202175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil-klorid előállítására 1,2-diklór-etán hőhatással történő hasítása útján, és berendezés az eljáráshoz

HU202175B 2.5 MPa nyomású kazán tápvíz mennyiségének sza­bályozására, amelyet hűtőközegként vezetünk be az 54 csővezetéken keresztül a 34 hőkicserélőbe. Hű­tőközegként így 180 dm3 kazántápvíz kerül felhasz­nálásra, amely eközben 100 °C-ról 130 °C-ra meleg­szik fel és az 55 csővezetéken keresztül távozik a 34 hőkicserélőbői. Az ezáltal visszanyert energia­­mennyiség 1 kg termelt vinü-kloridra számítva 73,5 kJ. A kb. 195 *C-ra lehűlt 1,2-diklór-etánt egy 37 egyenletesen elosztott nyílásokkal ellátott csőlan­ton keresztül a 35 második tartályba vezetjük, ahol az a 40 első tartályból a 38 felfelé vezető csöveken keresztül a második tartályba felszálló magasabb hőmérsékletű 1,2-diklór-etánnal elegyedik, miköz­ben ennek az 1,2-dikIór-etánnak egy része elgőzö­lög. Az elgőzölögtetett 1,2-diklór-etánt 262 °C hő­mérsékleten, folyékony és szilárd rétegtől mentes állapotban vezetjük az 56 csővezetéken keresztül a hasító kemence 33 konvekciós zónájának alsó ré­szébe, ahol ezt az 1,2-diklór-etánt túlhevítjük kb. 400 *C hőmérsékletre. Ezt a túlhevített 1,2-diklór­­etánt azután az 57 csővezetéken keresztül a 41 su­gárzási zónába vezetjük tovább és ott 525 °C-ra me­legítjük. Az 525 ’C-ra történő túlhevítés folyamán az 1,2- diklór-etán egy része vinil-kloridra és hidrogén-klo­­ridra hasad. A forró hasítási gázokat — amint fen­tebb már említettük — a 48 csővezetéken keresztül a 40 első tartályba vezetjük, ahonnan azok 268 ”C hőmérsékleten távoznak. A hasítási gázoknak a 40 első tartályban végbemenő lehűlési sebessége 41.5 °C/mp, ami a belépési hőmérséklet (525 °C) 1/12,6-od részének felel meg másodpercenként. A hasítási gázokat azután a 44 csővezetéken keresztül további lehűtés céljából egy (az ábrán fel nem tűnte­tett) hűtőbe vezetjük, ahol azok részben kondenzá­­lódnak. A hőhatással történő hasítás útján kapott elegyből egy (az ábrán ugyancsak nem ábrázolt) osz­lopban ismert eljárással hidrogén-kloridot válasz­tunk le, ennek az oszlopnak a fejrészében a hőmér­séklet -24 °C. A nyomást ebben az oszlopban úgy ál­lítjuk be, hogy a gázalakú 1,2-diklór-etán 262 °C hő­mérsékleten hagyja el a 35 második tartályt. Ebben a tartályban óránként 776 kg 1,2-diklór-etánt gőzö­­lögtetünk el 3,5 MPa nyomáson. A 35 második tar­tásban nyugvónak feltételezett folyadékfelszín 1 m -jére számítva, óránként 2780kg 1,2-diklór-etán kerül elgőzölögtetésre. A 40 első tartály alsó részé­ből óránként 24 kg cseppfolyós 1,2-diklór-etánt ve­zetünk el és ezt a 45 csővezetéken keresztül egy (a 3. ábrán fel nem tűntetett) oszlopba vezetjük, ahol az oszlopfőn keresztül 1,2-diklór-etánt desztillálunk le. így a 40 első tartályból leszívatott 1,2-diklór­­etán mennyisége 100 kg/óra friss, a 35 első tartályba betáplált 1,2-diklór-etánra számítva, 3,0 kg/óra. Az 1,2-diklór-etánnak az első és második tartályban való összes átlagos tartózkodási ideje 48 perc. A hasító kemencében levő égőket a 43 csővezeté­ken keresztül —• 1 kg termelt vinil-kloridra számít­va — 0,071 Nm3 tüzelőanyaggal (metánnal) táplál­juk. Ahasító kemence 33 konvekciós zónájának fel­ső szakaszába az 51 csővezetéken keresztül órán­ként 110 kg 100 °C hőmérsékletű kazántápvizet ve­13 zetünk be, ahol az 130 °C-ra melegszik fel. Az ezáltal visszanyert energia 1 kg termelt vinil-kloridra szá­mítva 45,5 kJ. Az 58 csővezetéken keresztül órán­ként 290 dm3 130 °C hőmérsékletű vizet vezetünk el; az ezáltal visszanyert energiamennyiség 1 kg ter­melt vinil-kloridra számítva 119 kJ. Az 1,2-diklór-etánnak a 33+41 hasító kemence 41 sugárzási zónájában történő hasítása 65%-os konverzióval megy végbe. Óránként 312 kg vinil­­kloridot termelünk. A berendezés 9 hónapi üzemeltetése után a forró vinil-kloridot tartalmazó gázok (a hasító kemencé­ből) és a folyékony 1,2-diklór-etán közötti hőátadás a 40 első tartályban úgyszólván változatlanul megy végbe. A 40 első tartályból a 44 csővezetéken ke­resztül elvezetett forró gázok és a 35 második tar­tályból kilépő és az 56 csővezetéken keresztül a ha­sító kemencébe bevezetett gázalakú 1,2-diklór-etán közötti hőmérsékletkülönbség 10 ”C. A hőkicserélő felületein, sem a forró hasítási gázok oldalán, sem a cseppfolyós 1,2-diklór-etán oldalán említésre méltó lerakódás nem tapasztalható. A hasító kemence füstgázaiból forró víz termelé­se útján visszanyert energia 1 kg termelt vinü-klo­ridra számítva 119 kJ, ami — ugyancsak 1 kg ter­melt vinil-kloridra számítva — 0,003 Nm3 tüzelő­anyagnak (metánnak) felel meg. így a tényleges fű­­tőgáz-felhasználás — 1 kg termelt vinil-kloridra számítva — 0,068 Nm-ra csökken; ez az összeha­sonlító kísérletben felhasznált, 100%-nak vett mennyiségnek mindössze 66,4%-a. Az energiameg­takarítás így 33,6%, emellett a konverzió 55%-ról 65%-ra, a hasító kemence üzemideje 6-ról 9 hónap­ra növekedett. 14 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás vinil-klorid előállítására hidrogén-klo­­ridnak 1,2-diklór-etánból történő lehasítása útján, egy konvekciós zónát tartalmazó, égőkkel fűtött ha­sítókemencében, amelynek során a folyékony 1,2- diklór-etánt a kemencét elhagyó forró, vinü-klori­­dot tartalmazó gázzal közvetett módon melegítjük, gőzzé alakítjuk és az így kapott gázalakú 1,2-diklór­­etánt vezetjük be a hasítókemencébe, a forró, vinü­­kloridot tartalmazó gázt az 1,2-diklór-etánnak ez­zel a közvetett hőátadással történt felmelegítése után tovább lehűtjük és a hidrogén-klorid leválasz­tására egy desztilláló oszlopba vezetjük be és ebből az oszlopból a fenékterméket legalább egy további desztilláló oszlopba vezetjük tovább, azzal jelle­mezve, hogy az 1,2-diklór-etánt egy első tartályban a vinü-kloridot tartalmazó gázzal forrásig melegít­jük és onnan a második tartályba vezetjük át, ahol a folyadékból a nyugvónak tekintett folyadék felüle­tének egy négyzetméterére számítva óránként 1000-10.000 kg 1,2-diklór-etánt gőzölögtetiink el további felmelegítés nélkül, az első tartályban fenn­álló nyomásnál kisebb nyomáson, éspedig 1 MPa és 4 MPa közötti nyomáson az elgőzölögtetett 1,2-dik­­lór-etánt friss, 150 °C és 220 °C közötti, a második tartályból gázalakban távozó 1,2-diklór-etán hő­mérsékleténél legalább 20 'C-szal alacsonyabb hő­mérsékletű 1,2-diklór-etánnak a második tartályba 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom