetlenül 1,2,4-triazollaI reagáltatjuk. A cím sze­rinti vegyületet a kiindulási alkénre vonatkoztatva 87,1%-os hozammal kapjuk 111 *C-on olvadó színtelen kristályos anyag formájában. SZABADALMI IGÉNYPONT Eljárás (I) általános képletű triazolszármazékok előállí­tására - a képletben R 2-6 szénatomos alkilcsoportot jelent, X halogénatomot jelent és n értéke 2 -, azzal jellemezve, hogy a) egy (III) általános képletű helyettesített alkénszár­­mazékot - a képletben R, X és n jelentése a tárgyi kör szerinti - vizes közegben, vízzel elegyedő szerves oldó­szer jelenlétében, 20-40 ‘C-on klórral, brómmal, hi­­poklórossawal vagy hipobrómossavval reagáltatunk, majd a kapott (IV) általános képletű halogénhidrint - a képletben A klóratomot vagy brómatomot jelent és R, X és n jelentése a tárgyi kör szerinti - ismert módon 1,2,4-triazol alkálifémsójával vagy savmegkötőszer je­lenlétében 1,2,4-triazollal reagáltatjuk; vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom