201926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-(3-hidroxi-4-piperidil)-benzamid-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

7 HU 201926 B 8 tonos oldószerben, Így N,N-dimetil-formaraid­­ban, N,N-dimetil-acetamidban, dimetil-Bzulf­­oxidban, nitro-benzolban, l-metil-2-pirrolidi­­nonban, stb.; vagy két vagy több fenti oldó­szer elegyóben - keverjük. A reakció során felszabaduló sav meg­kötésére a reakcióelegyhez megfelelő bázist - Így például alkálifém- vagy alkáliföldfém­­-karbonátot, -hidrogén-karbonátot, -hidroxi­­dot, -alkoxidot, -hidridet, -amidot vagy -oxi­­dot, például nátrium-karbonátot, nátrium­­-hidrogén-karbonátot, kálium-karbonátot, nátrium-hidroxidot, nátrium-metoxidot, nátri­­um-hidridet, nátrium-ami dot, kalcium-karbo­nátot, kalcium-hidroxidot, kalcium-oxidot, stb; vagy egy szerves bázist, például egy tercier amint, így trietil-amirtt, diizopropil-amint, N­­-etil-morfolint, vagy egyéb hasonló bázist - adhatunk. Bizonyos esetekben egy jodidsó - pél­dául egy alkálifém-jodid - alkalmazása is cél­szerű lehet. A reakciósebességet a reakció­­hőmérséklet emelésével növelhetjük, bizonyos esetekben a reakciót a reakcióelegy forrás­pontjának hőmérsékletén játszathatjuk le. Abban az esetben, ha a (III—b—2) általá­nos képletű vegyület egy alkohol vagy tiol, a (III—b—2) általános képletű vegyületet elő­nyösen fémsóvá, célszerűen nátriumsóvá ala­kítjuk, szokásos módon, például úgy, hogy a (III— b—2) általános képletű vegyületet fém­­-bázissal, például nátrium-hidriddel, nátrium­­-hidroxiddal vagy egyéb hasonló bázissal reagáltatjuk, és az így kapott fémsót hasz­náljuk azután a (II—b—2) vagy (II—b—3) álta­lános képletű vegyületekkel való reakcióban. A (II) általános képletű vegyületelc (III) általános képletű vegyületekkel való alkilezé­­sét úgy is elvégezhetjük, hogy a reaktánso­­kat oldószer nélkül, az elegy melegítése és keverése közben reagáltatjuk egymással. A fenti • reakciót az (I-a) általános képletű ve­­gyületek előállítására alkalmazzuk, előnyösen a (III-b-1) és (II-b-1) általános képletű kiin­dulási vegyületekből. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy egy (IV) általános képletű amint egy (V) általános képletű kar­bonsavval vagy annak funkcionális származé­kával - például halogenidjével, szimmetrikus vagy vegyes anhidridjével, vagy aktív ész­terével - reagáltatunk. A fenti funkcionális származékot vagy in situ állítjuk elő, vagy - kívánt esetben - a (IV) általános képletű aminnal való reagál­­tatás előtt izoláljuk és továbbtisztítjuk. A funkcionális származékokat ismert módon ál­líthatjuk elő, például úgy, hogy az (V) álta­lános képletű karbonsavat tionil-kloriddal, foszfor-trikloriddal, polifoszf or savval, foszfo­­ril-kloriddal vagy hasonló vegyülettel rea­gáltatjuk; vagy az (V) általános képletű kar­bonsavat egy savhalogeniddel, például acetil­­-kloriddal, etil-klór-formiáttal vagy egyéb hasonló vegyülettel reagáltatjuk. A (IV) és (V) általános képletű vegyületek kapcsolását az amidkötés kialakítására alkalmas reagens - például diciklohexil-karbodiimid, 2-klór-l-me­­til-piridinium-jodid vagy egyéb hasonló kap­csolószer - jelenlétében is elvégezhetjük. A fenti amidálási reakciót célszerűen úgy játszatjuk le, hogy a reaktánsokat meg­felelő, a reakció szempontjából inert oldó­szerben - például halogénezett szénhidro­génben, úgy diklór-metánban, kloroformban, stb.; aromás szénhidrogénben, így toluolban, stb.; éterben, így dietil-éterben, tetrahidro­­furánban, stb.; vagy egy poláros, aprotonos oldószerben, így N,N-dimetil-formamidban, N,N-dimetil-acetamidban, stb. - keverjük. A reakcióelegyhez célszerűen egy megfelelő bá­zist, előnyösen tercier amint, így trietil­­-amint is adhatunk. A reakció során felsza­baduló vizet, alkoholt vagy savat a reakció­­elegyből célszerűen eltávolítjuk, ismert mó­don, például azeotrópos desztillálással, komp­­lexálással, sóképzéssel, vagy egyéb hasonló módszerrel. A reakciósebesség növelésére a reakcióhőmérsékletet kissé emelhetjük. Az R3, R4 és Rs helyén adott esetben jelenlévő ami­­no-cBoportot a mellékreakciók elkerülése ér­dekében szükséges lehet a szokásos módon védeni. Védőcsoportként könnyen eltávolítha­tó csoportokat, például 1-6 szénatomos alkil­­-karbonil-csoportot, 1-6 szénatomos alkoxi­­-karbonil-csoportot, aril-(l-6 szénatomos)al­­kil-csoportot, vagy egyéb hasonló csoportot használhatunk. Az (I) 'általános képletű vegyületeket is­mert módon megfelelő N-oxidokká is átalakít­hatjuk, a háromértékű nitrogén N-oxiddá va­ló oxidálásával. A fenti N-oxidálási reakciót célszerűen úgy játszatjuk le, hogy a kiindu­lási (I) általános képletű vegyületet megfelelő szerves vagy szervetlen peroxiddal reagál­tatjuk. Szervetlen peroxidként például hidro­­gén-peroxidot, alkálifém- vagy alkáliföldfém­­-peroxidot, például nátrium-peroxidot, káli­­um-peroxidot, bárium-peroxidot, stb.; szerves peroxidként például peroxisavakat, így pél­dául perbenzoesavat, halogénatommal szubsz­­tituált perbenzoesavat, például 3-klór-per­­benzoesavat; peroxi-alkánsavakat, például perecetsavat, stb.; alkil-hidrogén-peroxido­­kat, például terc-butií-hidrogén-peroxidot, stb. használhatunk. A fenti N-oxidálást megfelelő oldószer­ben, például vízben; rövidszénláncú alkanol­­ban, így metanolban, etanolban, propanolban, butanolban, stb.; szénhidrogénekben, például benzolban, toluolban, xilolban, stb.; ketonok­ban, így acetonban, 2-butanonban, stb.; ha­logénezett szénhidrogénekben, igy diklór-me­tánban, kloroformban, stb.; és a fenti oldó­szerek elegyeiben játszathatjuk le. A reak­ciósebesség növelésére a reakcióelegyet me­legíthetjük is. A fenti eljárásokkal kapott reakcióter­mékeket a reakcióelegyból izolálhatjuk, és kívánt esetben továbbtisztithatjuk, a fenti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 G5 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom