202177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroformilezésre kevéssé illékony foszfinligandumok alkalmazásával

HU 202177B általános képleteiben: „x”) a molekulában jelenlévő alkilén-oxid-egységek átlagos számát jelenti; és az alkjlén-oxid oligomerben vagy az alkohol-alkoxüát­­ban jelenlévő alkilén-oxid-egységek molekulánkén­­ti számának lényeges része több vagy kevesebb, mint az átlagos értéket jelentő x szám. Az ilyen ter­mékekre vonatkozó jelöléseka szakemberek számá­ra nyilvánvalók, és azokat az általános gyakorlat A találmány szerinti komplex katalizátorokban alkalmazott VIII. csoportba tartozó átmenetifém rádium, kobalt, irídium, ruténium, vas, nikkel, pal­ládium, platina és ozmium vagy azok keveréke lehet; átmenetifémként előnyösen rádiumot, kobaltot, irí­diumot vagy ruténiumot, még előnyösebben rádiu­mot vagy kobaltot, különösen előnyösen rádiumot alkalmazunk. Megjegyezzük, hogy a találmány sze­rinti eljárás sikeres végrehajtása nem függ, ésnem is alapozódik a katalitikusán aktív fémkomplex pon­tos szerkezetére, amely mononukleáris, dinukleáris vagy magasabb nuklearitású alakban lehet jelen. Valójában a katalizátor szerkezetét pontosan nem ismerjük. Jóllehet e leírásban nem kötjük magunkat semmiféle elméleti vagy a mechanizmusra vonatko­zó részletes magyarázathoz, úgy gondoljuk, hogy az aktív katalizátor legegyszerűbb alakjában lényegé­ben egy Vili. csoportba tartozó átmenetifém, szén­­monoxid és (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fém­­só ligandum kombinációjából álló komplex. E leírásban és az igénypontokban a „komplex” meghatározás olyan koordinációs vegyületet jelent, amely egy vagy több, elektronban gazdag, önmagá­ban is létképes molekula vagy atom és egy vagy több, elektronban szegény, önmagában is létképes mole­kula vagy atom egyesüléséből jön létre. A fentiek alapján feltételezhető, hogy a szénmonoxid (ame­lyet szintén ligandumnak tekintünk) is komplex alakban kötődik a VHI. csoportba tartozó átmeneti­fémhez. Az aktív katalizátorkomplex végső összeté­tele további olyan szerves ligandumot vagy aniont is tartalmazhat, amely kielégíti a koordinációs elhe­lyezkedés, illetve a VDI. csoportba tartozó átmene­tifém magtöltését ugyanúgy, mint az eddig általáno­san alkalmazott, VEI. csoportba tartozó átmeneti­fémből és triorgano-foszfinból vagy triorgano-fosz­­fitból álló katalizátorok esetében. Nyilvánvaló, hogy a katalitikusán aktív komplex forma előnyös esetben nem tartalmaz olyan további szerves ligan­dumot vagy aniont, amely a katalizátort megmér­gezheti, és károsan hat a katalizátor teljesítőképes­ségére. Ismeretes például, hogy az általánosan alkal­mazott ródiumkatalizátorokat halogénanionok mérgezhetik. Ennek alapján a találmány szerinti, rádiummal katalizált hidroformilező reakciókban előnyösen olyan aktív katalizátort alkalmazunk, amely nem tartalmaz a rádiumhoz közvetlenül kö­tődő halogént. A VEI. csoportba tartozó átmenetifémek rendel­kezésre álló koordinációs helyeinek a száma — mint ismeretes — 4-től 6-ig terjed. Úgy látszik, hogy a találmány szerinti eljárásban előnyösen al­kalmazható, aktív ródiumkatalizátor legegyszerűbb alakjában 1 rádiumatom komplex módon kötődik összesen 4 mól szén-monoxiddal és (tercier fosz­­fin)-monoszulfonsav-fémsó ligandummal. így tehát 15 a katalitikusán aktív komplex a monomer, dimer vagy magasabb nuklearitású komplex katalizátorok elegyéből állhat, amelyekre jellemző, hogy egy rá­diumatom komplex módon kapcsolódik egy, kettő és/vagy három (tercier foszfin)-monoszulfonsav­­fémsóval. Amint fentebb megjegyeztük, a kataliti­kusán aktív komplexben szén-monoxid is jelen van a rádiummal komplexen kötött alakban. Továbbá — mint a szokásos, rádiumból és triorgano-foszfinból vagy -foszfitból mint ligandumból álló komplexszel katalizált hidroformilező reakciókban, ahol a kata­litikusán aktív komplex általában a rádiumhoz köz­vetlenül kötődő hidrogént is tartalmaz — úgy gon­doljuk, hogy a találmány szerinti eljárásban előnyö­sen alkalmazott ródiumkatalizátor aktív alakja a hidroformüezés során a (tercier foszfin)-monoszul­­fonsav-fémsó ligandumon és a szén-monoxid ligan­­dumon kívül a komplexben kötött hidrogént is tar­talmaz. Valójában az a nézetünk, hogy a találmány szerinti, VIH. csoportba tartozó átmenetifémet tar­talmazó katalizátor a (tercier foszfin)-monoszul­­fonsav-fémsó ligandumon és a szén-monoxid ligan­dumon kívül a hidroformilezés során hidrogént is tartalmazhat, különös tekintettel arra, hogy e folya­matban hidrogéngázt alkalmazunk. Tekintet nélkül arra, hogy az aktív katalizátor­­komplexet a karbonilező reakciózónába való bevitel előtt előre kialakítjuk, vagy in situ a hidroformile­­zés során képezzük, a hidroformüezési reakciót sza­bad (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó jelen­létében hajtjuk végre. Végső soron a komplex ródi­umkatalizátor összetétele attól is függ, hogy a rádi­um koordinációs helyei szempontjából a szén-mo­noxid és a (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó ligandumok között konkurrencia áll fenn (versengő reakciók következtében). Ezek a versengő reakciók jelentős mértékben befolyásolhatók (a tercier fosz­­fin)-monoszulfonsav-fémsó ligandum koncentráci­ójának növelésével vagy csökkentésével: ennek kö­vetkeztében a versengő reakció egyensúlya, és így a koordinációs helyek elfoglalása eltolható a szén­­monoxid vagy a (tercier foszfin)-monoszulfonsav­­fémsó ligandum irányában. A szabad (tercier fosz­­fin)-monoszulfonsav-fémsó ligandum szerepét te­kinthetjük úgy, hogy a hidroformüezés során fenn­tartja a katalitikusán aktív komplex különböző alakjainak az állapotát; vagy úgy, hogy lehetőséget ad a versengő reakció egyensúlyának eltolására, aminek következtében további (tercier foszfin)-mo­­noszulfonsav-f émsó ligandumok lépnek komplex kapcsolatba a rádiummal, és ennek során azonos számban szén-monoxid ligandum molekulák válnak le a katalizátorkomplexről. Amint fentebb megjegyeztük, a fentiekben meg­határozott (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó ligandumokat a találmány szerinti eljárásban egy­részt a VQI. csoportba tartozó átmenetifém foszfor­­ligandumaként, másrészt szabad foszforligandum­­ként alkalmazzuk, amely a találmány szerinti eljá­rás reakcióközegében van jelen. Nyilvánvaló továb­bá, hogy — jóllehet általában a VÉL csoportba tar­tozó átmenetifémhez ligandumként ugyanaz a (ter­cier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó kötődik, mint amely szabad ligandumként jelen van — egy adott eljárásban különböző (tercier foszfin)-monoszuI-16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom