202168. lajstromszámú szabadalom • Módosított fémtartalmú önhordó kerámiatest és eljárás annak előállítására

HU 202168B szétosztódik. Ez a polikristályos oxidációs reakció­­termék képződése közben in situ létrejövő fémkom­ponens legalább részben nyitott vagy a kerámiatest legalább egy 15 felületéről hozzáférhető. Megje­gyezzük, hogy a polikristályos anyagban lehet vala­mennyi izolált fém, üreg vagy pórus (nem látható), amelyeket helyettesíthet bizonyos mennyiségű, összefüggő fémkomponens, de a fémkomponens (összefüggő és izolált) valamint az üregek térfo­gatszázaléka nagymértékben a reakció körülmé­nyektől, mint például hőmérséklettől, időtől, ada­lékanyagoktól és az alapfém típusától függ. A 10 kerámiatestet ezt követően egy vagy több 15 felületén érintkeztetjük a külső forrásból szár­mazó 16 idegen fémmel, az érintkeztetés az inter­­diffúzió kialakulásához megfelelő edényben vagy tégelyben történik. (Lásd: 2. ábra.) Megjegyezzük, hogy a kölcsönös diffúzió ami a polikristályos, oxi­dációs reakciótermék képződése alatt in situ kiala­kuló fémkomponens és a külső forrásból származó fém között alakul ki lehet szüárd-szilárd, szüárd-fo­­lyadék, folyadék-szilárd vagy folyadék-folyadék az idegen és a kerámiatestben lévő fém állapota sze­rint. Általában előnyös a folyadék-folyadék állapot, mert üyen rendszerű érintkeztetéssel rövid idő alatt előnyösen megváltoztatott tulajdonságú végtermék alakul ki. SzUárd-szüárd interdiffúzió esetén folya­dékfázisú anyagtranszport abban az esetben jöhet létre, ha az interdiffúziós hőmérséklet a fémrend­szer minimális olvadáspontja feletti értéken van, mint például eutektikus rendszerek esetében. Az idegen fémet — ami tiszta fém, ötvözet vagy vala­­müyen intermetallikus anyag lehet — úgy választ­juk, hogy az Összefüggő fémtartalmú komponens összetételét megváltoztassa, módosítva ezáltal a kész kerámiatermék tulajdonságait. Általában a következő tulajdonságok módosít­hatók: törő szüárdság, keménység, szakító ellenál­lás, elektromos vezetés, hővezetés vagy kerámia sta­­büitás (például korrózióval vagy oxidációval szem­beni) ellenállás). A kerámiatest specifikus alkalma­zása határozza meg, hogy müyen tulajdonságok módosítása vagy optimalizálása szükséges, az ide­gen fém kiválasztása ennek megfelelően történik. A második vagy idegen fém kiválasztása nagy mértékben a kívánt, végső tulajdonságok kialakítá­sától függ, azonban bizonyos egyéb tényezők, mint például a hőmérséklet, idő, elegyíthetőség is befo­lyásolják, amint azt a következőkben részletesen is­mertetjük. Az összefüggő fém helyettesítésére al­kalmazhatók például a következő fémek: nikkel, ezüst, vas titán, réz, urán, króm, kobalt, vanádium, szüícium, molibdén, wolfram, germánium, ón, mag­nézium, ittrium, cirkónium, hafnium, niobium, mo­libdén, mangán, platina, palládium, arany, cink, alu­mínium és ón, valamint ezek ötvözetei és interme­tallikus vegyületei, például a saválló acélok, széna­célok és különleges célú ötvözetek, mint például In­­konel, Hastelloy, Waspalloy, Monel és Stellit már­kanevű anyagok. A találmányunk szerinti eljárás egyik előnyös megvalósításában a 10 kerámiatestet 18 tégelyben lévő, olvadt 16 idegen fémbe mártjuk vagy merítjük, amint az 1. és 2. ábrán bemutatjuk. Ha a fém behatolás mélységét a kerámiatestben 7 korlátozni akarjuk, a kerámiatestet az olvadt idegen fémbe részlegesen is bemeríthetjük, például csak egy felületén vagy annak határán. Abban az esetben például, ha az idegen fémet azért társítjuk a kerámi­atesttel, hogy korróziós ellenállást vagy keménysé­gét javítsuk, csak a felület(ek) módosítása kívána­tos, illetve szükséges. A16 idegen fém térfogata ál­talában nagyobb a 10 kerámiatestben eredetUeg képződött, hozzáférhető, összefüggő 14 fémtartal­mú komponens térfogatától. íly módon a 14 fémtar­talmú komponens maximális vagy optimális helyet­tesítése a 16 idegen fémmel könnyebben megvaló­sítható. A 16 idegen fém mennyisége előnyösen annyi, hogy az egyensúlyi állapot elérésekor az ere­deti 14 fémtartalmú komponens mennyiségét jóval meghaladja, ezáltal az eredeti fém helyettesítése az idegen fémmel teljesebbé tehető. Az idegen fém tér­fogata általában (5-50)-szer nagyobb az összefüggő fém térfogatánál vagy legalább az összefüggő fém helyettesítendő térfogatánál, de lehet ennél na­gyobb is. Ez a térfogat különbség különböző ténye­zőktől, mint például a kívánt helyettesítés százalé­kos mértékétől és a kerámiatesten belül elérendő helyettesítés mélységétől függ. Például olyan, alu­mínium alapfémből kiinduló, levegős oxidálással el­őállított alfa-alumínium-oxid kerámiatest esetén, amelyben elég nagy mennyiségű, alumíniumtartal­mú komponens helyettesítendő nikkellel, az eredeti, összefüggő, alumíniumtartalmú komponens 95%­­ának helyettesítésére, előnyösen legalább 20-szoros mennyiségű nikkel idegen fémet kell alkalmazni. Ez lehetővé teszi a kész kerámiatest keménységi és kor­rózióálló tulajdonságainak javítását. Abban az eset­ben, ha a kerámia testben nagyobb mennyiségű, ere­deti, fémtartalmú komponenst akarunk hagyni, az eljárás során kisebb mennyiségű idegen fémet hasz­nálhatunk az eredeti, fémtartalmú komponens he­lyettesítésére. Ez például abban az esetben lehet kí­vánatos, ha az idegen fém és az eredeti fémkompo­nens között ötvözetet alakítunk ki, amelynek tulaj­donságai eltérnek az eredeti komponens vagy az idegen fém tulajdonságaitól vagy jobbak azoknál. A helyettesítésnél alkalmazandó térfogatarány meghatározásánál figyelembe kell venni az idegen fém oldhatóságát vagy elegyíthetőségét a fémtartal­mú komponensben. Növekvő oldhatóság vagy ele­gyíthetőség növeli az egyik fém dif f úzióját a másik­ba vagy az egyik fém helyettesítését a másikkal. A kölcsönös diff úzió mértékét vagy az így helyet­tesített fém mennyiségét a kerámiatest és az idegen fém érintkeztetési idejével is lehet szabályozni. Ab­ban az esetben, ha a helyettesítés csak a felületen vagy ahhoz közeli rétegben kívánatos, az érintkezési idő viszonylag kicsi lehet. Ebben az esetben a kerá­miatest felületének vagy felületeinek fémtartalmú komponense cserélődik ki idegen fémre, a kerámia­test belső része lényegében változatlan marad. Az időtartamhoz hasonlóan a hőmérséklettel is szabályozható az interdiffúzió mértéke és sebessé­ge. Például a hőmérsékletet tarthatjuk az egyik vagy mindkét fém olvadáspontja alatti értéken, így szi­lárd-szilárd vagy szilárd-folyadék interdiffúzió ját­szódik le, melyek lassabban játszódnak le, mint a fo­lyadék-folyadék interdiffúzió. Az alacsony hőmér­séklet alkalmazása abban az esetben előnyös, ha a 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom