202095. lajstromszámú szabadalom • Hordozható tartószerkezet, elsősorban szabadtűzi főzőedényhez

HU202095 A A találmány tárgya hordozható tartószerkezet, elsősorban szabadtűzi főzőedényhez, amelynek be­állítható helyzetű lábai, a lábakat felső végükön egy­befogó összekötőeleme, valamint az összekötőelem­hez rögzített központos tartóhorga van. Ételek szabadon történő elkészítésére számos megoldás ismert. Ezek közös sajátossága, hogy nap­jaink fokozódó biztonsági, környezetvédelmi, vala­mint kényelmi szempontjainak megfelelően egyre bonyolultabb, ennek megfelelően nehezebb és na­gyobb helyet foglaló segédeszközöket használnak. A szabadidős tevékenységek, köztük a kirándu­lások, túrák terjedése óhatatlanul megteremtette az igényét annak, hogy a szabadban történő ételkészí­tés céljára minden szempontból megfelelő, ugyan­akkor használaton kívül igen kis helyen elférő, könnyű és könnyen szállítható segédeszköz álljon a felhasználók rendelkezésére. A szabadtűzi főzés, pontosabban sütés közismert kelléke a faszénparázzsal működő grillező készülék, amelynek kvázi zárt tűztere és a tűztér felett kiala­kított edény- vagy étel nyersanyag tartó szerkezete van. A tűzteret alkotó tálca egyben összekötőelem­ként szolgál a készülék felszerelhető, bedugható lá­bai számára, ez a készülék természeténél forgva el­sősorban nyers húsok és hasonlók parázson történő megsütésére alkalmas, és hordozhatónak nehezen mondható. További hiányossága, hogy folyékony ételek, elsősorban levesek főzésére használt főző­edények nem vagy csak igen bonyolult módon he­lyezhetők el rajta, ami aztán a főzés műveleteit is nehezíti. A szabadtéri hússütésen kívül különösen Ma­gyarországon nagy hagyománya van egytálételek, például bográcsgulyás, halászlé stb. szabadon törté­nő elkészítésének, amihez azonban bárki által biz­tonságosan használható segédeszköz tudomásunk szerint nem áll rendelkezésre. A fenti ételek elkészítésére jellemző, hogy azokat célszerűen ívelt vagy gömbölyű fenekű, tehát csak bonyolultak alátámasztható főzőedényben, bog­rácsban elkészíteni, amely éppen ezért egyetlen fel­függesztő füllel rendelkezik, amelynél fogva a főző­edényt a tűz fölé akasztják. A főzőedények méreté­től függően azok tartószerkezetére igen komoly me­chanikai igénybevétel hathat. Nagyobb főzőedé­nyek, bográcsok esetén azokat vagy a helyszínen fá­ból ácsolt tartószerkezetre helyezik, vagy pedig a bográccsal együtt a helyszínre szállított fém tartó­­szerkezetre függesztik fel. Az első esetben a fa gyú­lékonysága miatt az állványt mind vízszintesen, mind függőlegesen biztonságos távolságban kell a tűztől elhelyezni, ezért a bogrács megfelelő tűzkö­­zeli helyzetéhez a bogrács és a faállvány közé továb­bi hurkot kell például huzalból beiktatni. Az össze­rakható fém tartószerkezet hátránya, hogy egyrészt a lábrész igen nagy helyet foglal el, másrészt a szer­kezet súlya olyan nagy, hogy azt kirándulások, túrá­zások alkalmával hosszabb időn át gyalogosan vinni egyszerűen értelmetlen. Kimondottan gyalogos túrák, kirándulások al­kalmára fejlesztették ki azt az egyszerű, így könnyű és aránylag kis helyen elférő tartóeszközt, amely hozzávetőleg sétapálca alakú, és felső, visszahajló vége egy további kampószerű nyúlvánnyal van meg­1 toldva, míg alsó része hegyben végződik. Ezt a tar­tóelemet úgy használják, hogy a kívánt helyen a ru­dat a hegyes végénél fogva beszúrják a földbe még­hozzá olyan mélyen, hogy a függőlegesen álló tartó­elem felső, kampós végére helyezett bogrács vagy kondér se tudja azt a földből kifordítani. Az elem egyszerű, olcsó, ám de hossza nem változtatható, így —sétapálca gyanánt — képben vihető. Agyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a talaj adottságai miatt egyáltalán nem szúrható le, vagy nem szúrha­tó le kellő mélységben és így a ráhelyezett teli főző­edény súlyára valamint a mozgatás kavarás hatásá­ra óhatatlanul kifordul helyéről, és így a bogrács tartalma vagy a tűzbe vagy rosszabb esetben a bog­rácsot kezelő személy lábára, ruházatára ömlik, aminek hátrányos következményeit nem kell ecse­telnünk. További hátrányt jelent az ismert tartószerkezet esetében, hogy a főzés során ide-oda forgatott bog­rács a tartófülön át esetenként lelöki az őt tartó ke­­resztrudat a tartószerkezet állványáról, vagy pedig ennek elkerülésére a bogrács csak szűk tartomány­ban forgatható, ami a benne lévő étel megkavarásá­­ra nem elegendő. A találmánnyal célunk olyan tartószerkezet ki­alakítása, amely az ismert tartószerkezetek hiá­nyosságait kiküszöbölve lehetővé teszi, hogy vele tetszés szerinti nagyságú főzőedényeket nyílt tűz vagy parázs fölé helyezzünk ugyancsak tetszőleges magasságban, hőhatásra érzéketlen legyen, terepi adottságoktól függetlenül nagy stabilitással biztosí­tja a főzőedény beállított helyét és magasságát, mindezek mellett használaton kívül kis méretűre összecsukható és igen kis súlyú legyen, továbbá használatával teljes mértékben kizárja a balesetek, illetve égési sérülések keletkezését. Felismertük, hogy a kitűzött célnak leginkább olyan szerkezet felel meg, amely nem a hagyomá­nyos módon, különálló elemekből állítható össze, hanem az összes lényeges kötés, kapcsolat előre ki van rajta képezve, ugyanakkor mérete húzással vagy hajlítással mindhárom dimenzióban módosít­ható, és a talajjal a statisztikaüag legbiztosabb fel­­támasztást adó három ponton érintkezik. A kitűzött feladatot elsősorban szabadtűzi főző­edényhez használható olyan hordozható tartószer­kezettel oldottuk meg, amelynek beállítható helyze­tű lábai, a lábakat felső végükön egybefogó összekö­tőeleme, valamint az összekötőelemhez rögzített központos tartóhorga van. Ezt a tartószerkezetet úgy fejlesztettük tovább, hogy lábai állítható hosz­­szúságú, helyzetükben rögzíthető lábak, amelyek fészekszerű összekötőelemen át állnak egymással kapcsolatban, és a tartóhorog felső vége az összekö­tőelem fészkében forgathatóan ágyazott forgató­házként van kiképezve. A javasolt tartószerkezet egy előnyös kiviteli alakja értelmében a tartóhorog a forgatóházban hossztengelye mentén eltolhatóan van rögzítve. Utóbbi esetben előnyös, ha a tartóhorgot beállí­tott függőleges helyzetében a forgatóházban rögzítő elem egy a forgatóházba behajlított szorítócsavar. Előnyös továbbá a tartószerkezet olyan kiviteli alakja, amelynek három teleszkópos csőlába van, amelyek beállított helyzetükben szorítócsavarral 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom