202132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilén-oxid és etilén-oxid szintézisénél alkalmazható katalizátor előállítására
HU 202132B keveréke. A fenti szolubüizáló/redukálószereket általában 1 mól ezüstre számított 0,1-10 mól mennyiségben alkalmazzuk. Különösen előnyös szolubilizáló/redukálószerek a következők: A) etüén-diamin, B) etilén-diamin+etanol-amin, C) etilén-diamin + ammónia, D) etanol-amin + ammónia. Ezek közül legelőnyösebb az etilén-diamin. Az etilén-diamin és az etanol amin kombinációja szintén alkalmazható, az etanol-amidban általában jelenlévő szennyezés azonban ellentmondó eredményekhez vezethet. Ha az etilén-diamint önmagában alkalmazzuk, mennyisége általában 0,1-5 mól egy mól ezüstre számolva. Ha etüén-diamin—etanol-amin kombinációt alkalmazunk, egy mól ezüstre számolva az etüén-diamin mennyisége 0,1-3,0 mól, az etanolamin mennyisége 0,1 -2,0 mól. Ha az etilén-diamint vagy etanol-amint ammóniával kombináltál alkalmazzuk, legalább 2 mól, előnyösen 2-10 mól ammóniát adagolunk egy mól ezüstre számolva. Dyen esetben az etüén-diamin vagy etanol-amin mennyisége 0,1-2 mól. Az ezüst-tartalmú katalizátorok előáüításának leírását például a következő amerikai egyesült áüamokbeli szabadalmi leírások ismertetik: 4.010.115., 4.356.312., 4.962.136. és 4.012.425. számú leírások. A találmány szerinti katalizátorok az alkálifémet vagy a további promotor fémet a katalizátorhordozón általában 10 és 3000 ppm, előnyösen 15 és 2000 ppm, még előnyösebben 20 és 1500 ppm közötti mennyiségben tartalmazzák a katalizátor teljes tömegére vonatkoztatva. Az alkálifémet előnyösen nitrát, karbonát, hidrogén-karbonát, oxalát, karbonsav-só vagy hidroxid formájában visszük fel, oldat vagy vizes oldat segítségével. A legelőnyösebb alkáli promotort a céziumot, cézium-nitrát vagy cézium-hidroxid oldat, előnyösen vizes oldat segítségével visszük fel. Bár a szelektivitás, különösen a kezdeti szelektivitás szempontjából a legelőnyösebb hatást az ún. magasabb alkálifémekkel lehet biztosítani, a találmány oltalmi körébe tartoznak az ezek meüett még lítiumot és/vagy nátriumot is tartalmazó katalizátorok is, a még jobb vagy más hatás elérése érdekében. Több alkalmas módszer ismert a promotor fémek ezüsttel együtt való felvitelére. Az előnyös alkálifémek azok, amelyek az ezüst-vegyület oldószerében oldhatók. A fentiekben említett vegyületeken kívül üyenek még a nitritek, halogenidek, így például kloridok, jodidok, bromidok, továbbá az oxi-halogenidek, hidrogén-karbonátok, borátok, szulfátok, szulfitek, biszulfitek, acetátok, tartarátok, laktátok vagy izopropoxidok. Olyan sók alkalmazása, amelyek a rénium- vagy ezüst sókkal reagálni képesek, kerülendők. így például a cézium-klorid és ezüstnitrát együttes alkalmazása vizes oldatban kerülendő, mivel ezüst-klorid képződik. Ezért cézium-klorid helyett például cézium-nitrát alkalmazása helyesebb. A cézium-klorid viszont együttesen alkalmazható ezüst-só-amin-komplexszel vizes oldatban, mivel ilyen körülmények között az ezüst-klorid 11 kiválásával nem keU számolni. A promotorokat a hordozóanyagra vagy a katalizátorra az alkalmazott felviteli módszertől vagy sorrendtől függően vihetjük fel. A „katalizátorra” való felvitel azt jelenti, hogy a hordozóanyag már az ezüstkatalizátort tartalmazza. Ennek megfelelően a promotorok, tehát az alkálifém és a rénium felvihetők külön-külön vagy keverékeik formájában a katalizátorra, a hordozóra vagy mindkettőre. Tehát az alkálifémet és a réniumot felvihetjük a katalizátorra, vagy a hordozóanyagra, az alkálifémet hordozóra és a réniumot a katalizátorra, az alkálifémet a hordozóra és az alkálifém és rénium keverékét a katalizátorra, a réniumot a hordozóra és a rénium és alkálifém keverékét a katalizátorra, a réniumot a hordozóra és az alkálifémet a katalizátorra, az alkálifém és rénium keverékét a hordozóra és a katalizátorra, az alkálifém és rénium keverékét a hordozóra és az alkálifémet a katalizátorravagy az alkálifém és rénium keverékét a hordozóra és a réniumot a katalizátorra. A hordozóra vagy a katalizátorral felvitt alkálifém és/vagy rénium mennyiségét bizonyos határok között oly módon is szabályozhatjuk, hogy a felesleget megfelelő oldószerrel, így például metanoüal vagy etanoüal kimossuk. Az impregnálás legelőnyösebb módja, ha a hordozóanyagot karbonsav-ezüst-sóját, egy szerves amint, a cézium-sót és ammónium-prenátot tartalmazó vizes oldattal impregnáljuk. Ezüst-sóként előnyösen ezüst-oxalátot alkalmazunk. Ezt előáüíthatjuk, ha ezüst-oxidot vizes iszap formájában a) etüén-diamin és oxálsav keverékével, vagy b) először oxálsawal, majd etüén-diaminnal reagáltatjuk, amikoris ezüst-oxalát-etüén-diamin komplex vizes oldatát nyerjük, amelyhez adagoljuk a cézium-vegyületet és az ammónium-perrenátot. Bár az ezüst-oxidhoz hozzáadagolhatjuk az amint az oxálsavat megelőzően is, ez nem előnyös, mert instabü és robbanóképes oldat képződhet. Aminvegyületként más diaminokat és aminokat is alkalmazhatunk. A cézium-tartalmú ezüst oldatot úgy is előállíthatjuk, hogy az ezüst-oxalátot a cézium-oxalátot és ezüst-nitrátot tartalmazó oldatból kicsapjuk, majd vízzel és alkohoüal mossuk a hozzátapadó cézium-só eltávolítására. Az így nyert cézium-tartalmú ezüst-oxalátot ezután ammóniával és/vagy aminvegyülettel szolubüizáljuk és a kapott vizes oldathoz ammónium-perrenátot adagolunk. A rubidium-, kálium-, nátrium-, lítium-tartalmú oldatokat hasonlóképpen készítjük. Az impregnált hordozót ezután 50 *C és 600 *C közötti hőmérsékletre melegítjük, előnyösen 75 *C és 400 *C közötti hőmérsékletre a folyadék eltávolítására és a fémezüst kialakítására. Általános értelemben az „impregnálás” művelete magában foglalja az egy vagy több, ezüstöt, további fémet és/vagy réniumot tartalmazó oldattal végzett impregnálási műveletet, az egy, ezüstöt, további fémet, például alkálifémet vagy réniumot tartalmazó oldattal végzett egyszeri vagy többszöri impregnálást. Ennek megfelelően a „hordozót egy vagy több, ezüstöt, további fémet, például alkálifémet és réniumot tartalmazó oldattal, többszöri impregnálással két vagy több, ezüstöt, további fémet és 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
