201809. lajstromszámú szabadalom • Kerékféltengely és eljárás előállítására

HU 201809 B A jelen találmány tárgya olyan féltengelyek, amely karbont, mangánt és szilíciumot tartalmazó ötvözetből készül és 132300-176400 N-nel terhel­hető és 43-52 mm átmérőjű, valamint eljárás ilyen kerékféltengelyek előállítására, amelynek során a tengelyek egyik végén csapot, másik végén karimát kovácsoljuk és a végeket készre esztergáljuk. Nagyszilárdságú kerék féltengelyek gyártása so­rán az egyik legfontosabb feladat a megfelelő kar­bonacél kiválasztása, illetve előállítása, a megfelelő felületi keménység elérése érdekében. Az anyag felkeményíthetősége viszont a karbon tartalom függvénye, azaz a megfelelő Rockwell-keménység (Rc) eléréséhez elegendő karbontartalommal kell rendelkezzék, ugyanakkor a karbontartalom elég alacsony kell legyen ahhoz, hogy a felkeményítés során ne váljék túlságosan rideggé az anyag és a magrésze ne keményedjen fel. A megfelelő felületi keménység lényegében attól függően alakul ki, hogy milyen mélységben válik martenzitessé az ötvözet szerkezete az edzés során, amikoris az úgynevezett kritikus hűtési kritikus hűtési sebességgel hűtjük. A modern felületkmeményítő eljárások 1930-as évekből erednek, a United Steel Corporation labo­ratóriumaiban végzett kutatómunka alapján. 1938- ban General Motors laboratóriumában kidolgoz­ták az úgynevezett Jominy tesztet, amelynek segít­ségével a keményíthetőséget definiálhatták. Ez a vizsgálat egy 25,4 mm (1 inch) átmérőjű próbada­rab egyik végének vízben történő hűtésével kezdő­dik, majd a próbadarab Rockwell-keménységének megállapításával folytatódik a hűtött végtől számí­tott 1,6 mm-enként. A keményíthetőség kiszámítá­sában az alapmunkálatokat Grossmann végezte a United States Steele Corporation-nél és vizsgálata­ink eredményeit 1942-ben publikálta a Trans Ame­rican Institute of Mining and Metallurgival Engine­ers 150. kötetében (227-259. oldal). Grossmann ab­ból indult ki, hogy a keményíthetőség elméletében egy úgynevezett ideális átmérőjű (Dl) rudat defini­ál. Ez az átmérő egy olyan próbadarabhoz tartozik, amelynek teljes átmérője felkeményedik ideális edzési körülmények között és ebben az esetben a próbadarab középpontjában a szövetszerkezet 50 tömeg%-a martenzitból áll. Az ideális átmérő (Dl) számítását több helyütt közük, például a Modern Metallurgy for Engineers című könyvben (szerző: T. Sisco, Pitman Publishing Company, New York, 1948). Hasonló számításokat közöl Clarance A. Siebert, Douglas V. Doane és Dale H. Breen a The hardenabiüty of Steels - Concepts, Metallurgical Influences and Industrial Appücaltions című cikk­ben (American Society of Metals, Metals Park, Ohio, 1977). Általában az ideális, illetve kritikus átmérőt úgy számolják ki, hogy az ötvözet valamennyi alkotójá­hoz hozzárendelt tényezőket összeszorozzák. Pél­dául a SAE/AISI1040 jelű karbonacél kritikus át­mérőjének számítása a Grossmann-féle adatok alapján a következő: karbon 0,39 tömeg%, szorzótényező = 1,08 nikkel 0,19tömeg%, szorzótényező = 1,05 króm 0,04tömeg%, szorzótényező = 1,09 moübdén 0,02 tömeg%, szorzótényező = 1,06. 1 Az ideális átmérő ily módon: Dl = 0,23 x 3,27 x 1,08 x 1,05 x 1,09 x 1,06 = 0,98 inch (24,89 mm). Ez tehát azt jelenti, hogy egy tökéletesen át­­edzett acél ideáfis átmérője 24,89 mm lenne. Ennek megfelelően a kívánt felkeményítéshez a maximális tengelyátmérő ennél valamivel kisebb, körülbelül 19 mm kell legyen. Az ilyen ideáüs átmérő számítások használatával meghatározható egy adott összetételű tengely ma­ximális átmérője, arra az esetre vonatkozóan, ami­koris a keresztmetszet középpontjában a szövet­szerkezet 50%-át martenzit alkotja edzés után. Ismeretes, hogy a nagy margán tartalmú karbo­nacélok jól keményíthetőek, minthogy a mangán segíti a karbon behatolását a magrészbe és szilárd oldat kialakulását teszi lehetővé, martenzites szer­kezet mellett, az edzés után. Az SAE/AISI 1541 jelű szabványos acél például 0,36-0,44 tömeg% karbont és 1,35-1,65 tömeg% mangánt tartalmaz és kerék féltengelyek előállítása során legfeljebb 43 mm át­mérőjű darabok kialakítása szükséges, 132300 N-ot meg nem haladó terhelés esetére. Ha 43 mm-nél nagyobb átmérőjű kerék féltengelyéket készítünk 132300, 149400, 167400 vagy 176400 N terhelésre, ezeket a 1541 jelű acélból nem tudjuk elkészíteni, minthogy a mangán tartalom nem biztosítja a teljes átmérőben történő felkeményedést, az 50 tömeg%­­os martenzit tartalom kialakulásával együtt. Ilyen esetekben a megoldás bizonyos mennyiségű bór beötvözése, mint például az SAE1541 vagy az S AE 15841 jelű acéloknál. Ezekben az ötvözetekben ál­talában 0,005 és 0,003 tömeg% közötti bórtartalom található. Ha viszont az acél bort tartalmaz a megfelelő felkeményedés biztosítása érdekében, megnövek­szik a visszamaradó feszültségek keletkezésének veszélye a kovácsolás után, amikoris a szokásos csapot és karimát alakítják Id a féltengelyek végein. Az ilyen feszültségek jelentős mértékben csökken­tik a fáradásos terhelés melletti élettartamot és általában idő előtti repedéses töréshez vezet. En­nek az az oka, hogy a bór kiválik a szemcsehatáro­kon bórnitrit formájában és elridegedést okoz. En­nek megakadályozására a bórnitridet a szemcseha­tárokról el kell távolítani, ami normalizálás és leve­gőn történő hűtés segítségével lehetséges. Ez azon­ban időigényes és meglehetősen drága eljárás. A jelen találmánnyal ezért olyan eljárás kialakí­tása a célunk, amely lehetővé teszi 43 és 52 mm közötti átmérőjű kerék féltengelyek gyártását 132300 és 176400 N közötti terhelésekre, anélkül, hogy az említett hosszú és költséges hőkezelésekre szükség lenne. A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy a kerék féltengelyek 0,4-0,48 tömeg% karbont, 1,35— 1,61 tömeg% mangánt, 0,16-0,3 tömeg% szilíciu­mot, 0-0,2 tömeg% krómot és a maradékban vasat, valamint az edzés szempontjából közömbös kom­ponenseket tartalmaz ideális átmérője 53 és 66 mm között van. Az ötvözet célszerűen 0,025 és 0,05 tömeg% közötti mennyiségű alumíniumot is tartalmaz, hogy az ASTM 5 és 8 jelű szemcsenagyság tartomány biztosítható legyen. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom