201996. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés helyiségek levegőjének hűtésére és használati melegvíz előállítására

HU 201 996 B 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés helyiségek levegőjének hűtésére és használati melegvíz előállítá­sára. Ismeretesek olyan kapcsolási elrendezések helyisé­gek levegőjének hűtésére, amelyeknek vízoldallal és levegőoldallal rendelkező hőcserélőjük, valamint a hő­cserélő vízoldalának bemenetéhez csatlakoztatott be­menő vezetékük és kimenetéhez csatlakoztatott kimenő vezetékük, továbbá hőcserélő levegőoldalának bemene­téhez csaüakoztatott belépő légcsatornájuk és kimene­téhez csatlakoztatott kilépő légcsatornájuk van. A belé­pő légcsatoma általában a helyiségen kívüli légtérrel, a kilépő légcsatorna pedig a helyiség belső terével van összekötve (Várjon Dénes: Gazdaságos lég- és hűtő­­technikai berendezések, Műszaki Könyvkiadó, Buda­pest, 1985. 27. oldal). A hőcserélő levegőoldalán ven­tillátor hajtja át a levegőt, vízoldalán pedig keringető szivattyú áramoltatja át a hidegvizet, amely felveszi a levegő hőtartalmának egy részét, és ezáltal hűtött levegő jut a helyiségbe. Ezeknél az ismert megoldásoknál a felmelegedett vizet vagy elfolyatják, vagy hűtőegységbe vezetik, ahol a szükséges mértékben lehűtik, majd ismét a hőcserélő­be vezetik (lásd pl. Láng-Jakab: Hűtéstechnika, Műsza­ki Könyvkiadó, Budapest, 1984.179. old.). Ezeka meg­oldások jól beváltak, hiányosságuk azonban, hogy vagy költségesek és energiaigényesek, vagy nem hasznosítják a felmelegedett víz hőlartalmál. Ismeretes az a megoldás is, hogy zárt teret (pl. hűtőszekrény tárolóterét) hálózati hidegvízzel átáramoltatolt levegő-víz hőcserélővel hű­­tenek, és a hőcserélő vízkörében felmelegedett levegőt fogyasztóhoz vezetik (lásd HU-PS 96 303). Ennek a megoldásnak az a hiányossága, hogy csak kisebb légte­rek hűtésére alkalmas, mivel a hőcserélő vízzel átjárt csatornáinak az egész térséget körül kell fogniuk. Hiá­nyosságot jelent továbbá, hogy ha nincs vízfogyasztás, akkor nincs levegőhűtés sem, ha viszont nagy mértékű a vízelvétcl, a kifolyó víz alig tud felmelegedni. (Ennek az ismert megoldásnak egyébként nem is célja haszná­lati melegvíz előállítása, csupán arról tesz említést a leírás, hogy fogyasztóhoz vezetik a kifolyó vizet.) A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbö­lése. A találmány feladata tehát olyan kapcsolási elrende­zés létrehozása, amely nem igényel külön hűtőegységet a felmelegedett víz visszahűtésére, ugyanakkor haszno­sítja annak hőlartalmát. A találmány alapja az a felismerés, hogy a helyiségek hűtésére vonatkozó igények általában időben egybees­nek a legnagyobb használati melegvíz fogyasztásokkal. Lakásokban este 18 és 21 óra között fogy a legtöbb melegvíz, és ugyanerre az időszakra melegszenek fel legjobban a helyiségek (a külső meleg hatását napköz­ben mérséklik a falak, estére azonban ezek maguk vál­nak hőforrásokká). Más okok miatt, de hasonló a helyzet például az éttermekben is, ahol a déli órákban fogy a legtöbb melegvíz, és ugyanakkor van szükség a legin­tenzívebb hűtésre is. A melegvízigény és a hűtési igény maximumának ez az időbeli egybeesése lehetővé teszi, hogy a helyiségek hűtésére felhasznált és ennek során felmelegedett vizet használati melegvizet termelő egységbe vezessük, és ott az egyébként szükségesnél kisebb energia felhasználá­sával hasznosítsuk. Ily módon egyrészt feleslegessé vá­lik a víz visszahűtésc és az ezt végző hűtőegység (amely energiát fogyaszt), másrészt nem vész el a meleg leve­gőből felvett hőenergia. Felismertem továbbá, hogy a hagyományos léghűtő­­hővisszanyerő rendszerekkel nyáron nem lehet jelentős mennyiségű energiát megtakarítani. Nyáron ugyanis a bcszívolt levegő hőmérséklete 25-30 °C, a kifújt leve­gőé pedig 25-28 °C, tehát a hőmérséklctkülönbség igen kicsi. Ha azonban mind a beszívó, mind az elszívó légcsatornába víz-levegő hőcserélőt iktatunk, ezek víz­oldalát egymással sorba kapcsoljuk és hálózati vízveze­tékre csatlakoztatjuk, akkor mind a beszívott, mind az elszívott levegőből jelentős hőmennyiséget tudunk el­vonni, mert a hálózati víz hőfoka nyáron is lényegesen alacsonyabb, mint a levegőé. Ezen felismerések alapján a kitűzött feladat megoldá­sa olyan kapcsolási elrendezés helyiségek levegőjének hűtésére és használati melegvíz előállítására, amelynek vízoldallal és levegőoldallal rendelkező hőcserélője, va­lamint a hőcserélő vízoldalának bemenetéhez csatlakoz­tatott bemenő vezetéke és kimenetéhez csatlakoztatott kimenő vezetéke, továbbá a hőcserélő levegőoldalának bemenetéhez csatlakoztatott belépő légcsatomája és ki­menetéhez csatlakoztatott kilépő légcsatomája van, a lcvcgőoldal áramoltató eszközzel - célszerűen ventillá­torral - van ellátva, a vízoldal bemenő vezetéke pedig hálózati vízvezetékhez és kimenő vezetéke fogyasztó­hoz van csadakoztatva, és amelynek a találmány értel­mében legalább két, vízoldalon egymással sorba kap­csolt hőcserélője van, amelyek közül legalább egy hő­cserélő levegőoldala a helyiségbe friss levegőt beszívó légcsatomába, legalább egy további hőcserélő levegőol­dala pedig a helyiségből elhasznált levegőt elszívó lég­csatomába van beiktatva, az egyik hőcserélő vízoldali kimenő vezetéke és a fogyasztó közé használati meleg­vizet termelő egység van iktatva, továbbá a használati melegvizet termelő egységgel párhuzamosan kapcsolt kisegítő tartálya van, amely a hőcserélők vízoldalával keringtető szivattyún át záródó soros körbe van kapcsol­va. Előnyös, ha a hőcserélő vízoldalának kimenő veze­tékébe a hőcserélő és a használati melegvizet termelő egység között visszacsapódószelcp van beiktatva. A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetem. Az ábra a példa sze­rinti kapcsolási elrendezés elvi vázlata. Abcmutatott kapcsolási elrendezés szolgáltatóház 25 mosodájának, 27 gépkocsimosójának, 28 mozitermé­nek, 30 éttermének és 9 fodrászatának levegőhűtésscl kombinált szellőztetését és vízellátását biztosítja. A friss levegő beszívó 1 légcsatomán át első 10 hőcse­rélő levegőoldalába jut, amelynek 2 zsaluja és 3 szűrője, valamint 5 ventillátora van. A10 hőcserélő vízoldala felü­leti 4 hűtők révén kapcsolódik a levegőoldalhoz. Az 5 ventillátorból befúvó 6 légcsatomákon át jut a 28 mozi­terembe és a 30 étterembe a lehűtött friss levegő (termé­szetesen szükség és igény szerint más helyiségek is bekap­csolhatók a szellőztetésbe és hűtésbe). Az elhasználódott levegőt elszívó 7 légcsatomákon át 8 ventillátor segítsé­gével távolítjuk el a külső légtérbe. A 7 légcsatomába levegőoldalával második 10’ hő­cserélő van beiktatva, amelynek vízoldala sorba van kapcsolva az első 10 hőcserélő vízoldalával (és szintén felületi hűtők révén kapcsolódik saját levegőoldalával). A 10,10’ hőcserélők, az 5, 8 ventillátorok, valamint a 6, 7 légcsatomák megfelelő szakaszai 29 szellőző gépházban vannak elrendezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom