202194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklopentil csoporttal szubsztituált glutáramid-származékok előállítására

5 HU 202 194 B 6 rán megállapítjuk a kísérleti vegyülctnek azt a koncent­rációját, amely 50%-kal csökkenti hippuril-L-fenil-ala­­nil-L-argininből patkányveséből nyert neutrális endo­­peptidáz készítmény hatására felszabaduló, radioaktí­­van jelzett hippursav felszabadulási sebességét. A találmány szerinti vegyületek diuretikus ágensként kifejtett aktivitását úgy határozzuk meg, hogy mérjük sóoldattal terhelt, eszméletüknél lévő egereknél a vize­letkibocsátás és a nátriumion-kiválasztás növelésében kifejtett képességüket A kísérlet során nagyméretű tar­tályokban Charles River CDI törzsbeli, 22-28 g tömegű hím egereket akklimatizálódni hagyunk egy éjszakán át, táplálékot nem adva. Az egereknek a kísérleti vegyületet a farki vénán át intravénásán adjuk be a testtömeg 2,5%­­ának megfelelő mennyiségű telített vizes nátrium-klo­­rid-oldatban oldva. Előre lemért kémcsövekbe 2 órán át óránként vizeletmintákat veszünk, majd a mintákat elektrolittartalomra vizsgálatnak vetjük alá. A vizelet­térfogatot és a nátrium-koncentrációt a kísérleti állatok esetén összehasonlítjuk olyan kontrollcsoport megfelelő adataival, amelynek csak telített nátrium-klorid-oldatot injektáltunk. Embernél a magas vérnyomás, kongesztív szívelég­telenség vagy veseelégtclenség gyógyító vagy megelő­ző jellegű kezelésénél a napi dózis általában 4 és 800 mg között mozog átlagos tömegű (70 kg) felnőttre. így tehát jellegzetesen egy felnőtt 2-400 mg hatóanyagot tartal­mazó tablettákat vagy kapszulákat kaphat egyetlen vagy többszörös dózisban, naponta egyszer vagy többször. A tabletták és a kapszulák a hatóanyag mellett a gyógy­szergyártásban szokásosan használt hordozó- étvágy egyéb segédanyagokat tartalmaznak. Intravénás beadáls esetén a jellegzetes egyszeri dózis 1-400 mg. A gyakor­latban az orvos fogja meghatározni azt az aktuális dó­zist, amely a leginkább célszerű egy adott beteg eseté­ben, és ez a dózis többek között az adott beteg korától, tömegétől és a kezelésnél jelentkező hatástól függ. A fentiekben említett dózisok példaszerűek egy átlagos esetre, de természetesen individuális esetekben maga­sabb vagy alacsonyabb dózisokra lehet szükség. A humán gyógyászatban az (I) általános képletű ve­­gyületeket beadhatjuk ugyan önmagukban, általában azonban alkalmazásuk a gyógyszergyártásban szokáso­san használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal alkotott keverékeik formájában történik. így például beadhatók orálisan olyan tabletták formájában, amelyek segédanyagként keményítőt vagy laktózt tartalmaznak, továbbá kapszulákban vagy ovulumokban önmagukban vagy az említett anyagokkal alkotott keverékek formá­jában, vagy pedig ízesítő- és/vagy színezőszereket tar­talmazó elixírek vagy szuszpenziók formájában. Bead­hatók injektálással parentcrálisan, például intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután. Parenterális beadás esetén a leginkább célszerűen steril vizes oldat formájá­ban használhatók, mely oldat tartalmazhat más anyago­kat, például az oldatot a vérrel izotóniássá tevő men­nyiségben sókat vagy glükózt. Az (I) általános képletű vegyületek beadhatók önma­gukban, de más olyan hatóanyagokkal kombinációban, amelyeket az orvos célszerűnek talál a vérnyomás sza­elégtelenség vagy veseelégtelenség vagy más rendel­lenességek kezelésére. így például a találmány szerinti vegyületek beadhatók különböző kardiovaszkuláris ágensek, így ACE-inhibitorok, például Captopril vagy Enalapril kíséretében a magas vérnyomás kezelésénél a vérnyomás szabályozásának megkönnyítésére, vagy pedig digitális vagy más szívstimuláns vagy egy ACE-inhibitor kíséretében kongesztív szívelégtelenség kezelésére. To­vábbi lehetőségként jelentkezik egyidejűleg kalcium-anta­­gonisták (például Nifedipine vagy Diltiazem), béta-blok­kolók (például Atenolol) vagy alfa-blokkolók (például Pra­zosin) használata, a kezelőorvos belátása szerint A fentieken túlmenően a találmány szerinti vegyületek beadhatók exogén ANF vagy ennek valamelyik származé­ka vagy egy rokonszerkezetű diuretikus/natriuretikus ha­tású peptid vagy peptidfragmens vagy más, ANF-génnel rokon peptid (például a Vesely, DL. és munkatársai által a Biochem. Biophys. Res. Comm., 143.186 (1987) szakiro­dalmi helyen ismertetett peptidek) kíséretében. A találmány szerinti vegy öleteket tartalmazó gyógyá­szati készítmények ismert módon, a komponensek összekeverésével állíthatók elő. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyülete­­ket tartalmazó készítmények felhasználhatók többek kö­zött magas vérnyomás, szívelégtelenség, angina, vese­elégtelenség, premenstruális szindróma, ciklikus ödé­ma, Menier-kór, hiperaldoszteronizmus, tüdőödéma, as­­citesz, fokozott kalciumvizelés, zöldhályog, asztma, gyulladások, fájdalom, epilepszia, emocionális zavarok, elmebaj, öregkori zavarodottság, elhízás, gasztrointesz­­tinális rendellenesség (beleértve a hasmenést), túlzott veseműködés, fehérvérűség és gyomorsav-szekréció módosítására. A találmányt közelebbről a következő példákkal kí­vánjuk megvilágítani. A vegyületek tisztaságát vékony­­rétegkromatográfiásan, a Merck amerikai cég „Kiescl­­gel 60 Fís*” márkanevű lemezén vizsgáltuk. Az NMR­­-spektrumokat Nicolet QE-300 típusú spektrométerrel vettük fel és a várt szerkezetekkel összhangban lévők­nek találtuk. A vékonyrélegkromatográfiás Rfértékek a következők: A példa sorszáma Rr-énék Oldószer­rendszer A példa sorszáma Rr-érték Oldószer­rendszer 65 0,25 13 83 0,40 10 66 0,25 3 85 0,25 1 67 0,15 3 87 0,35 10 68 0,25 3 94 0,39 10 69 0,5 14 95 0,30 3 70 0,45 3 96 0,45 10 71 0,15 3 97 0,33 10 72 0,30 3 98 0,20 10 73 0,15 3 99 0,23 10 74 0,30 3 100 0,50 10 75 0,25 3 102 0,30 3 76 0,20 3 104 0,58 10 77 0,25 3 106 0,30 10 78 0,30 3 108 0,30 10 79 0,50 3 109 0,27 10 80 0,23 10 110 0,30 10 81 0,42 10 Oldószerrendszer 3) diklór-metán, metanol, ecetsav 90:10:1 10) metil-izobutil-keton, ecetsav, víz 2 : 1: 1 (felső fá­zis) 13) diklór-metán, metanol 9 :1 14) diklór-metán, metanol 7: 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom