202167. lajstromszámú szabadalom • Összetett szerkezetű önhordó kerámia test és eljárás annak előállítására

HU 202167B ületi részeinél az oxidációs reakció kinetikája a kí­vánt legyen, míg a nem reprodukálásra szánt részek környezetében ez a reakció ne induljon meg, illetve maradjon alacsony szinten. Az oxidációs reakció­termékek szabályozott növekedésének, illetve fejlő­désének eredményeként a pozitív alakzatú fém alapanyag behatol az alakítható töltőanyag rétegé­be, míg maga az anyag nem növekszik, vagy csak kis mértékű növekedést mutat a nem reprodukálásra szánt részek környezetében és ennek hatására a fém alapanyag növekedése az adott helyeken elősegíthe­tő vagy lefékezhető. A dópolóanyagot a fém alap­anyagból készült alaptest pozitív alakzatú részének felületére kívülről lehet felvinni, de emellett, vagy ettől függetlenül lehetséges a pozitív alakzattal szembeni töltőanyagrétegbe való bevitele, amikoris a dópoló anyag a pozitív alakzat felületével szom­szédosán, vagy azzal érintkezőén van elrendezve. A töltőanyagból készült ágy tartalmazhat az előzőe­ken túlmenően szilárd és/vagy folyékony halmazál­lapotú oxidálószert (erről a későbbiekben még szó lesz), és ezt az oxidálószert célszerűen a pozitív alakzat szomszédságában visszük be a töltőanyagba. Ebben az esetben az oxidálószer irányába történik a test kialakulása, illetve ebben az irányban az köny­­nyebbé válik. Gátló anyag, vagy növekedésfékező eszköz segít­ségével a polikristályos oxidációs termék növekedé­se befolyásolható. Hatékony gátló anyagnek bizo­nyultak azok, amelyeket a transzport folyamatban résztvevő folyékony fém az adott feltételek között nem tud nedvesíteni, vagyis nem alakulhat ki szoros kapcsolat a gátló anyag és az olvadt fém között, ami a növekedési folyamatokat fékezi vagy leállítja. Olyan gátló eszközöket is lehet használni, amelyek hajlamosak a megolvadt fém alapanyaggal reakció­ba lépni és ezzel a további növekedést lassítani. Kü­lönösen hasznos gátló anyagnak bizonyult a kalci­um-szulfát, a kalcium-szilikát, a portlandcement, néhány fémötvözet, mint rozsdamentes acél, a sűrű vagy laza szövetű kerámia jellegű anyagok, mint alumínium-oxid, amelynek különös előnye, hogy alumíniumból álló fém alapanyaga mellett is hasz­nálható. A gátló anyag összetevői között szerepelhet alkalmas éghető vagy illó anyag, amelyet a melegíté­si folyamat eltávolít az összetevők közül, vagy olyan anyagot is választhatunk gátlásra, amely melegítés során felbomlik és ezzel a gátló anyagot permeábi­­lissá teszi, esetleg javítja annak porozitását, vala­mint permeabilitását. A fém alapanyag nem repro­dukálásra szánt felületeit is célszerűen a gátló anyaggal borítjuk be, vagy hozzuk kapcsolatba. En­nek során a gátló anyagot célszerűen a nem repro­dukálásra szánt rész felületével vagy alakjával kon­form módon hozzuk létre, ami a nemkívánatos nö­vekedés megelőzését biztosítja. A különböző lehe­tőségek kombinációja ugyancsak elfogadható meg­oldás, vagyis a gátló anyag rétegét a fém alapanyag­ból készült kiindulási test nem reprodukálásra szánt részére helyezzük, vagy azzal kapcsolatba hozzuk, míg külső dópoló anyagot használunk a pozitív alak­zattal jellemzett résszel szembeni töltőrétegnél vagy a pozitív alakzatnál. A fém alapanyagból ké­szült kiindulási test nem reprodukálásra szánt része a töltőanyag rétegéből kiállhat és ekkor nem feltét­9 lenül szükséges a gátló anyag vagy más hasonló meg­oldás alkalmazása, tehát ez a rész a légkör hatásá­nak kitehető akkor is, amikor az oxidációs reakció­­termékek légköri növekedésének feltételei rosszak, a növekvés késleltetett vagy kizárt, kivéve a fém alapanyagból készült kiindulási testnek azokat a felületeit, amelyeket külső dópoló szerrel vagy szi­lárd, illetve folyékony halmazállapotú oxidálószer­rel hozzuk kapcsolatba. Bár a találmány szerinti eljárást és szerkezetet a továbbiakban alumíniumra való hivatkozással is­mertetjük részletesen, ahol az alumínium az egyik legjobban alkalmazható kiindulási fém, a találmá­nyi gondolat korlátozása nélkül más fémek is hasz­nálhatók az eljárás foganatosítására. Néhány to­vábbi alkalmas fém a szilícium, a titán, az ón, a cir­kónium és a hafnium, de ez a lista nem meríti ki a leheőségeket. Mint már az előzőekben említettük, a reakciót szilárd, folyékony, vagy gőzfázisú oxidálószerekkel, valamint ezek keverékével lehet lefolytatni. így pél­dául a tipikus oxidálószerek között szerepel az oxi­gén, a nitrogén, a halogéngáz, a kén, a foszfor, az ar­zén, a szén, a bór, a szelén, a tellur, ezek vegyületei és kombinációi. A vegyületek példájaként említhetjük a metánt, etánt, propánt, acetilént, etüént és a pro­pilént (ezek szén forrásaiként működnek), a szilíci­­um-dioxidot, mint oxigénforrást és a keverékeket, mint a levegőt, H2 és H2O, valamint CO és CO2 tar­talmú keverékeket, ahol a két utóbbi arra alkalmas, hogy a környezetben az oxigén aktivitását korlátoz­za. Az oxidálószer megválasztása a találmányi gon­dolat szempontjából kevésbé lényeges. A további­akban gőzfázisú oxidálószer alkalmazását feltéte­lezve írjuk le a találmányt. Gáz vagy gőzfázisú oxi­dálószer alkalmazása esetén a töltőanyag a gőzfázi­sú oxidálószerrel szemben — ebbe a fogalomba a gázfázisú oxidálószer is beletartozik — áteresztő, vagyis az oxidálószer jelenlétének hatására a töltő­anyagból álló ágy az oxidálószerrel telítődik és így az az ágyban elrendezett olvasztott fém alapanyag­gal kapcsolatba kerülhet. A „gőzfázisú oxidáló­szer” fogalmán olyan gőzfázisú vagy normál össze­tételű gáz halmazállapotú anyagot értünk, amely oxidáló atmoszféra létrehozására alkalmas. A gőz­fázisú oxidálószerek között kell említeni az oxigént és az oxigént tartalmazó keverékeket (közöttük a le­vegőt), különösen ha a fém alapanyag alumínium. A levegő alkalmazása mellett a nyilvánvaló gazdasági szempontok szólnak. Ha az oxidálószert olyan anyagból hozzuk létre, amely gázt vagy gőzt tartal­maz, ez annyit jelent, hogy az oxidálószer az alkal­mazott fém alapanyag egyedüli, domináns vagy leg­alábbis fontos oxidálószerét tartalmazza olyan fel­tételek között, hogy a folyamat során az oxidálószer gáz halmazállapotú legyen. Habár a levegő túlnyo­mó részét nitrogén alkotja, az oxigén a levegőben a fém alapanyag egyedüli vagy leglényegesebb oxidá­lószere, mivel az oxigén sokkal erősebb oxidálószer, mint a nitrogén. Ez annyit jelent, hogy a levegő az „oxigéntartalmú gázok” között szerepel, mint oxi­dálószer, de a „nitrogéntartalmú gázként” az oxidá­lószerek között a levegő nem szerepel. Ha oxidáló­szerként „nitrogéntartalmú gázt” említünk, akkor 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom