201822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületaktiv anyagok alkalmazásával végzett másod- és harmadlagos olajkitermelés szorpciós veszteségeinek csökkentésére az agyagásványok egyidejü inhibitálásával
HU 201822 B A kevert ionos, fokozatosan változó inhibitorkation, illetve felületaktív anyag koncentrációjú kezeléseknél általában arra kell törekedni, hgy először az agyagásványok fixálását végezzük el csekély felületaktív anyag jelenlétében, majd a fixálás után nagyobb felületaktív anyag koncentrációkat is alkalmazhatunk. Ebben az esetben ugyanis a kőzet szorpciós kapacitása már lecsökkent, és így a besajtolt dugók méretét is csökketeni lehet. Kívánt esetben az egyes besajtolt vizes oldatok között indifferens fluidum-dugókat injektálhatunk a tárolókőzetbe. Az indifferens fluidum például víz, szén-dioxid, nitrogén, szénhidrogén gáz, stb. lehet. Indifferens fluidum-dugót célszerűen kalciumés/vagy magnéziumionokra érzékeny felületaktív anyagok alkalmazása esetén használhatunk. Például a kalciumionokra érzékeny szappanos típusú felületaktív anyagot tartalmazó fluidum-dugó beinjektálása előtt más, nem érzékeny felületaktív anyagot és inhibitor-kationokat tartalmazó fluidum-dugót, majd vízdugót sajtolunk a tárolókőzetbe, hogy a kalcium- és magnéziumionok a szappan-típusú felületaktív anyagot tartalmazó dugóba át ne oldódhassanak. A kezelés után a fluidumtárolón egyéb termelési és/vagy visszasajtolási művelet(ek)et hajthatunk végre. A fentiekből kitűnik, hogy az inhibitoros kezelést számos formában megvalósíthatjuk. Minél több komponenssel végezzük a műveletet, annál nagyobb a lehetséges variációk száma, és annál több ponton lehet az aktív rendszer élettartamának növelése céljából beavatkozni. A felületaktív anyagot alkalmazó kiszorítási folyamatok hatékonyságának alapfeltétele, hogy a só lehetőleg intenzív kontaktusba tudjon kerülni a maradék olajjal, hogy a víz-olaj határfelületen a határfelületi energiát megfelelőképpen tudja csökkenteni, és így az olaj mobilizálását elősegíteni. Éppen ezért előnyös, ha a felületaktív anyagot alkalmazó eljárásokat megelőzően a tárolókőzeten réteg-homogenizáló kezeléseket végzünk. Ezek a kezelések az inhibitoros kezelés folyamatát nem befolyásolják, sőt, ezeket is célszerű inhibitor-kationokat tartalmazó fluidumokkal elvégezni. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal szemléltetjük anélkül, hogy a találmányt a példákra korlátoznánk. A példákat 12% összes agyagásványt, ezen belül 50% montmorillonitot tartalmazó homokkő esetén mutatjuk be. 1. példa Négy lépésben 0,2 Vp (Vp = pórustérfogat) Igepal felületaktív anyagot és kálium-kloridot tartalmazó oldatot sajtolunk a tárolókőzetbe. 1) 0,10 Vp 8 g/1 Igepal + 6 g/1 KC1 2) 0,05 Vp 8 g/1 Igepal + 10 g/1 KC1 3) 0,05 Vp 8 g/1 Igepal + 10 g/1 KC1 4) 0,05 Vp8g/1 Igepal + 16 g/1 KC1 A fluidum-dugók besajtolása után célszerűen vizet injektálunk. 2. példa Három lépésben 0,2 Vp térfogatú, 8 g/1 koncent7 rációjú Igepal felületaktív anyagot és ammóniumkloridot tartalmazó oldatot sajtolunk a tárolókőzetbe. 1) 0,10 Vp 8 g/1 Igepal + 18 g/1 NH4CI 2) 0,04 Vp 8 g/1 Igepal + 10 g/1 NH4CI 3) 0,05 Vp 8 g/1 Igepal + 3 g/1 NH4CI Az oldatok besajtolása után célszerűen vizet injektálunk. 3. példa A példában felületaktív anyagként (FAA) oxietilezett polifenil-szulfonát 5 g/l-es oldatát használjuk. Az egyes lépésekben a beinjektált dugó nagyságát és benne az inhibitor-kationok egymáshoz viszonyított arányát (K/N) változtatjuk. 0,2 Vp 8 g/1 KC1 és 3 g/1 NH4CI (K/N = 5) + 0,3 Vp FAA követővíz injektálása 0,2 Vp 5,3 g/1 KC1 és 2 g/1 NH4CI (K/N = 5) + 5 g = 1 Vp FAA követővíz injektálása 0,1 Vp 10 g/1 KC1 és 2 g/1 NH4CI (K/N = 9,36) + 0,3 Vp 5 g/1 FAA követővíz injektálása 4. példa 0,1 Vp 5 g/1 FAA + 10 g/1 KC1 + 2 g/1 NH4 (K/N = 9,36) 0,1 Vp 5 g/1 FAA + 6 g/1 KC1 + 4 g/1 NH4CI (K/N = 2,81) követővíz injektálása. 5. példa 0,1 Vp 10 g/1 NH4CI + 2 g/1 KC1 (K/N = 0,38) + 0,1 Vp 3 g/1 FAA 0,1 Vp 2 g/1 NH4CI + 10 g/1 KC1 (K/N = 9,36) + 0,1 Vp 5 g/1 FAA követővíz injektálása. 6. példa PS-2419 felületaktív anyag 25 g/1 hatóanyagot tartalmazó oldatát 0,3 pórustérfogatban alkalmazva, kiszorítási kísérletet hajtottunk végre az alábbiak szerint: modellkőzet hossza 1,0 m modellkőzet átmérője 2,5 cm porozitása 0,34 áteresztőképessége 380 mD felhasznált folyadékok: eredeti rétegvíz és átlag rétegolaj. A maradékok olajtelítettség vizes kiszorítással történő beállítása után, 0,3 pórustérgoatnak megfelelő térfogatban, 25 g/l-es felületaktív anyag oldatot injektálunk, amit rétegvízzel szorítottunk a modellkőzeten végig. A kitermelt olajmennyiséget mérve, meghatároztuk a kiszorítás eredményét, hatékonyságát, amit a többletolajnak a kezdeti készletre számított hányadosában fejeztünk ki. A fenti kiszorítási kísérletet megismételtük olymódon, hogy a 0,3 pórustérfogat felületaktív anyag oldatot három egyenlő részre bontottuk, a 0,1 pórustérfogatnyi dugók besajtolása előtt 0,1 pórustérfogatnyi 50 g/1 kálium-klorid oldatot sajtoltunk be, majd minden 0,1 pórustérfogatnyi hatódugó közt is 0,1 pórustérfogatnyi 50 g/1 koncentrációjú káliumklorid dugót injektálunk. A harmadik hatódugó besajtolását ugyancsak 0,1 pórustérfogatnyi kálium-klorid oldat követte, majd a kiszorítást rétegvízzel az olajtermelés megszűnéséig folytattuk. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
