201978. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényes horganybevonat leválasztására alkalmas savas horganyfürdők előállítására
HU 201978 A A találmány tárgya eljárás fényes horganybevonat leválasztására alkalmas savas horganyfürdők előállítására. Ismeretes, hogy a fényes horganybevonat leválasztására alkalmas savas horganyfürdők átalában cinksókat, kálium-kloridot, ammónium-kloridot, bórsavat, citromsavat és különböző fényesítő adalékokat tartalmaznak. Ismeretes továbbá az is, hogy a leggyakrabban alkalmazott fényesítő adalékok a tenzidek, az alifás és aromás karbonsavak, az aldehidek, a ketonok, illetve ezek keverékei. A szakirodalom számos eljárást közöl. Ilyen eljárást ismertet a 2101347 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás, amely fényesítő adalékként nátrium-benzoátot és fenol kondenzációs terméket, nedvesítő adalékként pedig alkil-fenol-poliglikol-étert vagy etoxilált sztearil-amint ismertet. A 2 160 081 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás nedvesítő adalékként alkil-fenol-poliglikol-étert alkalmaz. A 74 19 505 sz. japán szabadalmi leírás szerint a horganyfürdőkhöz alkil-fenol-poliglikol-étert vagy polietilén-glikolt és szulfatiazolt alkalmaznak. A 74 855 085 sz. USA-beli szabadalmi leírás szerint fényesítő adalékként többek között benzoesavat, benzálacetont és polietoxilált tetrametil-decindiolt alkalmaznak. A 4 089 755 sz. USA-beli szabadalmi leírás fényesítő adalékként nátrium-benzoátot, etil-hexilszulfátot és propoxilált metil-dietil-ammóniumkloridot ismertet. A 4 093 523 sz. USA-beli szabadalmi leírás fényesítő adalékként benzaldehidet, xilol-szulfonátot, lauril-amido-propil-amino-ecetsavat és sztearil-benzimidazol-szulfonátot ismertet. A 4 251 333 sz. USA-beli szabadalmi leírás szerint az egyébként ismert fényesítő adalékokon kívül amino-ecetsavat, klór-benzaldehidet, nátriumbenzoátot és különféle tenzideket alkalmaznak. A 4 082 947 sz. USA-beli szabadalmi leírás fényesítő adalékként nátrium-benzoátot, o-klór-benzaldehidet és különféle tenzideket ismertet. A 3 138 792 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás fényesítő adalékként benzál-acetont, nátrium-benzoátot, naftalin-szulfonsav és formaldehid kondeznációs termékét, nonil-fenol-poliglikol-étert és poliglikol-étert ismertet. A 3 230 004 sz. és a 3 248 503 sz. NSZK-beli szabadalmi leírások szerint fényesítő adalékként nátrium-benzoátot, benzál-acetont és különféle tenzideket alkalmaznak. Az 1 149 106 sz. angol szabadalmi leírás szerint fényesítő adalékként benzál-acetont, 4-35 g/1 koncentrációban komplexképzőket, továbbá nemionos tenzideket alkalmaznak. Az ismertetett eljárások a gyakorlatban a cianidos lúgos fürdők kiváltására széles körben elterjedtek, és ma már csaknem kizárólag savas horganyfürdőket alkalmaznak. Közismert azonban, hogy számos előnyük mellett a savas horganyfürdőknek egyik legnagyobb hátránya, hogy kicsi a fajlagos elektromos terhelhetőségük (általában 0,4 A/l), 1 ezért nagyobb elektromos terhelés esetén melegszenek. Közismert továbbá az is, hogy a fényesítő adalékként a gyakorlatban legáltalánosabban alkalmazott benzál-aceton 0,4-0,5 g/1 koncentráció felett adagolva kiválik, és ezért a fürdők karbantartásra szorulnak. A találmány célja olyan savas horganyfürdő előállítása, amely az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölésével lehetővé teszi a fürdő nagyobb elektromos terhelhetőségét, és biztosítja annak stabilitását. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha a nátrium-benzoátot és ismert fényesítő adalékokat, mint pl. benzál-acetont, metoxi-benzaldehideket stb. is tartalmazó savas horganyfürdőhöz etoxilált nonil-fenol-poliglikol-éter és etoxilált zsíralkoholpoliglikol-éter keverékét adjuk, akkor a fürdők elektromos terhelhetősége jelentősen, de legalább 50%-kal javul, miközben a fürdő még 5-szörös benzálaceton túladagolása esetén is stabilis marad. Ez a felismerés azért meglepő, mert a technika mai állása szerint nem volt várható, hogy a fenti két tenzid keverékének alkalmazása a savas horganyfürdők fizikai tulajdonságait ilyen jelentős mértékben javítja. A fentiek alapján a találmány eljárás fényes horganybevonat leválasztására alkalmas savas horganyfürdők előállítására, melyek 40-100 g/1 cinkkloridot, 1-8 g/1 nátrium-benzoátot, 0,1-1 g/1 benzál-acetont vagy metoxi-benzaldehidet és adott esetben 120-220 g/1 ammónium-kloridot, vagy adott esetben 120-220 g/1 kálium-kloridot és 5- 30 g/1 bórsavat tartalmaznak. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a savas horganyfürdőhöz 6-30 etoxilált számú (a továbbiakban: EO-számú) nonil-fenol-poliglikol-éter és 10-26 EO számú és 9-18 szénatomszámú zsíralkohol-poliglikol-éter keverékét adjuk, ahol az etoxilált nonil-fenol-poliglikol-éter és az etoxilált zsíralkohol-poliglikol-éter egymáshoz viszonyított tömegaránya 1,6:1 és 1:1,6 között, előnyösen 1,25:1 és 1:1,25 között változik, még előnyösebben 1:1, és az etoxilált nonil-fenolpoliglikol-éter és az etoxilált zsíralkohol-poliglikoléter keverék koncentrációja a savas horganyfürdőben 5-15 g/1. A találmány szerinti eljárás főbb előnye a következők: a) Lehetővé teszi savas, fényes horganyfürdők elektromos terhelhetőségének legalább 50%-os növelését, ami egyben a fürdő kapacitásának jelentős növekedését is eredményezi. b) Nagymértékben növeli a fürdők benzál-aceton megkötő képességét. c) Megnövekszik a fürdő élettartama, nő az üzembiztonság és csökken a karbantartási igény, ezért az eljárás rendkívül gazdaságos. d) Nagyüzemi méretekben is egyszerűen és olcsón megvalósítható. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákban az oltalmi kör korlátozása nélkül részletesen ismertetjük. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
