201841. lajstromszámú szabadalom • Mérlegszerkezet, főként hidmérleg

HU 20184 B A találmány tárgya új rendszerű mérlegszerke­zet, főként könnyen telepíthető hídmérleg, alátá­masztott teherfelvevő szerkezettel, teheremelő ka­rokkal, valamint erő- vagy tömegérzékelő egység­gel. A tömegmérés legkorszerűbb eszközei közé tar­toznak a hídmérlegek, ahol a tömegmérés általában villamos úton, úgynevezett mérlegcellák segítségé­vel történik. Ezen belül az egyik legelterjedtebb megoldás az úgynevezett tisztán elektronikus mé­rés, ahol a teherfelvevő szerkezet három vagy négy mérlegcellával van közvetlenül alátámasztva. Ilyen esetben a mérlegcellák mérőképessége nem vá­lasztható szabadon, mivel azt a mérleg mérőképes­sége egyértelműen meghatározza. Ez azt jelenti, hogy nagy mérőképességű mérleghez nagy mérőké­pességű, tehát drága mérlegcellák szükségesek. Emellett a megoldás legfőbb hátránya az, hogy a mérlegcellák önbeálló, megadott irányú erőbeveze­tést biztosító rögzítése, valamint a teherfelvevő szerkezet víszintes irányú elmozdulását megakadá­lyozó kikötések költséges mérlegváz vagy betonak­na készítését követelik meg. Egy másik ismert megoldás a hibridmérleg. En­nél a mérlegszerkezetnél a hagyományos mérlegal­vázat megtartva, amely sarokállványokból, hídáll­­ványokból és teheremelő karokból áll, a mérlegal­váz és a mérlegszerkezet közötti mechanikus kap­csolat helyett mérlegcellát alkalmaznak, így a mér­legalváz áttételének megfelelő megválasztásával a mérlegcella mérképessége tetszőlegesre választha­tó. E hibridmérleg kialakítására az jellemző, hogy a sarokpontalátámasztásokat merev sarokállványok képezik, míg a teherfelvevő szerkezetre erősített hídállványok önbeálló, golyós kivitelűek. A kétol­dalt húzódó, páronként középen kettős kengyellel összefogott teheremelő karok, amelyek élágy-saro­­kél kapcsolatokon keresztül támaszkodnak a saro­kállványra, illetve ilyen kapcsolatokon keresztül tá­masztják alá a hídáÚványokat, rudazatokon keresz­tül a teherfelvevő szerkezet alatt össze vannak kötve egymással és az általuk közvetített terhelés robusz­tus villatengely-kivezetésen keresztül kerül a tala­jon vagy alapzaton rögzített mérlegcellára. Ezen megoldás alaptvető hátránya az, hogy az előző megoldáshoz hasonlóan költségessé, emellett jelentős a szerkezeti magassága is. További hátrá­nyaként említhető, hogy a teherfelvevő szerkezet lengését külön rögzített mérlegcella pontos mérést végezhessen. Egyébként a jelfeldolgozó és kijelző elektronikus szempontjából ez a megoldás az el­őzőleg említettel egyenértékűnek tekinthető. A fentebb ismertetett megoldások hátrányai bármilyen egyéb elven működő tömegérzékelő egy­ségre - beleértve a hagyományos pl. rugós mérleg­fejet is - érvényesek. A találmány által megoldandó feladat olyan mérlegszerkezet kifejlesztése, amely az ismertetett megoldások fogyatékosságait kiküszöböli és egy­szerű kivitel, kis szerkezeti magasság és könnyű telepíthetőség mellett megtartja az elektronikus mérlegek és a korábbi hagyományos mérlegek összes előnyét. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat akkor oldható meg, ha az 1 erő-, vagy tömegérzékelő egység együtt leng a te­herfelvevő szerkezettel és a teheremelő karrend­szerrel. Ezen felismerés alapján a kitűzött feladatot azál­tal oldjuk meg, hogy az erő- vagy tömegérzékelő egység merev kialakítású hífállványokhoz hasonló­an a mérleg teherfelvevő szerkezetére, például egy mérőhídra van felerősítve, amely a teheremelő ka­rokkal együtt önbeálló sarokpont-alátámasztás­ként kialakított sarokállványokon vagy ágyazva. Az erő- és tömegérzékelő egységek találmány szerinti elrendezése, valamint a teherfelvevő szer­kezet és a teheremelő karok találmány szerinti ágyazása lehetővé teszi a mérlegalváz két oldalának egymástól való szerkezeti függetlenítését, így vég­eredményben a mérleg építési magasságának jelen­tős csökkentését, ugyanakkor a mérésben szerepet játszó alkatrészeknek a teherfelvevő szerkezettel való együttlengése javítja a mérleg statikus és dina­mikus tulajdonságait. A találmány célszerű kiviteli alakja értelmében az önbeálló sarokpont-alátámasztásként kialakított sarokállványok golyós sarokállványként vannak ki­képezve, amely szerkezeti kialakítását tekintve lé­nyegében megfelel a mérlegtechnikában hagyomá­nyosan alkalmazott golyós hídállványok kialakítá­sának, megenged bizonyos oldalirányú elmozdu­lást, ugyanakkor ezen elmozdulással szemben visszatérítő erőt is ébreszt, így ez a kialakítás külön szerkezet nélkül is hatékonyan csillapítja a teher lengését. A találmány értelmében célszerű továbbá, ha a mérleg erő- vagy tömegérzékelő egysége tensomet­­rikus mérlegcella, de lehet adott esetben erőmérő cella is. Járművek számára készült akna nélküli hídmér­legeknél célszerű az a kiviteli alak, ahol a teher­felvevő szerkezet közvetlenül alátámasztó hídállvá­nyok és a mérőcellák a mérőhídként kialakított teherfelvevő szerkezet főtartóinak külső oldalára konzolosan vannak rögzítve és ezen főtartók belső oldalukon alacsony szerkezeti magasságú, mérle­gelő útpályaszakaszt képező kereszttartókkal van­nak összekötve. Ilyen kialakítás esetén az útpálya és a mérlegelő útpályaszakasz szintkülönbségét vi­szonylag rövid felhajtókkal lehet áthidalni vagy a mérleget ezzel a mérettel lesüllyesztve lehet telepí­teni. A találmány szerinti megoldásnak elképzelhető olyan, elektronikus tartálymérlegként kialakított változata is, ahol a teherfelvevő szerkezet egy a mérőtartályt körbefogó keretként van kialakítva vagy a mérőtartály megfelelően merev kialakítása esetén a mérőtartály a teherfelvevő szerkezet sze­repét is átveheti. A találmányt részletesebben kiviteli példák kap­csán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti mérlegszerkezet (hídmérleg) vázlatos oldalnézete, a 2. ábra 1. ábra szerinti mérlegszerkezet előlné­zete, a 3. ábra a 2. ábra A-A vonala szerinti metszet a golyós sarokállvány egy részén keresztül, a 4. ábra egy járművek számára készített, akna 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom