201978. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényes horganybevonat leválasztására alkalmas savas horganyfürdők előállítására
HU 201978 A benzál-aceton kiválásának következtében zavaros. 3. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a savas horganyfürdőhöz 0,2 g/1 benzálaceton helyett 0,3 g/1 koncentrációban p-metoxi-benzaldehidet és 200 g 12 EO-számú nonil-fenol-poliglikol-éter és 14 EO-számú, 9 szénatomszámú zsíralkohol-poliglikol-éter 1:1,5 tömegarányú keverékét adagoljuk. 10 A fajlagos elektromos terhelhetőséget 0,58 A/l értéknek találjuk. A fürdő benzál-aceton koncentrációját 1,2 g/1 értékre növeljük. A kapott horganybevonat fényes, 15 duktilis, és az oldatból benzál-aceton kiválására utaló zavarosodást nem tapasztalunk. Ellenpélda a 3. példához Mindenben a 3. példa szerint járunk el, azzal a 20 különbséggel, hogy a savas horganyfürdőhöz adagolt tenzid-keverékek tömegarányát 1:1,5-ről 1:1,75 értékre változtatjuk. A fajlagos elektromos terhelhetőséget 0,48 A/l értéknek találjuk. 25 A fürdő benzál-aceton koncentrációját fokozatosan növelve azt tapasztaljuk, hogy 0,64 g/1 értéknél a horganybevonat enyhén homályos és foltos, és a fürdő zavarossá válik. 30 4. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a savas horganyfürdőhöz 198 g EO-számú nonil-fenol-poliglikol-éter és 20 EO- számú, 10 szénatomszámú zsíralkohol-poliglikol- 35 éter 1,2:1 tömegarányú keverékét adagoljuk. A fajlagos elektromos terhelhetőséget 0,64 A/l értéknek találjuk. A fürdő benzál-aceton koncentrációját 1,0 g/1 értékre növeljük. A kapott bevonat fényes, duktilis, 40 és az oldatban benzál-aceton kiválására utaló zavarosodást nem tapasztalunk. Ellenpélda a 4. példához Mindenben a 4. példa szerint járunk el, azzal a 45 különbséggel, hogy a savas horganyfürdőhöz a 8 EO-számú helyett 4 EO-számú nonil-fenil-poliglikol-étert, a 20 EO-számú helyett pedig 30 EO-számú zsíralkohol-poliglikol-étert alkalmazunk. 50 A fürdő fajlagos elektromos terhelhetőségét 0,25 A/l értéknek találjuk. A fürdő benzál-aceton koncentrációját fokozatosan növelve azt tapasztaljuk, hogy 0,60 g/1 értéknél a horganybevonat enyhén homályos és foltos, és 55 a fürdő zavarossá válik. 5 5. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a savas horganyfürdőhöz 196,2 g 30 EO-számú nonil-fenol-poliglikol-éter és 5 10 EO-számú, 10 szénatomszámú zsíralkohol-poliglikol-éter 1:1,8 tömegarányú keverékét adagoljuk. A fajlagos elektromos terhelhetőséget 0,62 A/l értéknek találjuk. A fürdő benzálaceton-koncentrációját 1,0 g/1 értékre növeljük. A kapott horganybevonat fényes, duktilis, és az oldatban benzál-aceton kiválására utaló zavarosodást nem tapasztalunk. Ellenpélda az 5. példához Mindenben az 5. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a savas horganyfürdőhöz a 10 EO-számú helyett 6 EO-számú zsíralkohol-poliglikol-étert adagolunk. A fürdő fajlagos elektromos terhelhetőségét 0,44 A/l értéknek találjuk. A fürdő benzál-aceton koncentrációját fokozatosan növelve azt tapasztaljuk, hogy 0,55 g/1 értéknél a horganybevonat enyhén homályos és foltos, és a fürdő zavarossá válik. 6 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás fényes horganybevonat leválasztására alkalmas savas horganyfürdők előállítására, melyek 40-100 g/1 cink-kloridot, 1-8 g/1 nátrium-benzoátot, 0,1-1 g/1 benzál-acetont vagy metoxi-benzaldehidet és adott esetben 120-220 g/l ammónium-kloridot, vagy adott esetben 120-220 g/1 kálium-ldoridot és 5-30 g/1 bórsavat tartalmaznak, azzal jellemezve, hogy a savas horganyfürdőhöz 6-30 EO-számú nonil-fenol-poliglikol-éter és 10-26 EO-számú és 9- 18 szénatomszámú zsíralkohol-poliglikol-éter keverékét adjuk, ahol az etoxilált nonil-fenol-poliglikol-éter és az etoxilált zsíralkohol-poliglikol-éter egymáshoz viszonyított tömegaránya 1,6:1 és 1:1,6 között változik, és az etoxilált nonil-fenol-poliglikol-éter és az etoxilált zsíralkohol-poliglikol-éter keverék koncentrációja a savas horganyfürdőben 5-15 g/1. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 10-15 EO-számú nonil-fenol-poliglikoléter és 12-16 EO-számú, 10-12 szénatomszámú zsíralkohol-poliglikol-éter keverékét használjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az etoxilált nonil-fenol-poliglikolétert és az etoxilált zsíralkohol-poliglikol-étert 1,25:1 és 1:1,25 közötti tömegarányban használjuk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az etoxilált nonil-fenol-poliglikol-étert és az etoxilált zsíralkohol-poliglikol-éter 1:1 tömegarányban használjuk. Kiadja: Országos Találmányi Hivatal, Budapest Felelős kiadó: dr. Szvoboda Gabriella KÓDEX 4
